488. AZ ÜNNEP UTÁN
488. AZ ÜNNEP UTÁN
A tegnapi ezeregyéjszerű szép nap után beköszöntöttek a hétköznapok. A bankett, mely jó későn kezdődött, még megnyújtotta az ünnep hangulatát, ám – minden szépnek ez a sorsa a földön – az ünnepnek is vége van. Vendégeink, kik tegnap olyan örömmel, szívvel ünnepeltek velünk, már odahaza vannak.
A fővárosi és vidéki lapok referádái idézik csak fel előttünk a mesebeli szép eseményeket… És még sincsen egészen hétköznap. Ma este hét órakor a tegnapi nagy tömeg állott a színház előtt. A nézőteret a tegnapihoz hasonló szép, előkelő közönség töltötte meg. A színpadról az ünnep jambusai szóltak. A közönség a tegnapi lelkesedéssel lelkesedett és tapsolt. De azután vége is lesz. Az ünnep elmúlt, megkezdődött a mindennap munkája. Ide már nem köll jambus, sem díszruha, sem oráció, sem bankett.
Munkára hát!… A színház után nem egy nagy feladat várakozik reánk.
Megvalósításukért a küzdelem nem biztat tán annyi rokonszenvvel, mint a színházért, de a küzdelem kötelessége talán még erősebb.
A tegnapi ünnepből pedig maradjon meg a jövő nagy feladataira a lelkesedés és a felemelő bizodalom!…
Szabadság 1900. október 17.
