370. GÉSÁK
370. GÉSÁK
Mintha nem is azt az igenis jól ismert darabot adták volna, amit tegnap. Pedig – hej – a mai előadásnak nagy előzményei voltak. Délelőtt konstatálni kellett rövidesen, hogy csodáknak kell történni. B. Csik Irén, Mimóza, beteget jelentett. Lányi Edit szintén, Forrai Ferike sem különben. Perényi pedig berekedt. Mimóza szerepe adott legtöbb gondot. Telefonon fordultak Kolozsvárra, Aradra, távirattal Debrecenbe. Végre is Debrecenből érkezett barátságos válasz. Este hétkor a gyorsvonattal érkezik F. Kállay Lujza, a társulat primadonnája. Ez a válasz tisztázta a helyzetet. Forrai Ferike s Lányi Edit gyengélkedve is hajlandók lettek játszani. A berekedt Perényi helyettesítésére pedig Kalmár vállalkozott. Este hét órakor telt volt a színház. Hét óra után Pintér Imre jelentette a közönségnek a debreceni vendég megérkezését, s hogy az előadás negyed óra múlva kezdődni fog. Ilyen odisszea után bizony valóságos csoda, ami következett: egy zajos, nagysikerű, szép este. A vendéget be kell előbb mutatnunk. Gyönyörű, barna asszony, tüzes szemekkel (egy ízben, egy-két évvel ezelőtt platónikus lelkesedésében a világ legszebb két szemének nevezte e soroknak is írója), rendkívül megnyerő külseje.
Ő a debreceni színtársulat minden primadonnaháborún felülálló énekesnője, egyformán kiváló operában, operettben, népszínműben. Gyönyörű, meleg alt hangja van. Ezt azonban ma már a nagyváradi közönség is mind igen jól tudja. Az első sokáig tartó tapsvihar a vendégnek szólott, a többi folyton ismétlődő, állandó és egyre tovább tartó azonban már a – művésznőnek. Mimózája nagyon kedves, szép és poétikus. Gyönyörű hangja, bájos megjelenése, ízléses énekművészete s diszkrét játéka egyaránt hatott. Kállay Lujzának nagy sikere volt mindenképpen ma este.
Somogyi igazgatónak pedig megismételjük a múltkori dicséretet. Ezúttal nemcsak áldozatkészségéért, de azért is, hogy közönségünkkel F. Kállay Lujza asszonyt megismertette. F. Kállay Lujzával együtt ünnepelték Forrai Ferikét, a társulat immár búcsúzkodó menyasszony szubrettjét. Ma ő volt Rolly-Polly is, nagyon bájos, ügyes és kedves.
Édes, csengő hangon, pajkos édesen énekelte s táncolta el az aranyos rollypollyádákat. A közönség szeretettel tapsolta mindvégig. Nemkülönben nagy sikere volt Kalmárnak, ki Katána eléneklésével már a Magyar Színházban feltűnt. Megismételtették őt is. Az új szereplők játéka a többit is inspirálni látszott. A közönség meleg hangulata felszállott a színpadra, főképp Pintéren látszott ez meg, de általában sokkal jobbak voltak az összes szereplők, mint tegnap.
Szabadság 1901. február 24.
