29. MURI NÉLKÜL
29. MURI NÉLKÜL
Mondjuk, hogy eszébe jut valakinek Nagyváradon egy papírvágó-kés-gyár alapítása. Oda van a maga nagy ideájától, s pár nap alatt telelármázza a várost. Új iparvállalat. Hiányt pótló. Nagy közgazdasági jelentőség. A magyar ipar. Nagyvárad a magyar Birmingham lesz. A legjobb befektetés. Biztos piac. Előkelő vezetők… És összeülnek előbb az intézők. Muri. Aztán jön az előkelőségek kapacitálása. Megint muri. Papiroson sikerül a nyélbeütés: most jön a legnagyobb muri. A banketten a legelső előkelőség aranyszavakat mond az ipar nagy jelentőségéről. Aztán jönnek a többi tósztok. Végül e nagy lárma után befizetődik vagy negyvenezer korona, s esetleg egy-két év múlva már a vállalat fölveszi a néhai nevet egy szép téli, nyári, őszi vagy tavaszi estén. Így megy ez a legtöbbször nálunk, és nemcsak nálunk. A Lajtától a gimesi szorosig, Cirkvenicától Poprádfelkáig. More patrio.
Ellenben amott Belényes táján letelepedett néhány német millió márka. És csöndben, munkásan épül a mű. Nem volt lárma, nem volt muri. Ám mihamar állni fog, dolgozni, dolgoztatni, produkálni Magyarország egyik legnagyobb, értékes nagy ideából született, komolyan megcsinált, hatalmas új gyártelepe. És a pénz fölférő új hullámverését fogja érezni a környék népe, a vármegye s az ország. Komolyan így kell dolgozni.
Olvasom a Bródy Sándor lapjában a Vámbéry Ármin új tudós harckezdését a török–magyar rokonságért. Valóban turkok lehetünk mi. Fatalisták, kényelmesek és kényesek. Kalmárkodni nem tudunk, pedig a modern élet kalmárkodás. Vilmos császár kereskedő, kereskedő az agrár feudálisok gróf Károlyi Sándora is. Kereskedő mindenki, aki élni akar és tud. Minden nagy probléma legalján közgazdasági rugó dolgoztat. És mi jóformán a murizásnál tartunk. És ott, hogy üssük agyon a kereskedelmet, ami nincs. És hogy csak a Károlyi Sándor-féle lelkiismeretű kereskedők éljenek.
Tegnapelőtt Vikár Béla, régi újságíró, ki lent járt a Székelyföldön, s belevegyült e ritka becses népbe, melyet a mai rendszer nem tart olyan szükségesnek megmenteni, holott veszedelme nagyobb, mint a ruténeké, rendkívül érdekes dolgokat beszélt e nép lelkéről. Ez a világ legelhagyatottabb népe, pedig csodanép, értékes nép, okvetlenül nagyon régi fajta. A székely nép megőrzött régi frank melódiákat akkoriból, mikor sok sok száz évvel ezelőtt gyilkolni járhatott a francia földre. Ez a nép gyorsan befogadó, asszimiláló s emellett konzerváló, legfőbbképpen pedig ez a nép született kalmárnép. Valósággal el kell hinni a legendát, hogy nem egy faj, csak rokon e nép a magyarral. És ez a nép hiába várja az ipartelepeket, kopár sivár hazájában veszni hagyják.
A mai agrárius Magyarország nézzen oda Belényes mellé, s megérti, hogy legfőbbképpen miért vagyunk mi nyomorultak a nyugati népek mellett. Mert nem tudunk dolgozni, gondolkozni, produkálni, gazdálkodni. Csak kényeskedni és murizni…
Nagyváradi Napló 1903. március 5.
A. E.
