492. DIVATHÖLGYEK
492. DIVATHÖLGYEK
A Divathölgyek címe igen rossz fordítása Dumas demimonde-jának. Ezt a fogalmat és ezt a szót Dumas alkotta meg a társadalomnak arra az osztályára, amelynek a tagjai mind olyanok, hogy a múltjukon folt van. Egy picike, alig látható folt. De folt.
A francia társadalom, de különösen a magyar, egészen más értelemben használja ezt a szót, azokra a nőkre, akik már egészen lenn vannak a fertőben, akiket másképpen cocotte-nak is nevez a francia. A Dumas félvilága, amelyben Jalin (Balla Kálmán) meggátolja Najac barátjának (Könyves Jenő) házasságát D’Ange bárónővel, akivel neki viszonya volt, és aki voltaképpen nem a bárónő, hanem egy gazdag úr kitartottja, egészen más világ.
Előkelő, ragyogó, gazdag, amelyben minden formát betartanak. Ezt a világot mutatja be Dumas egy csodálatos elmés, szívhez szóló, csillogó darabban.
A D’Ange bárónő nehéz szerepét P. Adorján Berta, a kiváló vendég, a mi régi, kedves ismerősünk adta. Fellépését nagy érdeklődéssel várta a nagyváradi közönség, amely szépen meg is töltötte a páholyokat és a földszintet. Az erkélyen kevesen voltak, ami természetes, hiszen a Divathölgyek nem operett.
P. Adorján Bertát már belépésekor meleg taps fogadta. A közönség érdeklődése egyre fokozódott, és különösen később, a kissé vontatott első és második felvonás elteltével, egyre-másra hangzott fel nyílt színen is a taps. Nem is szólva arról, hogy megjelenésével teljes illúziót tudott kelteni (hiszen a Nemzeti Színházban is mindig rábízták azokat a szerepeket, ahol különösen szépnek kell lenni), alakítása szinte tökéletes volt.
Csodálatosan szépen tud beszélni a társalgás közönséges hangján is, úgy, hogy igazán élvezet hallgatni. Hozzá minden mozdulatában jellemző erő van, minden hangárnyalása öntudatos, és kitöréseiben drámai erő van – kell-e hát külön mondani, hogy teljes, igaz, nagy sikert aratott. Örülünk, hogy állandó vendége lesz színházunknak, mert nekünk gyönyörűség látnunk, művésztársainak pedig becses tanulság.
Marcelle szerepét Szohner Olga adta, akit a közönségünk egyre jobban megszeret. Első sikeréről azt hittük, hogy csak véletlen, most konstatálhatjuk, hogy Szohner Olga sokoldalú, csinos talentum, akinek ezentúl is nagy sikerei lesznek.
P. Szép Olga kisebb szerepében is bájos volt, és tetszett, mint mindig. Balázs Olgának is elég jelentéktelen szerepe volt, de azt igen jól betöltötte.
A férfiak közül legnagyobb szerepe Ballának volt, akinek a mai est nagy sikert hozott. Szinte tökéletes Jalin volt. Eleganciája máris közmondás Nagyváradon, de ma azonkívül érzés és erő is volt benne.
A közönség különben is szereti a színpadon látni, ma este pedig ritka, nagy, hozzátehetjük, teljesen megérdemelt sikere volt. Könyves Najacja is tetszett. Richon szerepét Gáthy adta, aki talán valamivel elegánsabban öltözködhetett volna. Már csak a társaság kedvéért is.
A díszletek nagyon szépek voltak. A rendezés kifogástalan – bár egy inas bejött a színpadra, azután látta, hogy semmi dolga ott, hát kiment. Azután megint bejött.
Megemlítjük még, hogy kissé tolakodó klakk dolgozik a nézőtéren. Reméljük, hogy a mai klakk csak önzetlenségből dolgozott, és a mai tolakodásból nem lesz rendszer.
Szabadság 1900. október 25.
