358. MESE
358. MESE
Meséljünk. Meséket szeretnek az emberek hallgatni, s mesékért nem haragszik meg ránk senki sem…
…Jób idejében történt. Mikor még az emberek több szenvedést el bírtak viselni. Élt egy férfiú a nagy pusztaság között, kit szintugyan súlyosan kísértett meg a rossz. Mert akkoriban a testnek betegsége fekélyes és gyakori vala.
Mikor hallották az emberek a pusztalakó nyomorúságának hírét, igen megörvendettek, s örömben keresték fel őt, hogy siránkozzanak. Ezek többnyire haszontalan emberek voltak. Minthogy sokan valának keleten, kik egyébbel nem foglalatoskodtak, mint verseket daloltak, s embertársaikat megítélték. A pusztalakó nyomorult pedig dús volt előbb, s megvetette e mihaszna népet. Szólott is hozzájuk nagy haraggal:
– Siránkozásotokkal mért zavartok engem, rongyos emberek? Nyomorúságomban is megvetlek titeket. Eredjetek szét, s folytassátok oktalan pletykabeszédeiteket!
A siránkozók méregbe jöttenek, s rárivalltak a dús Lázárra:
– Mit érsz nyájaiddal s egyéb kincseiddel? Mit érsz pátriárkasógorságoddal? Nyomorult vagy azért, míg mi danolva járjuk be a rétet, s utáljuk nehéz gazdagságodat!
A pusztalakó nyomorék sebes arcát megvetve fordította el a handabandázóktól. Ám azok most méregben folytatták:
– A te nyájaid lopottak. Hajlékodhoz vér tapad. Fiad elárult. Asszonyod parázna. Te magad rosszabb és utálatosabb az elhullott vadnál!…
A pusztalakó nyomorék megvetve nézett rájuk, mert tudta, hogy nincsen nekik igazságuk. S ím kivált a kárörvendőkből egy csúnya púpos, s így szólt a nyomorulthoz:
– Mikor jószágaidnak hajlékot építettél, nem volt sudár fád. Szolgáidat elküldted, hogy testvéredtől titokban hozzanak el egyet!…
A nyomorult ember pedig megdermedett. Majd átokra nyílott sebes szája. Meggyúltak bágyadt szemei, s úgy kiabálta:
– Szakadjon reátok az ég, hitvány, hazug pletykamondók, nótázó félbolondok, undok állatok. Vesszen el minden fajtátok, legyetek állatok eledelei!…
…Mert amit a púpos mondott, igaz volt…
Szabadság 1901. február 2.
a. e.
