591. A SZÍNHÁZ NAGYHETE
591. A SZÍNHÁZ NAGYHETE
A színház nagyhete éppenséggel nem volt gyászos és siralmas. Sőt, igen vígan bohóskodták végig az egyheti vakációt a nagyváradi színészek.
Egy részük a budapesti színészvásáron mulatott. Az itthon maradtak sem unták halálra magukat. Egypár vidéki exkurzió is történt.
Egy sereg víg, bolondos története van a színház nagyhetének. Elmondunk egypárt:
A legjobb színész
Nyárai elemében volt persze Budapesten. Ha valamelyik kávéházban behúzódhatott tizenöt-húsz kollégája közé, áradozva beszélt a maga nagy sikereiről.
…Nincs párja Nagyváradnak a világon. Hogy rajong az a közönség énértem! Ugye, Szarvasi?
Szarvasi Sándor mindent készséggel bizonyított.
Egyszer egy nagyváradi újságíró lépett az áhítattal hallgató színészcsoporthoz.
– Hát én mondhatom önöknek, uraim – szólt –, hogy Nyárai Antal ma Magyarország legnagyobb színésze.
Nyárai könyökig nyúlt bozontos hajzatába, s olyan hangon, melyből a méltatlankodás megrezegése is kiérzett, válaszolt:
– Na, ahogy én Ausztria színészetét ismerem, mondhatta volna – Ausztriát is…
Soma
Szarvasi Sándort hívják így röviden. Direkt csak azért bizonyítgatta a Nyárai nagyságát, hogy Nyárai viszont róla erősítsen meg egy-egy csodás sikert. De Soma mégsem volt egészen boldog Ocskay brigadéros, a győzedelmes kuruc nem hagyta pihenni.
Valaki elárulta a Soma nagy problémáját egy írók és zsurnalisztákból álló társaságnak.
Mikor aztán Soma helyet foglalt a társaságban, egy ismert budapesti poéta nagy tisztelettel szólt hozzá:
– Oh, én már ismerem Szarvasi urat. Sok sikeréről olvastam. Egypár nappal előbb éppen az én ajánlatomra foglalkozott a Vígszínház igazgatósága, hogy Ocskay brigadérost Önnel játszassa el…
Nagyobb boldogság nem volt akkor nap a Somáénál. Késő este, mikor hazafelé ment, morfondírozott:
– Na, ugye, a Vígszínház is. És Nagyváradon Somogyi!… És Soma fájdalmas gúnnyal kacagott bele az éjszakába.
[…]
A nagyhét holnap végződik, s evvel a vidámságnak is vége lesz a színháznál.
Szabadság 1901. április 6.
