391. HÉTRŐL HÉTRE
391. HÉTRŐL HÉTRE
Tudnak még az emberek ünnepelni. Milyen csodás és milyen kedves dolog ez!
A húsvétból okvetlenül hoztunk egy kis hitet magunkkal…
No meg nagyon szomorú is volt a mi nagyhetünk. Teletöltött bennünket vigasztalan szomorúsággal s az élet keserűségével.
Mert mégis az élet gondolata a legszomorúbb gondolat. Akkor, mikor az életet magát szomorúnak tartjuk.
És mi igen szomorúnak tartottuk az életet. Hiszen még a fórumi élet is szünetelt. Este pedig hiába akartunk komédia által feledni. A komédia kacagó lármáját elkergette a harangok szomorú zúgása…
*
És aztán jött a feltámadás. Az ünnepi zsivaj. A fórum kitörő lármája. A komédia megújítása. – Az élet jött ismét kedves, lüktető lírával.
Az életet, kedvet pedig mostanában a kis színház fogadja magába, s bizony-bizony busás kamatokat ad rá.
Dalos madarak költöztek a díszes kis kalitkába. Dal, szín, fény, illat, kacagás és taps viharzik a húsvét előtti szomorúság helyén. Áldassék érte a húsvét és Székely Irén, meg a többiek…
*
A tavasz pedig naphosszán népesekké teszi az utcákat.
A kávéházak nem nagyon áldják a természet e megváltozhatlan rendjét.
Ahogy enyhül ott künn a levegő, úgy fogy a tüdőfogyasztó, kávéházi emberek száma.
Ellenben már-már kitörőben van a nyaralási düh. Zöldelési düh ez tulajdonképpen. A spenótösztön olyan helyekre csalja az embereket, ahol azelőtt negyven-ötven évvel természetimádó poémákat gyártottak a verset író mesteremberek.
Egyes merészebb nyaraló kedvűek már most ki-kivándorolunk a fürdőkbe, a Kargerbe s egyéb helyekre. A Széchenyi-kioszk pedig, ez a kis, eldugott, kedves, nyári fészek kezd ismét divatba jönni csendjével, zöld fáival s levegőjével.
Kissé korai dolgok ezek mind. De ha a tavasz így halad, nemsokára meglesz az első térzene is.
*
Nincs benne semmi malícia, hogy mindjárt a helyi irodalmi életről szólunk.
A Szigligeti Társaság a minap tartotta választmányi ülését. Holnap pedig közgyűlést tart.
A „fiatalok” szörnyen készültek először, hogy majd csinálnak ők itt szörnyű egészséges, irodalmi állapotokat. Majd ezt meg ezt csinálják ők a közgyűlésen.
Szerencsére eszükbe jutott a vezető daruk históriája. Lelohadt a kedvük.
Vagy tán az jutott csak eszükbe, hogy a fiatal energia ritkább és becsesebb manapság, mintsem szabad volna haszontalanul elpocsékolni…
De meg hát nem mindegy-e, hogy alsós vagy felsős kalábert játszanak-e a kávéházak szeparéiban?…
Szabadság 1901. április 14.
