531. RÓMEÓ ÉS JÚLIA
531. RÓMEÓ ÉS JÚLIA
Rossz előhírek keringtek a mai klasszikus estről. Azok a bizonyos beavatottak nagy fiaskót jósoltak, szörnyűséges rossz előadást. Sietünk kijelenteni, hogy az augurok jóslata nem teljesült – egészen. Rossznak bizony elég rossz volt a mai előadás, de semmi esetre sem olyan, mely bennünket, különben sem elkapatott szegényeket megbotránkoztatott volna. Legfentebb az történt ma is, hogy a szerelem felséges himnuszát olyanformán transzponálták, mint Beethoven gyászindulóját a Bibliás asszonyban… Mégsem egészen így. Néhol megtartották az ünnepi tempót, s nem egy helyütt az avoni hattyú énekét hallottuk… E. Kovács Mariska nagyon szép Júlia. Első felvonásbeli fényes, fehér selyemruhájával valósággal szenzációt keltett. És… és meglátszott, hogy ő Júlia akart lenni. Csengő, kedves hangján nem is múlt. Az ambícióján sem, hanem az egyéniségén, meg talán a képességén. Többet sóhajtott, többet énekelt, mint beszélt. Szerelmes leányt láttunk, de nem láttuk Júliát, testet öltött, igaz poézisát a nagy, igaz szerelemnek. Rómeó szerepével Deésy K. Alfréd tett próbát. Még kis szerepekben sem volt alkalmunk sok jót mondani erről a nagyon fiatal színészről. Rómeója – gondolható – mennyire kísérlet maradt! A fiatalság volt benne csak az igazi Rómeóból. Benkő Jolán dajkája nagyon jó volt, úgyszintén Szarvasi Tibáldja. Szilágy értelmes Mercutio: nem több. Peterdi, Bognár ki szerepeikben kitűnők, s igen bevált Bérczy és Gáthy is.
A rendezés elég felületes és hiányos volt. A második képbeli táncjelenet hatástalan. A kar hölgyei megdöbbentően öltöznek. Egy mindennap használt, nagyon rossz szalondíszlet: ez a Capulettiek csarnoka. És még sok-sok hiba. A földszinten alig voltak. A karzat s állóhely zsúfolt. Taps volt több a kelleténél.
Szabadság 1900. december 18.
