344. A FŐHADNAGY ESETE
344. A FŐHADNAGY ESETE
Mi történhetett a szép ulánussal?… Hipnotizálták bizonyosan. Mi is így gondoljuk. Elmondjuk, miképpen:
Tizenkét esztendős lehetett akkoriban. Elkényeztetett, szép, okos fiúcska. Talán a béresgyermekek agyonkergetésébe, talán a latin szintakszisba, de nagyon belefáradt valamibe. Nem nézte, hogy új és finom a ruhája, és hideg még a kerti gyep: levetette magát szépen, s elaludt.
Alkonyodott már. A könnyű tavaszi ködből hirtelen kivált egy fehér, könnyű ruhájú, kacér mosolyú nőalak. Nesztelenül, szinte látatlanul termett az alvó Viktorka mellé. Letérdepelt, s a fiú homlokát befödte lágy fehér kezével. Aztán halkan, csendes muzsikájú hangon beszélni kezdett hozzá. Alig hallott a beszéd, de a kis Viktor nyilván hallgatta, mert nyugtalanul vergődött, s néha ijedten nyílt tágra a szeme. Ezeket mondta a könnyű ruhájú asszony:
– Látod, Viktorka, hogy félnek tetőled a béresgyermekek, ha játszol velük s meg-megszorítod a nyakukat, s hogy csúfolódnak, mikor a nevelő úr bezár a szobába, s bevigyoroghatnak az ablakon, amikor izzadva kínlódol a fio, fieri konjugálásán… Látod, csupa gyötrelmes dolog ez a könyv. Neked gazdag, úri papád van. Van szép ruhád, póni lovad. Szeretnek a nénik, bácsik, még a kis, fekete Etelka is már. És neked mégis szamárságokat kell magolni, ahelyett, hogy lovagolnál a pónidon, vagy püfölhetnéd azokat a vásott parasztgyerekeket. Hát ez így nem jó, kis Viktorka. Neked nem volna szabad parancsolnia annak a görbe, pápaszemes nevelőnek. Téged még a tisztelendő úr is úrfinak szólít. Te úr leszel, ha nem is tudod a rendhagyó igéket. Szép leszel, deli és gazdag. Fényes ruhád lesz, katonaruhád. Büszkén fogsz ragyogni a lovadon.
Mindenütt a kedvedben fognak járni. Nagy, nagy úr leszel. Csupa gyönyörűség lesz az életed. Cigány, pezsgő és szép asszonyok körülötted. Meg fogod ismerni az asszonyokat. Meglátod, milyen boldoggá tudnak ők tenni. Tisztelni fog mindenki, mert úr leszesz. Pénzt kérhetsz akárkitől. Csókot is minden asszonytól. Különb leszel, mint a többi ember. Mintha csak a ti számotokra volna rendelve az élet minden gyönyörűsége. Én megígérem neked ezeket a gyönyörűségeket. Én vagyok a szerelmes, könnyelmű, szép, mámoros élet!…
…A kis Viktort késő este találták meg a kertben. Lázas volt és beteg. Sokáig feküdt. A láz talán agyacskájának is megártott. Ilyenformán történhetett – némi fantáziával – a szép ulánus hipnotizálása egész életre. Legalább mikor felgyógyult, kijelentette, hogy katonaiskolába akar menni. Azóta pedig úgy élt, mint egy veszedelmes, csábító hipnózis elszédített áldozata. Most ébredt fel csak, de mire felébredt, egy másfél métermázsás kassza alá került. Ez aztán agyonnyomta.
Bizony, csakugyan. A szép ulánus hipnózis áldozata lett…
Szabadság 1901. január 16.
