310. ÉLJEN AZ ERKÖLCS
310. ÉLJEN AZ ERKÖLCS
Berlinben van – így szól a nóta –
Naponként legtöbb pásztoróra
S az erkölcs Berlinben dühöng…
Nálunk a helyzet már különb:
Az erkölcsöt Várad is óvja,
De az nincsen papírra róva:
Naponként hány a pásztoróra?…
Naponként legtöbb pásztoróra
S az erkölcs Berlinben dühöng…
Nálunk a helyzet már különb:
Az erkölcsöt Várad is óvja,
De az nincsen papírra róva:
Naponként hány a pásztoróra?…
Saját külön házi poétánk verselt vala így, mikor annak idején a váradi színügyi bizottságot kissé túlságosan megszállta a morál. Azóta már nagyot haladtunk az erény rögös, tövises, de szép útján. A jövő történetírói számára élünk. Erkölcsi piedesztálunkra tisztelettel fog feltekinteni a késő utókor. Róma megdől, rabigába görnyed. Mi szilárdan állunk, s nem félünk az erkölcstelenség rabigáitól… Morális képtárlatunk labirintusában láttuk ma a jövő Nagyvárad egy részét. Nyílt arcú, kedves, gimnazista ifjak. Vezetőjük komoly paptanár.
A szép templomában látni ezeket a fogékony, fiatal szívű gyerekeket, felséges dolog. Áhítattal követték tiszteletre méltó tanárjukat, aki lelkesen igyekezett szíveikhez hozni egy-egy szép kép beszédét.
A hátulsó sorokban nem figyelnek a magyarázatra. A gyerekek izgatottan sugdosódnak. Mintha tervelnének valamit.
Előbb egy-kettő oldalog el. A terem túlsó része felé mennek. Erre többen vesznek bátorságot. Néhány perc múlva csak félannyian hallgatják a lelkes előadást.
A terem másik szélén foglalt helyet a szecessziót csinált lelkes ifjúság. Mintha egy elzárt, elfüggönyzött helyet akarnának megostromolni. Vajon mit akarnak e lelkes ifjak? Roskovics nemes királyalakjai lelkesítették-e fel őket?
Kerülgetik a rejtélyes fülkét. A merészebbek be-bekandikálnak. A tűzoltóknak is feltűnik a dolog. Egy délcegebb ifjú pár percnyi tanácskozás után előállott:
Kernstok képét akarnók megnézni. Általános helyeslés. De némi aggodalommal tekintgettek a terem másik vége felé.
– Nem lehet kérem, csak felnőtteknek.
A délceg ifjú arca olyan megbotránkozó kifejezést ölt, hogy a tűzoltó kénytelen szót emelni félremagyarázott szavai címén.
– Csak ötödik gimnazistáktól fölfelé lehet megtekinteni.
Az ifjú sereg nagyon ifjú részén levertség látszik. Egy részük azonban páronként büszkén vonul be a fülkébe. Benn félhomályban áll a Szerelem. Szent ég, mennyi mindent látnak ezek a lelkes, fogékony szívű ifjak, ami nincs a képen!…
A künnrekedteknek alig tudnak eleget beszélni. Azok persze sóvárogva, irigyen hallgatják. Elhat a kis terem másik szélére is. A csapat mind nagyobb lesz. Utoljára a tűzoltók erőszakkal kénytelenek a lelkes ifjúságot eltávolítani, akiknek beszélhet az ő tanáruk aztán később akármilyen lelkesen a Roskovics képeiről. A fülke félhomályára gondol valamennyi.
A fülkében benn pedig van egy szép kép, a Kernstok Szerelem című képe. A többi képek közt meg sem látta volna tán a lelkes ifjúság. Így meg csodálatos dolgokat tud beszélni róla!…
Szabadság 1900. november 7.
