584. NEBÁNTSVIRÁG
584. NEBÁNTSVIRÁG
(Delin Henrik karmester jubileuma)
Egy nagyon különösen rendezett jubiláris estéje volt ma a nagyváradi színháznak. Érdemes, régi, derék színházi ember jubilált. Delin Henrik karmester. Harminc év óta karmesterkedik már az öreg sok rátermettséggel, ambícióval és sikerrel. Talán másutt nem járt volna úgy, hogy jubiláris estéje a „beugrások” orgiája legyen. Nálunk az volt. Csupa beugrás. De örömmel valljuk be, hogy a Nebántsvirág kiforszírozott, okvetlen előadása azért sokkal különb volt sok nagyon előkészített s dicsekvő kommünikékkel támogatott előadásnál. A karmesteri emelvényt körülbabérozták. A zene első hangjainál felzúgott a taps, s az elég szép számú, előkelő közönség lelkes, meg-megújuló ovációt rendezett az érdemes jubilánsnak, ki alig győzte a közönség tüntetését megköszönni. A címszerepben egyébként Lányi Edit ugrott be, s aratott tisztességes, szép, majdnem meglepő sikert. Nem a nagy Nebántsvirágok közül való persze ő, de ügyes és elég kedves. – Amennyire kis hangocskájától tellett, énekszámaival sem vallott kudarcot. Sőt, a harmadik felvonásban a híres kuplét négyszer vagy ötször ismételtették meg vele.
Nyárai helyett Celestin szerepét Bérczi Gyula játszotta igazán nagy sikerrel. Ha hanggal nem is érte utol Nyárait, de diszkrét játékával, ízlésével, ötletességével rászolgált a tapsokra. Nagy sikere volt ma Füredinek az igazgató szerepében. Deésy is szerencsésen helyettesítette Erdélyit. Benkő, Szilágyi, Bognár és ifj. Sághy tetszhettek még. Ismételjük, az előadás annyi beugrás ellenére is szerencsés volt. Legfeljebb az alkalom, a jubiláris este okából lehetne ezek ellen a beugrások ellen szavunk. Taps elég volt.
Szabadság 1901. március 21.
