381. BARBI ALICE HANGVERSENYE
381. BARBI ALICE HANGVERSENYE
Hiszen annyi dal szólott már róla: a dal királynőjéről… Akik ma megremegtek a szívükben rég szunnyadó húrok megérintésétől, mind azt vallották, hogy a királynő a régi királynő. Hiszen nem is szabad a dalnak elhallgatni, a dal királynőjének elhervadni…
Mondják, hogy a dal hangja megkopott egy kissé. Csengő virágaira ráereszkedni készül a tündérmesék fátyola. Nem igaz, nem hisszük. A szkeptikus gyomorbajosok eltévesztették a dolgot. Barbi Alice-ból Wolf-Stommersee báróné lett, de a királynő… az királynő maradt.
Ma jutott egészen eszünkbe a poéta semmisége, az egyszerű dal némasága, sivársága… A dal Múzsát kíván ma is, miként a pogányok sugaras-szép korszakában, s a dal dallá csak múzsaajkakon válik.
…Mit írjunk mi még egyebet Barbi Alice-ról?… Elmondták már, hogy ő hang nélkül is a dal Múzsája volna. Elmondták, hogy ő a báj, a graciozitás, a poézis… A szent szívű Schubert Erlkönigje, kit nem győzött meg ma erről? Az ő megfejthetetlen varázsú, igézetes, melankolikus poézisát ki nem érezte szívébe lehelni?…
Még azt, hogy Tarnay Alajos, ki a művésznő énekszámait kísérte, méltó volt erre az igazi kitüntetésre, s hogy olyan eksztázisban tapsoltak ma is Barbi Alice-nek, mint mindenütt a dalt megértő világon…
*
Ami e csillag után jön, választassék külön.
Hálát érzünk a nőegylet iránt az est élvezetéért. Azért csak, hogy Barbi Alice-t meghallgattuk. Ami ezután a hálanyilvánítás után jön: kriminális dolog. – A rendezőség csupa anyagi célokból annyi számozatlan jegyet adott el, amennyit csak eladni tudott. A közönség egymás hátán tolongott. A Sas utálatos terme gőzfürdő volt. Nagyon előkelő, jegyeiket előre megváltó hölgyek az ajtók előtt álltak.
Szörnyű áldozatot kért a ma esti élvezetért a hangverseny rendezősége. Gyengébb idegzetűek tíz percnél tovább nem bírtak a teremben lenni. Pedig a melléktermek is tömve voltak. Úgy hallottuk, ezerötszáz forint tiszta hasznot hajtott a hangverseny. Az erkölcsi passzívákkal ez nem ér föl – határozottan állítjuk. Ami pedig a hangverseny végén a ruhatárnál lefolyt: az már a rendőri krónikába tartozik.
A hangverseny után tánc is volt különben.
Szabadság 1901. március 17.
ae.
