590. SZEZON VÉGÉN
590. SZEZON VÉGÉN
Tegnap volt virágvasárnap. A színházi főszezonnak vége. A nagyhét penitenciára szánva. Húsvétkor már egy sereg színészünk néhai lesz. Egy-két új tagot is kapunk. Hogy egyéb változás lesz-e a színháznál? – nem tudjuk…
Végigszaladunk a nagyváradi állandó színészség első szezonán. Ez a kis gyors séta aktuális is, érdekes is, tanulságos is lesz…
…Október 15. van. Ünnepi beszédek és lakomák napja. A díszes, új csarnok elbájol bennünket. Kényeskedve nézegetjük egymást, a színpadot alig.
Pailleron legszellemesebb vígjátékán jól mulattunk. Konstatáljuk, hogy Balla ügyes ember. Másnap entuziazmussal beszélünk a mi színészeinkről. Micsoda előadás, milyen ensemble, milyen kakaó[!]!
A Görög rabszolga mámorító muzsikájától, a még mindig tartó mámortól nem vesszük észre, hogy Jones remek operettje több áldozatot, több gondot érdemelt volna, s hogy Lányi Edit primadonna lett.
A Kurucfurfangot is kedvvel nézzük. A Demimonde újabb himnuszokat daloltat velünk. Csupa jóindulat s jóhiszeműség a legmájbajosabb kritikus is. Szigligeti nevét viseli a színház. A Cigány az első Szigligeti-darab.
A Trubadur és Lear király már eszünkbe hozza a múltat. Összehasonlítunk, kritizálunk.
Napóleon öcsém bohóságai még visszaadják a közönség jókedvét, de a Kertészleány s a Bőregér már egymás után bukik…
Már ekkor sóhajtozunk. Több gondot, több ambíciót kérünk és akarnánk.
A kis szökevény egy kis kedvet hoz ismét. Bánk bán, Jáfet tizenkét felesége s a Parasztszívek új táplálékai a kezdődő elégületlenségnek.
Szerencsés véletlen erre az időre tette a szezon egyik, talán legérdekesebb színházi eseményét, a Katonák előadását. A négy évszak nem tetszik ugyan, de a Bibliás asszony sok mindent feledtető és ígérő sikert arat.
Szulamit forszírozása hangossá teszi azt az óhajtást, hogy legyen már igazi premierünk is. Ne csak három-négy évvel [ezelőtt] lejátszott darabot kapjunk.
A Légyott előtt helyi szerző darabja. Vele egyidejűleg arat nagy sikert operatársulatunk a Parasztbecsületben. Hoffman meséi s a Baba szintén sikert jelentenek. A Névtelen levelek ismét nagy hiba.
Ekkor már január végén tartunk. A színház pénztárára meg nagyon ráfér az a négy telt ház, melyet Ámon Margit fellépése csinált.
Utána Mándoky Béla veteránművészünk búcsúzott.
Nyárai Antal nagy diadalt arat a Gringoire-ban, de a színházi oknyomozók már ekkor hangoztatják, hogy a Nyárai szertelen szeszélyessége és primadonnasága nem kis szerepet játszik a szezon sikertelenségében. Ő maga nagy sikereket arat, de gyengíti a vezetés kezét.
A Gésák a Mikádó sikerét tette lehetetlenné. Az Első vihart még kifogástalan előadásban sem lett volna szabad színre hozni. Kétes siker a Bűvös vadászé is.
A bölcső nem csinál nálunk szenzációt még a P. Adorján Berta és Szarvasi Sándor művészetével sem.
Március 10-én a színházi világítás balesete miatt elmarad az előadás. Már pár nap múlva sok mindenbe beleszokva és törődve hallgatjuk végig Lukácsy bukott népszínművét, a Csárda virágát.
Tizenhetedikén Forrai Ferikét, a társulat kedvelt szubrettjét búcsúztatjuk el.
Örömmel fizetjük a felemelt helyárakat Mary Haltonért: élvezünk végre a színházban.
A Viceadmirálisra pedig ne tekintsünk vissza.
Tizennyolc premier a szezonban, de sikere alig négynek volt. A reprízek érthetően szerencsétlenek. Műsorról, előadásról pedig eleget írtunk már.
Íme a szezon gyorsképe, skizze. A folytatást a pótszezon végén írjuk meg, s mivel a remény szép: talán sok kedves változásról adhatunk majd számot. Nagyon szeretnők.
Szabadság 1901. április 2.
