491. KURUC FURFANG
491. KURUC FURFANG
(Jutalmazott énekes népszínmű 3 felvonásban. Írta: ifj. Bokor József. A Szigligeti Színház premierje 1900. október 22.)
Dicsérték már sokszor helyettünk az ifj. Bokor József szerencsés kezét. Eltekintve legutolsó balvállalatától, amit saját maga ütött dobra túlérzékenységében, az ő gyárában termett darabok sikeresek, kapósak, ha nem is értékesek.
Kuruc furfangja már jubilált is a Népszínházban. Érdeme és sikerének titka, hogy Bokor okult a táncoperettek sikerén, s csinált egy népszínműbe oltott magyar táncoperettet.
A meséje egy nem is új ötlet. Operettek ötlete szintén.
Bögözi Lőrinc (Szilágyi Dezső) halott hírét költi Tétény Gábor (Balla Kálmán) kuruc kapitánynak, hogy így elkaparintsa előle fiatal, szép és gazdag menyasszonyát, Becsky Ilonát (Lányi Edit). Tétény hazajön, s bosszút forral a vén betyár Bögözi ellen. Kapóra érkezik Somfáné Borbála (Benkő Jolán), akit Bögözi faképnél hagyott. Tétény egyik vitézének Bedő Istvánnak (Szarvas Sándor) nyalka feleségét felöltözteti morva gróf kisasszonynak, s így viszi az özv. Becskyné várába, ahol éppen a lakodalomra készülnek. Tétény csodákat beszél a talmi grófnő gazdagságáról. A vén betyár Bögözi lépre megy. Lemond Ilonáról, aki régi mátkájáé lesz, s ő maga erősen csapja a szelet a grófnő szerepét kitűnően játszó parasztmenyecskének, aki abba is beleegyezik, hogy titokban megesküszik vele. Természetes, hogy akinek Bögözi hűséget esküszik, az elhagyott vén szíve párja: Somfáné. Tánc és tabló.
Aki korképet vár, az csalódik. A mesének nincs köze az igazi kurucvilághoz.
A tánc, a nóta, a ruha emlékeztet csak rá. No meg az elmaradhatatlan Cinka Panna, ki ezúttal is megjelen, hegedül, üzenetet hoz és szaval. Hogy nagyon szépen szaval, az a Balázs Olga szép hangjának érdeme.
Új alak sincs a darabban. A mókák és bohóságok is a régik. A nóták az Endrődi kuruc nótái. A táncokban ötlet is van, ízlés is van, de van kánkán is: nemzeti kánkán.
Így együtt azonban az egész darab színes, hangulatos és mulatságos. Látszik, hogy vén színpadi róka munkája.
Az előadás igen jó volt. A talmi grófnőt B. Csik Irén játszotta nagyon ügyesen. Énekszámai nem sikerültek. A magyar nóta nem neki való.
Szilágyi Dezső pompás Bögözi volt. Sok tapsot kapott. Szohner Olga egy csitri parasztlány szerepében nagyon kedves volt.
Lányi Editnek énekszámaihoz nem volt elég a hangja. Szarvasi Sándor, mint a talmi grófnő ura, sok tapsot kapott. Benkő Jolán rövid időn kedvence lesz a közönségnek. Kitűnő, jóízlésű komika. Balla kuruckapitánya néhol nagyon színtelen, csaknem labanc volt. Erdélyi ügyes diákja tetszett. Deésy Alfréd pompásan kadenciázott mint első vőfély, Bérczy, Tóváry Anna, Gáthy Kálmán s a többi szereplők is ambícióval működtek a sikeren. Balázs Olgának (Cinka Panna) ismételten megdicsérjük a hangját.
A táncokat megújráztatták. Bércziné Horváth Irma – aki [a] táncot betanította – nagyon ügyesen végezte a feladatát. A város új díszletei lehetetlen díszletek. Kár értük, mert sokba kerültek. A rendezés jó volt. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat. Hálás volt, és sokat tapsolt. A darabot holnap megismétlik.
Szabadság 1900. október 23.
