28. EGY PREMIER
28. EGY PREMIER
Le nem tagadhatjuk, el nem sikkaszthatjuk azt a szintén kultúráján élő s kultúra felé törő kisebb társadalmat, mely külön társadalom a nagyváradi s Bihar vármegyei társadalomban, s melyet eddig legfeljebb sunyi politikai paktumok, közös társadalmi babonák s közös önző érdekek fűztek úgy, ahogy s akkor, amikor a magyar társadalomhoz. A románságot értjük. Nem a proletárok ezreit, kiket a magyar proletárokénál is alacsonyabb szellemi és testi sorsban hagyott a status-hatalom. Hanem a magasabb öntudatban élőket. Számolnunk s barátkoznunk kell a velünk élő románsággal. Meg kell próbálnunk az együtt emelkedést a kultúrtársadalom nagy ideálja fölé, mely eljövend s mely majd fajt, vallást, színt, szokást nem tekint, de egyesít a kultúra, az emberiség közös érdekei, a közös haladás és tökéletesülés nevében mindenkit. Ma még a mi társadalmunk dedósgyermek a kultúrtársadalom ideáljához képest. Ma még indulatosak, szeszélyesek, babonásak, apró csacsiságokon megütődők, fölfortyanók, vadócok vagyunk. Magyarok és románok és németek és mindannyian. De a jobban látóknak már illik látniok és belesejdítniök a jövendőbe. Nem azt jelenti ez, hogy mi tűrjük az apró Jancuk, vad tribunocskák hangos, lármás, rakoncátlan álmadozásait. De azt sem jelenti, hogy ellenségei legyünk okvetlenül azoknak, akik a kultúrát más nyelven szolgálják. Ne vakítson el bennünket a politika kicsinyessége. A magyar társadalom egyre ügyeljen: tartsa meg az elvitázhatlan, fölényes vezetést a kultúrában. A románság pedig ne felejtse el, hogy ezen a földön csak magyar politika lehetséges, csak ez nacionális, csak ez helyes még utilitárius szempontból is.
A nagyváradi Szigligeti Színházban ma egy premier lesz. Román író. nagyváradi férfi drámáját mutatják be. Az író kitünősége a román irodalomnak, jó magyar polgár, s a fajpolitikai exkurzióktól távol állott mindig. Ez a premier olyan okosan kapcsolható össze egy másik, nagyobb premierrel: a nyílt, a kultúra nevében nyilvánuló magyar–román barátkozás premierjével. És természetesnek találjuk, hogy e kettős premier Nagyváradon esik meg, hol a hajlandóság és rátermettség a legnagyobb az igazi társadalmi, a kultúrtársadalmi életre.
Ennek a lapnak Bánffy-szimpátiái ismeretesek, s hogy e szimpátiák kapcsolatosak a demokrata, radikális haladás elveivel. E szimpátiák és elvek csak első pillanatra ellentétesek, valójában egymást kiegészítők. Igenis akarunk liberalizmust, akarunk hatalmas kultúrájú magyar társadalmat, de liberalizmusunk szeretettel fogad más, igazi kultúrtörekvéseket is, és a magyar társadalmat demokrata berendezkedésű kultúrtársadalomnak akarjuk látni.
E nagy cél kiküzdésében nem nélkülözhetünk annyi erőt, amennyit a velünk együttélő, kultúrára törő románság képvisel. E cél közös. Kiküzdése is csak közös lehet. A magyar társadalomra nagy föladat vár. A kis falukból, az ország minden részéből szomorú hírek jönnek. A Belényes-vidéki inségre mutatunk most rá csak. Komoly szociológusok jósolják, hogy ha tíz év alatt az állam és társadalom kemény mentő akcióba nem lépnek, katonák és csendőrök fogják halomra lőni a rettenetes nyomorúságtól föllázadó népet. Ezt a népet közösen kell kivennünk a lelki és testi nyomorúságból. Közösen kell dolgoznunk egy erős, emberséges demokrata társadalom megalakításán!…
…Íme, így nőnek meg látszólag kicsi események, ha őket tiszta szemmel nézzük. Íme, ilyen nagy és igaz dolgokat kellett – ha mindjárt odavetve is – fölhoznunk az István vajda mai premierje alkalmából. Vulkán József derék író, szimpatikus úriember, érdemese a magyar irodalomnak is. Örülünk, hogy az ő irodalmi működése csinálta meg az első nyílt – kultúrális közeledést és egyesülést Nagyváradon és Bihar vármegyében a magyarság és románság között. De nézzünk tovább. Most már induljunk szaporábban. Dákórománia őrültség. Fantom a Nagymagyarország is. Az azonban valóság, hogy itt élnünk kellene. Csináljunk hát lehetőséget és módot az életre. Csináljunk egy tűrhető Magyarországot. Ez közös érdek. És ez volna ám egy premier!… Ha ezt nem csináljuk, akkor míg itt egymással civódunk s tűrjük a proletár milliók gyötrelmét, akadályozzuk a kultúrát, haladást és anyagi megerősödést, összecsap fejünk fölött az ár!…
Nagyváradi Napló 1903. március 4.
