489. AHOL UNATKOZNAK
489. AHOL UNATKOZNAK
A mai előadás a harmadik volt az új színházban. A ház eléggé megtelt, a karzat örvendetesen zsúfolva volt, de a földszinten három, teljes három sor üresen állott. Ami igen szomorú dolog. Okkal várhattuk, hogy az első egy-két héten zsúfolásig megtelik a színház – és íme… Egy-két sötét szemüveges pesszimista néző már a mai előadáson mutogatta: ugye megmondtuk!
Reméljük, hogy a pesszimistáknak nem lesz igazuk, és estéről estére megtelik az új színház, annyival inkább, mert igazán érdemes elmenni és meghallgatni Somogyi drámai személyzetének bemutatkozását, amelyet holnap megismételnek. A mai előadás után annyit konstatálhatnak, hogy sok jóakarattal a színészek részéről és némi elnézéssel a közönség részéről, élvezetes drámai estékre van kilátásunk.
A darabot igen jól választották meg.
Pailleron csodálatos vígjátéka a legkülönbözőbb tehetségeknek nyújt alkalmat arra, hogy excelláljanak. A francia szellemnek, a gall elmésségnek ragyogó terméke ez a vígjáték, tele ötlettel, szellemmel, poézissel. Valóságos szellemi röppentyűjáték folyik a színpadon: a legszellemesebb párbeszédek, a legragyogóbb ötletek követik egymást, és mellettük ott van a mély érzés, a könnyeken áttörő mosoly a Susanne szerepében.
A darab meséjét ismeri a nagyváradi közönség. Ismeri azt a nagy harcot, amely a Cérna grófnő szalonjában folyik le az állítólag haldokló Revel állásáért, azokat a félreértéseket, amelyek Susanne-t elválasztják Céran Roger-tól, a Lucy és Bellac szerelmét, azt az egész világot, ahol unatkoznak.
A darab a mai előadásban tetszett. A felvonások végén meleg taps hangzott fel, és kétszer-háromszor nyílt színen is megszólalt a tetszés-zaj. Susanne (Szohner Olga) nagy jelenete és Raymond (Balla Kálmán) és Raymondné (P. Szabó Olga) üvegházbeli jelenete után.
Réville hercegnő szerepét Somogyiné N. Júlia adta diszkrétül, és finom vonásokkal ruházta fel a hercegnő vonzó alakját. Céran grófnőt Benkő Jolán adta sok jellemző erővel és egészséges komikummal. Szerepkörét pompásan be fogja tölteni.
A női szereplők közül különben P. Szép Olga tetszett legjobban, aki régi kedvence a nagyváradi közönségnek. Bájos arca, vonzó beszéde, csengő kacagása megtette a hatását. Olyan volt, amilyennek Pailleron akarta Raymondné alakját: szellemes, bájos, bohókás kedvű szerelmes fiatalasszony, aki napsugaras derűt áraszt maga körül.
Poetikus Susanne volt Szohner Olga. Kicsiny hangjával nagyon ügyesen bánik, és a törvénytelen leány drámai kitörésével megríkatta a közönséget. Eleinte kissé elfogult volt, de azután ötletesen és lélekkel játszott, úgy hogy – mint említettük – nyílt színen is megtapsolták.
A kimért és tudós, de csinos angol miss szerepét igen ügyesen adta E. Kováts Mariska. Pompás orgánumát teljesen érvényesítette, amellett, hogy állandóan angolosan hideg és nyugodt volt. Kisebb szerepeiket igen jól betöltötték: Balázs Olga, Tóvári Anna és K. Bíró Anna.
A férfiak szereposztását nem találjuk túlságosan szerencsésnek. Céran Roger grófot kár volt Deésy Alfrédnek adni, aki kezdő – bár tehetséges – színésznek látszik. Deésy, akinek különben igen megnyerő, csinos külseje van, nem eléggé nyugodt, túlságosan sokat mozog, a kezével nem tud mit csinálni, állandóan hangosan beszél, úgyhogy amikor ki kell törnie, toporzékol, szóval a tudós, nyugodt Roger gróf szerepe nem neki való. De azt hisszük, hogy például igen jó Rómeó lesz.
Balla Kálmán pompás Raymond volt: nyugodt, elegáns, és ahol kellett, érzéssel teli. Nagyon tetszett.
A Bellac szerepét Könyves Jenő adta. Ügyes színész, de nem alkalmas arra, hogy megértsük, miért rajonganak érte annyira a hölgyek.
Nyárai egy kis szerepben kacagtatta meg a közönséget. Szarvasi hatalmas hanggal és igen jó maszkkal adta a tábornok szerepét. Bérczy Gyula nagyon jó Saint-Rénault volt. Kis szerepeiket jól adták Gáthy, Madas, Bognár és Füredi.
Általában mindannyian tudnak beszélni, anélkül, hogy szavalnának, eltalálják a társalgás hangját, és nehány zökkenéstől eltekintve összevágó, szép előadást produkáltak, amely sikereket ígér a jövőre is.
A rendezés jó volt némely bosszantó apróságoktól eltekintve. A mi közönségünk például tudja, hogy milyen újságlepedő a francia Figaro, és bosszankodik, ha látja, hogy helyette egy Fliegende Blätterből olvasnak a színpadon. Vagy hogy az óra négyet mutat, mikor tízet kellene mutatnia, és hogy a zongora később szólal meg, mint hogy játszani kezdenek rajta. De ez nem baj. A közönség jól mulatott, és a mai előadás megmutatta, hogy nincs szükség Osztrigás Micikre, ha a francia szellem ragyogásában van alkalmunk gyönyörködni. És megmutatta azt is, hogy a színtársulatunk igenis érdemes arra, hogy minden este telve legyen Szigligeti háza.
Megemlítjük még, hogy P. Szép Olga két szép virágcsokrot kapott.
Szabadság 1900. október 18.
