475. A TISZTÍTÓHELY
475. A TISZTÍTÓHELY
Soha semmit sem szoktunk úgy tárgyalni, hogy vallásos megbotránkozást okozzunk bárkinél is. Tiszteljük mindenkinek vallási meggyőződését. Mi magunk kelünk fel a botránkoztató ellen leghamarabb. Egy nagyváradi, erősen felekezeti irányú laptársunk tegnap irodalom rovatában egy könyvet ismertet, mely a purgatóriumról szól, s melyet valami Louvet nevű francia abbé után magyar fordításban adott ki Görgényi Jenő rézbányai plébános, s melyről többek között így ír a nevezett lap.
Rendkívül érdekesen tárgyalja e mű a másvilág ezen ismeretlen országát, előadván annak körülményes leírását, topográfiáját, a lelkeknek ottani életét, szenvedéseiket, örömeiket, onnan való kiszabadulásukat s a felsegélésükre szolgáló eszközeinket, melyekkel mintegy újra megváltjuk őket. Kokinkína nagy folyóin hajózva írta művét a szerző, s Máriának a Purgatórium királynéjának ajánlotta, kinek pártfogása mellett teszi meg útját a nagyvilágban, ki valóban meg is áldotta azt.
Tehát az ismeretlen hely topográfiáját adja az abbé úr. Hogy egyébről ne is szóljunk. Ismételjük, hogy tiszteljük mindenki vallásos meggyőződését. A katolikus vallás purgatóriumról szóló hitelvét is szépnek, emberinek és poétikusnak tartjuk. Felséges szimbóluma ez az emberi gyarlóságnak, mely csak tisztítótűz által oldódik le rólunk. Ám jaj a megbotránkoztatónak! Az ilyen írás pedig botránkoztat. Legjobban pedig a hivő katolikust botránkoztatja meg. Ezért róttuk meg laptársunk merényletét a józan ész és józan hit ellen, s ezért ismételjük: jaj a megbotránkoztatónak!
Szabadság 1900. szeptember 7.
