378. VÉDŐK ASZTALA
378. VÉDŐK ASZTALA
Abban az egyetlen teremben, hova a törvényszéki palota balesete óta az egész bűnügyi igazságszolgáltatás szorult, igen modern elrendezése van minden bútordarabnak, de legelsőbben az asztaloknak. Az asztalok patkó alakban támogatják ugyanis egymást. A patkó közepén a legmagasabb elnöki asztal, jobbra és balra a bírák asztalai. Bal oldalon, illetve az elnöktől jobbra az esetleges tolmácsra vár a következő asztal. A patkó végén, mely az ostor vége is szegény vádlottnak, az egyformán szigorú arcú ügyészek ülnek. A jobb oldali patkóhajtásnál a jegyzői asztal kapott helyet, aztán a védők asztala jön. Itt megtörik a patkó. Az újságírók asztala már külön áll. – Ennek nincs nevezetessége semmi. De annál több van a védői asztalnak, a Rádl Ödönök, Várady Zsigmondok nagy csatáinak ez a színhelye, ez a máskülönben olyan szürke, igénytelen asztal.
Lapját szürke, többrétű papír födi. Rajta tintatartó s tollak állanak. A jegyzetekre a védő urak hoznak papírt magukkal. Ha pedig nem hoznak, ott a szürke papírfedő, melyről tulajdonképpen most az ének szól. Ilyen berovátkált, tarka asztalborítót ritkán lehet látni. Nincs olyan kriminális fiskális, akinek manu propriáit itt meg nem lehet lelni. Cikornyás névaláírások, értelmetlen szavak, kihúzások, latin idézetek, sőt művészi becsre éppen nem számító rajzmerényletek ékítik a szürke papirost.
A papír közepén kuszált, nagy betűkkel két szó díszeleg:
Volt üzlete!
A Várady Zsigmond kézírása. Valamelyik kereskedő gyámoltjára értődött. Körül van írva alig silabizálható gyorsírással.
Általában Várady Zsigmond dr. keze hagyott a papíron legtöbb emléket.
Egyik sarkában a papírnak díszeleg valamelyik fiskálisnak következő elmés váriálása:
Benedek Bekened Beneked Bedenek
Egy szégyenlős kollégája az ügyvédi kar reputációja érdekében áthúzogatta, alig lehet elolvasni.
Dési Géza dr. kalligrafikus vonásait is nem egy helyütt lehet látni. Ő azonban inkább tintafestésekkel szórakozik az unalmas kihallgatások alatt.
Egy ifjú és bohó ügyvédbojtár verset írt, kétsorost, de nagyon rosszat. Oda is írta alá valaki:
Szégyellje magát!
Egy más helyen nagy tintapecsét közepén át van szúrva a papiroslap, mintha a tollát vágta volna bele valaki. Ez alighanem Friedländer Samu volt. Az ő temperamentumára vall.
Valamelyik fiskális a védbeszédét is itt akarta megfogalmazni. Ennyit le is írt:
Tekintetes törvényszék, a vádhatóság igen tisztelt képviselője…
Itt megakadhatott a beszéd. Utána más kéz írta:
Hombár Mihály köz- és váltóügyvéd.
És még sok-sok elmés és elmétlen irka-firka, valamennyi bizonysága annak, hogy a védő urak néha unatkoznak, és hogy nemcsak beszélni szeretnek. De lehet ilyen[en] jegyezni. Csak egyen nem: az újságírókén. Ők annyit írnak másutt, hogy itt még azt is restek feljegyezni, ami feljegyzésre érdemes…
Szabadság 1901. március 15.
Dyb.
