511. JÁFET TIZENKÉT FELESÉGE
511. JÁFET TIZENKÉT FELESÉGE
(Vígopera 3 felvonásban. Antony Mars és M. Desvallières írták, a zenéjét Victor Roger szerezte. A Szigligeti Színház premierje 1900. november 17-én)
Mi úgy gondoljuk, hogy a Jáfet tizenkét feleségét már régen megszerezte volt a direkció. Mivel pedig a Szigligeti Színházban az a repertoár összeállításának a rendszere, hogy minden megszerzett darabot elő kell adni: a nagyváradi közönségnek ma este alkalma volt a fentnevezett zagyvaságot szemtől szembe látni.
Szerencsére a darab pesti sorsáról már informálva voltunk. Ilyenformán csak az történt, hogy sokkal rosszabb darabot kaptunk, mint amilyen rosszra már eleve számítottunk.
Peterson Jáfet (Nyárai Antal) az a boldogtalan egyén, akiről elnevezték a darabot, s aki az amerikai mormonok közt annyi feleséget szerez magának, amennyi tűrhetően csinos kóristánéja van egy modernül berendezett színháznak. Sőt, még annyit sem. Mert az egyik feleség általában primadonna, a másik komikáné. A primadonna nemigen énekel, a komikáné azonban sokat kellemetlenkedik.
Általában a szereplők nagy részben kellemetlenkednek. Énekelni nemigen tudnak. Ámbár a darab új operett, egy egészséges, valamilyes zeneszám nincs benne. Lessük az első felvonást: semmi. A másodikban, mikor már türelmünk fogyni kezd, előáll Forrai Ferike, a primadonnafeleség. Általános várakozás. És szól Forrai:
– Asszony is vagyok, szép is, szabad. Most már nem kéne, csak egy katona.
A beavatottak tudják, hogy most ének jön. A zenekar megszólal, Forrai pedig elénekli a Heltai Jenő kupléját: A regementet áthelyezték.
Nahát, kérem, ez az orfeumokban elkoptatott kuplé a darab legértékesebb zenerésze…
De szóljunk: mi történik Jáfettel? Pihenőre megy. Vissza Párizsba vagy két hónapra. A tizenkét feleség utána. Szörnyűséges bolondságok. Az a bizonyos dúsgazdag nagybácsi azt akarná, hogy Jáfet ne nősüljön meg, s kiderül, hogy a derék ifjúnak már tizenkét felesége van, köztük a nagybácsi egykorija is, aki alaposan felszarvazta az öreget.
Végre Jáfet férjhez adja mind a tizenkét feleségét, s marad mi volt: egy agglegény.
Hogy mi minden van még a darabban. Elég, hogy elmondják a színpadon. Mi röstelljük leírni. Híg szellemességek s szellemtelen durvaságok…
Az a különös, hogy a darabot elég jó, sőt szokatlan jó előadásban láttuk. Úgy látszik, az is hozzátartozik a rendszerhez, hogy csak a jó darabokat adják rosszul.
A tucat tizenegye igen jól fest. Az ember dúslakodhatik a harisnyákban. Mert a harisnyák a darab fő attrakciója.
Forrai Ferike ügyes primadonnafeleség volt. Benkő Jolán ijesztően jó Deborah. A komikáné-feleséget hívják így. Nyárai a Jáfet-féle szerepekkel járja le magát. Sajnáljuk ezt az igazi művészt. A karzat tapsa tönkre fogja tenni. Szilágyi Dezső ügyes figurát csinált. Bérczy és Bodnár mulatságosak voltak. Deésy ma sem jobb, mint máskor. A tucat asszony közt Horváth Irma s Egyed Lenke nagyon bájosak.
Hatás semmi vagy nagyon kétes. A színházat zsúfoltig megtöltő közönség álmélkodott. Minden számítást felülmúló, értéktelen zagyvaságot kapott.
Szabadság 1900. november 18.
