404. A TANÍTÓ EGY SZOBÁJA
404. A TANÍTÓ EGY SZOBÁJA
Valamelyik budapesti lap hozott hírt tegnap a mindszenti tanítóról. A mindszenti állami tanító évek óta várja, hogy kétszobás lakást kap, amilyen őt megilleti. És évek óta egy kis szobának keresztelt zugban kellett laknia, mert az állami iskola építését kényelmes tanítói lakással minden évben biztosra ígérték. A mindszenti tanító egy darabig reménykedett. Jobb szerette volna ugyan, ha az úgynevezett természetbeni lakás helyett megadják a nem sok lakáspénzt, melyért mégiscsak különb lakást kapott volna, de csak reménykedett, s meghúzódott nagy családjával együtt a kis zugban, nagy szerényen, mint az egy néptanítóhoz illik, ki a magyar kultúrát képviseli és terjeszti fent a zord határon. Várt, várt, várt – mint Nyárai színész úr énekli. De már nem győzött várni. A tanfelügyelője jóváhagyásával építtetett a kis zughoz még egy kis zugot. Hiszen egy szobába zsúfolva családjával együtt már évek óta nem volt egy kis tanulásra öt percig ideje és módja. Aztán kérte a községet mint az iskola fönntartóját, hogy térítse meg neki ez okvetlenül szükséges építkezés költségét. A község persze hallani sem akart róla.
Bizonyosan voltak méltatlankodó hangok is:
– Haszontalan, naplopó iskolamestere, még palota kéne neki.
Mert így intézik el még szép honunk sok helyén a tanító urak dolgait. A községre aztán rácáfolt a közigazgatási bizottság, mely egyenesen kötelezte a tanítót az építési költség megfizetésére. Most már szegény tanító ugyan pórul járt. Ha a természetbeni lakás helyett lakáspénzt követelt volna, igen kényelmesen ellakott volna, s még tán pénze is marad. De mert évekig szerény volt, lakott évekig egy nyomorult zugban, s ráadásul – ő fizet…
Van talán vagy tizenhét Mindszent község Magyarországon. Nem tudni, melyikről szól a budapesti lap híre. De szóról szóra illik Érmindszent állami tanítójának az esetére. Habár az is lehet, hogy két Mindszenten is előfordult ugyanaz az eset. Leírtuk, hogy elmélkedjenek rajta, akiket illet. Annyi bizonyos, hogy veszettül szép dolog minálunk még mindig néptanítónak lenni. Hogy is énekli Nyárai színész úr: „vár, vár, vár, de hiába vár”… A mindszenti tanító esete azt bizonyítja, hogy nem hiába vár…
Szabadság 1901. május 8.
ae.
