512. A SZÉP GALATHEA
512. A SZÉP GALATHEA
Az Offenbach szellemében készült kedves Suppé-operett ment ma a színházban. A bájos egyfelvonásos nagyon tetszett. Aminek megvan a maga jó oka. Bátran mondhatjuk, hogy a Szigligeti Színházban ilyen pompás, precíz, teljesen kifogástalan operettelőadás még nem volt. A közönség ezt teljes mértékben honorálta is. Egyre-másra hangzott fel a nézőtéren az a bizonyos meleg, egészséges taps, amit eddig olyan sajnosan nélkülöztünk. Több dalt megismételtettek.
A szereplők egytől egyig remekeltek. (Igaz, hogy csak négyen voltak.) Csík Irén dicséretét azzal kezdjük, hogy gyönyörű Galathea volt, méltó arra, hogy Pygmalion bolonduljon utána. Sikere már ott kezdődött, amikor még „szobor” volt, és amikor a lepel félrevonása után az őszinte csodálat moraja zúgott fel a közönség között. Kiváló játéka és énekművészete tették természetesen teljessé sikerét. Alkalma volt különben egy bravúros dolgot is megcselekedni. Énekpartiját ugyanis nem énekelte transzponálva, amint ez általános szokás, hanem az eredeti hangnemben, két hanggal magasabban. Azonban diadalmasan birkózott meg minden nehézséggel, és teljes, igaz sikere volt.
Minden tekintetben méltó partnere volt Lányi Edit. Ganymédje bájos, elmés, kedves alakítás volt. Dalait gráciával énekelte, és finom pikantériája nagyon tetszett. A mi görögök refrénű kupléival alig tudott betelni a közönség.
Kalmárnak aránylag kis szerepében is volt alkalma szép tenorját csillogtatni. Nyárai a Midas rituális szerepében kacagtatta meg sok jókedvvel és művészettel a közönséget. A zenekar nem rakoncátlankodott. Az egyfelvonásos után Spanyolország, az Uránia előadása következett.
Szabadság 1900. november 21.
