400. A TÉKOZLÓ APA
400. A TÉKOZLÓ APA
Élt a múlt század elején Párizsban két jó barát, nagyfejű, gyapjashajú mind a kettő, víg, könnyelmű mind a kettő, író mind a kettő. Közös volt a lakásuk, közös a pénztárcájuk s közös számtalanszor – a barátnőjük is. A jóbarátokat ezen a szent érzelmen kívül a vér is egymáshoz fűzte, apa és fiú valának ők, s a sajátos viszony valószínűleg azért épült fel közöttük, mert a fiúnak nem volt anyja. (Ez is a legritkább esetek közé tartozik, mert ha apja nincs is mindenkinek – anyja feltétlenül.) Az apa – Dumas père – így beszéli el a fia világra jövetelét.
– Dolgom volt a Rue Lafayette-en. Bementem a házmesterhez, hogy letegyek ott egy névjegyet. A házfelügyelő nem volt odahaza, s egy édes, szőke asszony volt a felesége. Alors: imígy született Dumas Sándor úr.
Dumas fils tizennyolc esztendős koráig rokonainál volt, akkor apjához került a fővárosba, s kezdődött a különös, érdekes, kedves, de a spiszbürgerek előtt érthetetlen kettős legényélet, melynek a Le père prodigue, a Nagyváradon tegnap bemutatott Tékozló apa a naplója. Stilizál benne Dumas, de André éppen úgy ő maga, mint A kaméliás hölgy Armandja. A tékozló apa 1859-ben készült, mikor Dumas már korlátlan ura volt a színpadnak. – Szerkezetét, machéját tekintve a Dumas legerősebb darabjai mellé állíthatjuk a Tékozló apát, melynek majdnem olyan ragyogó kelengyét adott Dumas, mint A nők barátjának. Mot mot-t követ, miként a régi írások iniciáléi, itt is ki van festve minden kezdőbetű, mégpedig színarannyal. Istenem, mennyi elmésség, micsoda szellemi rakéták. S nemcsak a tűzzel, de a tűzijátékkal is veszélyes játszani, meg is égette magát néhány előadó alaposan. Ami nem is csoda, s amit nem írunk a terhükre, hisz Dumas-darabot még akkor is nehéz játszani, ha adják Bissont, Feydeau-t és Valabrègue-et. Azonban úgy sem játszották A tékozló apát, ahogy egy francia boulevard-bohózatot kell. Teljesen más hangnemben, mint például a katonabanda a magyar népdalt. Ám azért nem haragszunk, egy Dumas-darabért megbocsátunk mindig az Erdélyi-párnak, Deésynek és társaiknak. Csak P. Szép Olga, Peterdy és Nyárai találták el olykor-olykor a Dumas stílusát.
Szabadság 1901. április 26.
