119. HÁBORÚ A KULISSZÁK KÖZÖTT
119. HÁBORÚ A KULISSZÁK KÖZÖTT
Azt beszélik, hogy a nagyváradi színház kulisszái között kitört a harc-háború. Beavatottak szerint a harc nem nélkülözi a kellő fönséget, s így bizonyos, hogy a színtársulat javíthatatlan versírója, a derék Pintér, eposzt ír róla. Furcsa vitézi versezetet. Mi hát ne vegyük el a költőtől a harc epizódjait. Borítsunk a harcra fátyolt, kulisszákat és vasfüggönyt. És szűrjük le a morált: ha sem a színházvezetést, sem a színészetet nem bántja senki, okvetlenül egymással kapnak hajba. Mert – hajh – mit is érne a színészi élet, ha harcok, háborúk nem volnának.
Harc és háború különben mindig van, és tart a kulisszák között és mögött. De legtöbbször föl szokták e harcokat függeszteni a külső ellenségek miatt. De hát mivel most minden kutatás dacára sincs Nagyváradon ellensége a színháznak, hát… mint föntebb magyaráztuk…
Különben pedig – csodálatos – csak hetven-nyolcvan éves események ismétlődnek meg. Bölcs Akiba minden nap igazolja magát. Körülbelül ilyen nagy ideje annak, hogy hasonló ádáz harcok folytak vagy a Debrecenben, vagy a Nagyváradon időző színjátszó társaság kebelében, mint egy régi krónika-író meséli.
A színészné ifjasszonyok pletykái s a férfiak korhelykedései okozták volt a háborút. Egyik táborban a társulat tagjai, másikban az igazgató s a városi hivatalos személyek voltak. „Mert – mondja a krónika kései írója – az akkori szigorú, puritán társadalmi fölfogás nem tudott kibékülni a kulisszák festett világában élő bohémek szabados és könnyű életbölcsességével…”
És hogy annyi idő után is ilyen konzervatív gondolkozás szítja a harcot az egyik legelőkelőbb magyar színpadon!… Mert ezt állítják a beavatottak.
Mi csak ezt a különös fölújulását egy különös harcnak tartottuk érdekesnek elmondani. De ehhez már morált sem fűzünk. Úgyis az a hitünk, hogy a mostani háború csak olyan elmés módon rendezett jubileuma a régi furcsa harcnak. Hiszen azóta egy kicsit változott a világ!…
Meglátjuk különben a derék Pintér Imre furcsa vitézi versezetéből, mely bizton meg fog íródni!…
Nagyváradi Napló 1901. november 8.
(Dyb.)
