18. MONNA VANNA IGAZSÁGA MÉG EGYSZER
18. MONNA VANNA IGAZSÁGA MÉG EGYSZER
– És az új szereposztás még egyszer –
A minap, mikor Maeterlinck darabja új szereposztásban került volt színre a Szigligeti színházban, a. e. nehány reflexiót írt Monna Vanna igazsága címmel. E kis írásra tegnap választ kapott Abonyból. Privát disputa ez a válasz, de érdemesnek tartjuk leközölni. Így hangzik:
„Kedves barátom! A »Nagyváradi Napló« szombati számában olvastam cikkedet, a »Monna Vanna igazságá«-t. Nem érintkezhettem Veled szóval, szükségét éreztem, hogy írásban közöljem Veled véleményemet.
Fölrovod Maeterlincknek, hogy a Monna Vannával leszállott a felesége kicsinységéhez, s ezzel leszállott a publikum kicsinységéhez. Szóval az irodalomban a kiválóság elvét proklamálod. Azt az elvet, mely megbuktatott még mindig minden arisztokráciát. A kultúrában, melyet a művelt nyugat most vezéreszmének tart, nincsenek kiváltságosak. A kultúrában csak tanítók és tanítottak az a különbség, mely valakit az olimpuszra emelhet. Nagy szent poéta lelkek lehetnek nagyok addig is, míg őket senki meg nem érti, de addig értéktelenek is. Nekünk szívet nincs időnk a jövő nemzedékre hagyni, mint Shakespeare kortársainak nagyjaink megértését. Nekünk vannak tanítóink, kik a jelenben tanítanak. Jogos lehet a panasza egy hazai költőnek, kit e szegény, elmaradott kishazában meg nem értenek: de nem lehet jogos panasza annak a Maeterlincknek, ki az egész világhoz szólhat, és nem tudja megértetni magát.
Ha elfogadjuk a kultúrát a jövő zenéjének, akkor el kell fogadnunk a valódi nagyság egyetlen alapjául a megtermékenyítést.
Ha jogosult lett volna a huszadik században Maeterlinck szimbolizmusa, akkor nem jogosult a klasszikus művészetek formalizmusának és az egyházi művészetek miszticizmusának elvetése.
Az a huszadik század, mely a hűbéres eszmék utolsó maradványait írtja, nem veheti nyakába a kultúra, itt különösen a művészet hűbérurainak igáját. Ennek a közönségnek nem elég a hit, ennek világosság kell.
Így azután menthetővé lesz a Tolsztoj állítólagos nagy botlása, hogy a művészet mindenkihez szól, Mert ha nem is szól közvetlenül mindenkihez, de kell, hogy közvetve mindenkihez szóljon. És minden művésznek kell, hogy célja legyen előmozdítani ezt. Nem a közönség kötelessége, hogy a Maeterlinckekhez emelkedjék, de a Maeterlickek hivatása hogy a közönséget magukhoz emeljék.
És itt kiderül a Maeterlinckné igazsága is. Mikor az urával a saját intelligenciájához és telt vállaihoz való szerepet iratott, nagy szolgálatot tett az emberiségnek. Az az egy pár feltétlenül új igazság, melyet Maeterlinck a romantikus miliőben becsempész minden publikum szívébe, megtermékenyíti azt a többi új eszmék befogadására: Nem megbélyegezte magát Maeterlinck a Monna Vanna megírásával, de megtalálta azt az utat, melyen az ő és mások nagy lelkének értékes termékei az egész emberiség javára válhatnak. Bocsáss meg, hogy untattalak, viszont nem kívánom Tőled, bár jólesnék, hogy levelemre válaszolj. Üdvözöl barátod
dr. Némethy Ferenc.”
Igaz és becsületes elvek a dr. Némethy Ferencéi. Ám a. e. nem is írt ez elvek ellen. A Monna Vanna igazsága az, hogy Maeterlinck megtagadta magát s nem volt őszinte. Írónak, apostolnak ez a legnagyobb bűne. A művészet pedig valamikor mindenkié lesz. De ma még ami mindenkihez szól, nem művészet. Ma még jogos a kultúra kiváltsága, de ez a kiváltság csak addig értékes és addig kiváltság, míg ismeri a nagy kötelességet, hogy magához emeljen mindenkit…
*
Tegnap is a második szereposztásban láttuk Monna Vannát. Ez a szereposztás most teljességben új volt. Láttuk az új Marco Colonnát, Bognár Jánost. Nagyon igaz, nagyon becsületes színészprodukció volt, méltó Bognár Jánoshoz, ez izmos talentumú művészhez, nagy ösztönéhez és erejéhez. Összehasonlításokat nem akarunk s nem szükséges tenni. Volt originalitás elég ebben az alakban, s a közönség szívesen nyilvánította elismerését. Heltai Jenő helyett Bérczi ugrott be ügyesen, László Irén, Kovács és Dési jobbak, mint az első előadáson.
Nagyváradi Napló 1903. február 10.
