41. FEDÁK SÁRI TÉRDIG RÓZSÁBAN
41. FEDÁK SÁRI TÉRDIG RÓZSÁBAN
Ha cselekedtem verset is már Fedák Sárihoz, nagy jussom van kellemetlen prózában is írni róla. Mert hogy tegnap este térdig járt a rózsában – kacagj bajazzo és Küry Klára – a tiszta művészet múzsájaként ünnepelték, s Bereg vármegye a főnótáriusát küldte fel virághintés és ováció végett, holott még egy évvel ezelőtt igen kis véleménnyel és nagy orrfintorgatással valának iránta a beregi úri rendek. Szólhatnánk arról, hogy Bereg vármegye, tekintetes főnótáriusának nincs-e jobb dolga, mint operett-ünnepségeknél statisztáskodni, de valának ez ünnepségeknél érdekesebb dolgok is. Szent Lotti s két vidám ezredes, legyetek tanúink, hogy Porzsolt Kálmán úr tévedett. Hiszen ünnepeltünk mi is és mi is túlságosan Fedák Sárit, de sohse mertük ezt a tiszta művészet nevében tenni, s ha van politikai primadonna, leginkább Fedák Sári az, akit csak a minap vágott a zsidókhoz az „Alkotmány”. És ha nem is szomorít el végképpen az, hogy minap a Theater an der Wienben láttam a Cigánybáró egy délutáni előadását úgy, ahogy a Népszínházban sohse fognak tudni játszani, holott ennek a színháznak egyetlen sláger-primadonnája sincs, de az a szörnyű kontraszt megráz, hogy mikor nyugatabbra szent, áhítatos lelkesedéssel ünneplik például Pelléas és Mélisande poétáját, nálunk a Bob herceg firkálói aratják a babért, s ez alkalomból tartódik lecke és kitanítás a tiszta művészet jegyében.
Nemcsak színházi állapotainkat szimbolizálja Fedák Sári térdig rózsában, hanem a mai egész nyomorúságos magyar életet. Fedák Sárinak elég Fedák Sári Széll Kálmán is. Fedák Sári is a politika, a társadalom, a művészet, a sajtó. Igaza van a kaszinónak: éljen Fedák Sári!…
Nagyváradi Napló 1903. április 10.
(ae.)
