24. MI LESZ HAMVAZÓ SZERDÁN?
24. MI LESZ HAMVAZÓ SZERDÁN?
Mikor jött a hír, hogy Kossuth Ferenc fölépült, s híveinek éljenlármája közben leült a balmezőn – egy nagyváradi negyvennyolcas úriember szomorúan mondotta:
– Most már nem tart sokáig az obstrukció…
Mi nem vagyunk Kossuth Ferenc hívei, tehát nem leszünk ilyen rossznyelvűek. Az obstrukció valóban nem tart már sokáig, de ennek nem egyedül Kossuth Ferenc az oka. Hát hitte-e komolyan valaki, hogy a Kossuth-párt el mer menni az utolsó konzekvenciáig? Ha hitte, szamár volt. Ki veszi komolyan a politikát? Adott-e a Kossuth-párt okot arra a gyanúra, hogy igazi ellenzék? Dehogyis adott. Dehogyis az. A mi kis parlamentesdi játékunkhoz szükség van ellenzékre is. Ennyi az egész. Azt szeretnők különben tudni, hogy mit is tehet a Kossuth-párt, vagy akárminő párt, ha a legfelsőbb hadúr azt mondja, hogy nekem több katona és több pénz kell… Hiszen a mi pártjaink vetekednek a lojalitásban! A mi parlamentünk a katonasággal őrzött osztályimpérium parlamentje s nem a népé. Megad ez a parlament mindent, s mindenek fölött pedig mindig megadja magamagát…
Arra azonban mégis kíváncsiak vagyunk, hogy mi fog történni hamvazó szerdán. Úgy halljuk, ekkor dönt a Kossuth-párt, s ekkor derül ki, hogy modern politikai párt, megfordítják a latin proverbiumot, s ha harcba kezd, előre megcsinálja a békét. Hamvazó szerdán csak szankcionálni fogják a paktumot, mely bizonyára jóval a harc előtt megszületett. Nemzeti reformokat fog ígérni a hadseregben a kormány, s az ellenzék diadalittasan rakja le a fegyvert s nyújtja babérra fejét…
Örömhírt mondunk tehát a belényesvidéki pellagrásoknak, a nyomorgó székelyeknek, a kínlódó alföldi magyaroknak, minden rendű proletároknak. Nyugodtan halhatnak most már éhen. Báró Karg s a többiek nem fogják elcsukatni azt a tisztet, aki magyarul beszél. Akik miatt nyomorog a népünk, nem fejlődik az iparunk, csordás fizetést kapnak a tanítóink, koldusok a tisztviselőink – azok nem fognak jövőre olyan sűrűen arcul köpni bennünket ama bűnünk miatt, hogy magyarok vagyunk. És e nagy nemzeti vívmányt a Kossuth-pártnak köszönhetjük.
Humor azért van a Kossuth-pártban. Lám, éppen hamvazó szerdán akarja kimondani a leszerelést. A pártnak igaza van. Mért titkolják, mikor úgyis mindenki tudja, hogy az obstrukció farsangi komédia volt.
Ám hamvazó szerdán, ha nem is okvetlenül a naptár szerint valón, penitenciázniok kell, és nem árt a lumpoknak. Hamvazó szerda közeleg. Az igazi hamvazó szerda. Legalábbis közelegnie kell. Sok-sok év óta tart az őrült farsangolás. Van egy szabadelvű pártunk, melynek múltjában szinte rikolt egyetlen szabadelvű folt, egyébként aulikus párt volt mindig. Van egy Kossuth-pártunk, mely él egy nagy névből, mely tartalmatlanság és lelkiismeretlenség s mely konzervativizmusban esetleg a szabadelvű pártra is rá tud licitálni. És van egy néppártunk. Erről talán ne is írjunk többet. A népet pedig a kutya sem képviseli a parlamentben. De azért a nép együtt bomolt, farsangolt esztendők óta ezekkel a politikus pojácákkal. El kell jönnie a kijózanító hamvazó szerdának. A nép szemének föl kell nyílnia, s be kell látnia, hogy azok az urak ott fent komédiások, s hogy a bőrét eladják a felséges népnek, mely elég bolond viszont magát adni el öt évenként néhány forintokért.
Ez lesz az igazi hamvazó szerda…
Nagyváradi Napló 1903. február 22.
A. E.
