351. GÖRÖG RABSZOLGA
351. GÖRÖG RABSZOLGA
Ámon Margit kisasszony, a budapesti Népszínház tagja, vendégképpen lépett ma föl a nagyváradi színpadon, melyhez régi sikerek emléke s ha jól tudjuk: egy már aláírott szerződés fűzi. A kisasszony a divatos primadonnák közül való. Annak idején zajos bevonulást tartott a Kerepesi úti operett-csarnokba és sok sikerét jegyezték papírra a kritikusok. De a Népszínház rózsaszínű, illatos párájú levegője az az ezer finom szálú háló, melyet minden „jövevény” elé kivetnek, fecskévé tették a dalos madarat. Ámon Margit bizonyára nem találta meg az új csarnokban ábrándjait, sőt – ha mi jól láttuk a távolból – egyszer keresnie kellett önmagát is. Megértjük mi őt, hogy elvágyik onnan, s fecske módjára hazatart. Megértjük, s örömmel üdvözöljük itthon. Örömmel láttuk, hogy az itthon levegője visszaadta az önérzetét. Egymaga le tudta foglalni a színpadot… Szerencsésen választotta meg a viszontlátás ünnepére a Görög rabszolga Aspásia szerepét, ezt a nagy hatásokra szánt szerepet s az ő egyéniségéhez illőt. Igazi primadonnaszerep – modern igények mellett. Szépség, ízlés, nőiesség, ének, játék és táncművészet iskolája. A művésznőnek, s a nőnek főként, pazar sikerért lehet vele küzdeni. Ámon Margit pedig a Népszínházból jött hozzánk, amely a nagy primadonnai sikerek titkának orákuluma. Sokat tanult ott Ámon kisasszony. Egyénisége különben is predestinálja az olyan sikerekre, melyek fő posztulátuma: a természetes báj. Bájos, kedves, elragadó a mi vendégművésznőnk a színpadon. Nagyban megkönnyíti dolgát az a bizonyos népszínházi stílus, melynek első mesternője Pálmay Ilka, rafinírt művészetté fejlesztője Küry Klára volt.
Ez a stílus minden érzékünkkel játszik. Kápráztat, vért forral, elszédít, s gyors tapsra sürget. Ámon Margit tehetséges tagjává vált ennek az iskolának. Tud elragadóan s mindig mosolyogni. Ahogy nyakába borul férfipartnerének, kész betegség, mondhatná egy dekadens stílű kritikus. Csupa temperamentum, tűz és szilajság. De bájosan csicsereg is, ha kell. És ami fő: Ámon Margit táncolni is tud. Gráciával, poézissel, sikkel, tűzzel. Ez Ámon Margit: a színésznő. Mint énekesnő – úgy mondják – mit sem változott. Hangja kis terjedelmű, hamar fáradt, és ez a hang sem iskolázott. – Az angol operettek primadonnája ő, ahol a muzsikát a zenekarra bízzák. – Bocsásson meg, hogy túl őszinték vagyunk: Énekszámai a mi nemsokára búcsúzó Forrai Ferikénket juttatták eszünkbe, akinek gyönyörű hangja, énektudása és ízlése pótolta gazdagon a játékhatás esetleges hiányait is. Az aranysziget dal milyen más volt Forrai Ferikétől!… Mégis szép sikere volt Ámon Margitnak. Csokrot, virágot, tapsot özönnel kapott, bár a közönség félháznál nem volt sokkal nagyobb. Az előadás az ismert jó. – A szereplők közül Székely Anna, Lányi Edit és Nyárai arattak még jelentős sikert. De jókedv, sokszor a kitörésig jó, kísérte, fűszerezte a bájos, csodaszép melódiákat az utolsó függönylegördülőig. Ámon Margit kisasszony holnap a Kis szökevényben játssza a címszerepet.
Ide kell azonban még valamit írnunk. Ámon Margitot így jellemezte egy színházi ember, miután végignézte a mai előadást: gyönyörű termet, tüzes, érzéki tánc, állandó pikáns mosoly, semmi hang és semmi énektudás, némi rutin a játékban és semmi eredetiség. Mindezt összevéve: másodrangú szubrett. Ha majd kreálnia kell, ha majd önmagából kell merítenie, ha majd nem látja előbb híres, nagy primadonnáktól játszani a szerepét: minden alakítása színtelen és darabos lesz. Mert nincs benne semmi naivság, semmi hit, durva, közönséges és szív nélkül való eszközökkel éri el a hatást, szinte kalmárszámítással, valami rút, mindig kitetsző spekulációval.
Ezt az ítéletet természetesen nem lehet aláírni teljes határozottsággal egy est és egy szerep után. De sokfelől helyeslésre talált ez a bírálat és egynémely szembeszökő igazságaival feltétlenül gondolkozóba ejti az embert.
Szabadság 1901. január 24.
