311. A NÉPPÁRTI IFJAK ÚJABB CSÍNYE
311. A NÉPPÁRTI IFJAK ÚJABB CSÍNYE
Közismert dolog, hogy milyen állapotok uralkodnak ma már úgy a budapesti egyetemen, mint az Egyetemi Körben és sajnos a vidék pár szerencsétlen helyén is a néppárti ifjak égisze alatt.
Ott, ahol eddig valláskülönbségre való tekintet nélkül békességben éltek a kollégák, ott most a felekezetieskedés kérdése nap-nap után a legnagyobb és legelkeseredettebb harcot idézi elő.
Ezeknek az állapotoknak a megszüntetésére törekedett az ifjúság szabadelvűen gondolkodó része a múltban, s törekszik most. A legutóbbi egyetemi köri választmányi gyűlésen történt azután, hogy a néppárti áramlattal szembeszállva, az annyiszor hangoztatott tárgyilagosságban bízva a volt nemzeti párt részéről – Szundy Károly azt az indítványt tette, hogy válassza meg a kör Kiss Áront, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület püspökét dísztagjául.
Megteszi kötelességét ezzel a kör azon mulasztással szemben is, amit már a debreceni kongresszus után meg kellett volna tennie Kiss Áronnal mint az ifjúság ügyei iránt annyira melegen érdeklődő nagy férfiúval szemben; másrészről pedig ez lesz legszebb példája annak, hogy a felekezetieskedés ki van zárva a körből. Mert ha elküldi képviselőit a kör a Szent Imre Egyesületbe, megválasztja Császka kalocsai érseket – minden más különös megokolás nélkül, meg kell akkor tennie más irányban is a hasonló lépéseket.
Mert azt csak a kör vezető ifjai sem merik állítani, miként mindez nem felekezetieskedésből történt.
A néppárti ifjak előbb akadályozták a kérdésben való határozathozatalt, majd a következő ülésen, melyet az indítványozó távollétében s értesítése nélkül hívtak össze, az indítványt egyszerűen visszautasítottnak mondták ki, s tárgyalás alá nem bocsátották.
Ifj. apsai Mihályi Péter, az Egyetemi Kör elnöke még mindehhez nyilatkozatot tett közzé a M–g és A–ny című lapokban, feltüntetvén magát s az E. Kört a felekezetiesség legnagyobb ellenségének.
Az A–ny pedig védelmébe veszi Kiss Áron püspököt!!
Igazán ezeknek a korlátolt, néppárti ifjoncoknak a stiklijeivel unjuk is már a foglalkozást. Észre térítésük lehetetlen.
Stréberkedő kedvüket növeljük, ha komolyan foglalkozunk velük. Csinálják ők csak nyugodtan kis játékukat. Elvégre az ő kicsinyes hecceik legfeljebb csak érdekes tünetek. Veszedelmeseknek éppenséggel nem veszedelmesek.
Szabadság 1900. november 9.
