134. A HÉTRŐL
134. A HÉTRŐL
Mikor így decemberben fehér palást borul a földre, valami naiv, békességes érzés száll belénk. Nálunk még, hol a havat nem takarítják el, pátriarkális, gyermekhangulatokat árasztanak a fehér hó, a csörgő szánkó s miegymás. Hisz voltaképpen a pátriarkális, gyermekhangulatokat olyan apró kis dolgok ölik ki az emberekből, mint például a hókaparás. És ha sokan is élnek vissza Nietzsche übermenschének vélt jogaival, az ős, pátriarkális, gyermekérzéseken áll a mai világ is és fog állni a jövő is. Az emberiség nagy, modern apostolai, Tolsztoj és a többiek sem akarnak voltaképpen többet, mint az ős, egészséges emberi érzések restaurálását. Ez a restaurálás pedig félig-meddig legalább sikerülni fog, mihelyst komoly, nagy érkező indul az idegek rakoncátlankodása ellen. A fehér, téli világ enyhíti a modern, beteg idegek táncdühét. Ezért szállt meg bennünket némi nyugalom és egészség e fehér, téli világban. Ilyenkor sokkal igazságosabb[ak] vagyunk ítéleteinkben. Nem prejudikál bennünk a modern idegember agiómája:
– Az emberek mind-mind nagyon komiszak és hitványak. Komiszabbak és hitványabbak, mint hisszük.
Mert ez a már-már vérré váló axióma követi el velünk a legtöbb igazságtalanságot.
*
Íme a kolozsvári eset. Valamelyik lap rettenetes cikket ír Bali Mihály ellen. A cikknek az a mottója, hogy minden hóhért föl kellene működése után akasztani. Szegény faddi jámbor Bali Mihály. Azon bizonyára ő maga sem csodálkozik, hogy nem tud sok-sok szimpátiát kelteni. Hogy is mondta a pénteki vezető cikkünk? Csak kenyér legyen, Smollen Tóni akad. Hát hasonlóképpen hóhér mindig lesz, míg igazságtalan társadalom lesz. Mert rablógyilkosság is – a mi hitünk szerint – csak addig lesz. Persze ez a hóhér nem okvetlenül kötéllel gyilkol. Esetleg másképpen. Esetleg kongregációkkal, militarizmussal stb. Friedrich nyilván fenevad volt. De ki meri állítani, hogy akkor is az lett volna, ha véletlenül egyik Zichy majorátus birtokosa.
Békességesen kellene ítélkeznünk. A társadalomnak s reprezentálójának, az államnak, joga van a Friedrichekkel elbánni, de nincs joga a Friedricheket bitóra húzni s nincs igaza, mikor a Bali Mihályokat is bitóra kívánja. A nyakunkat tesszük rá, hogy nyolcszáz forint fizetéssel örömest lenne Bali Mihály – gyümölcsészeti felügyelő, vagy valami efféle.
*
Míg Nagyváradon találgatjuk, hogy miért nem akar megalakulni a párbajellenes liga, írja cikkeit dr. V. Zs., utazgat Bourbon Alfonzó, könyvet ad ki Coudenhove gróf, nagy örömünkre fölépül Pallay Lajos – halálos párbajról jő újra hír.
Nem tudjuk, hogy akik az akasztás miatt botránykoznak, miért nem botránykoznak sokkal jobban a párbaj ellen.
A párbaj egy csöppet nagyobb barbárság, mint az állami gyilkosság. Mert hiányzik mellőle az állam is, melyet ugyan szintén igazságtalanságnak hirdetnek az anarchisták, de melyben mégiscsak van igazság.
Valóban, nem üres ötlet a párbajnak az a regulázása, amit most ajánlunk.
Szabjanak szigorú börtönbüntetést azokra a párbajozókra, kik elmulasztják viaskodásukra meghívni, mint az állam képviselőjét, Bali Mihályt…
*
– Loute is, marad is.
– Jobb ma egy Loute, mint holnap egy túzok.
– Úgy jó a Loute, ha kövér.
– Loute – fut az ember az előadás után.
Kérjük, ne ijedjenek meg. Nem folytatjuk. Csak azt akartuk dokumentálni, hogy Loute immár lefőzte az átkozott kis Kohnt is. Pierre Véber darabjának egy-egy mondása már mértföldeket [!] futott be tegnap este óta. Egy naiv bácsi szomorúan panaszkodott nekünk:
– A Loute előadása egy véleményt erősített meg bennem.
– Mi az?
– Hogy a színház ma már nem kultúrintézet.
– Tessék?…
Íme. Néhány embernek Loute-t kellett látnia, hogy addig a véleményig eljusson, azaz eljusson, hogy a színház nem kultúrintézet.
*
Ha Halász Lajos képviselő lesz – mondja Szűts Dezső –, megszakítok vele minden érintkezést. De szeretném, ha megválasztanák.
Kevesen nézik ilyen szemmel a Halász Lajos nagyszalontai, győzelemmel kecsegtető küzdelmét. Sokaknak nem tetszik, hogy egy fiatal skribler ilyen sok joggal és erővel dolgozik a maga karrierje érdekében.
Nem mondjuk azt, amit egy epés munkatársunk inkább a vicc kedvéért mondott:
– A magyar parlament megérdemli, hogy Halász Lajos belekerüljön.
De azt állítjuk, hogy a Halász képviselősége a saját pártjában nyereséget jelent.
*
Szaladgálnak a csörgő szánkók. Téli világ van. Vigasságok, mulatságok terveitől terhes a téli levegő. Mikor a jómódúak mulatnak, nagy lehet a nyomorúság. Ha valamikor nem lesz a földön ínség, milyen jogcímmel fognak vigadni az emberek?…
Nagyváradi Napló 1902. december 7.
(b.)
