471. KÍNOS ÜGY
471. KÍNOS ÜGY
Szegedről ma délelőtt a Szabadság címére expressz levél érkezett. Azaz nem is levél. A borítékot felszakítottuk, s kihullt belőle egy szegedi lap. Ezzel a lappal mi csereviszonyban állunk. Nem tudtuk, hogy miért kellett nekünk ezt ilyen módon küldeni. Azután megláttuk. A lapban egy cikk körül volt kékceruzázva. Ez azt szokta jelenteni, hogy a cikk szenzációra számít.
Csakugyan szenzációs. És tanulságos is. Azt bizonyítja, hogy nálunk könnyen mennek kicsiségért is késhegyre az emberek. Különösen újságíró emberek.
A késhegyre menés az Auer-társaságért történt, melynek csinos viselt dolgairól mi is írtunk már egyet-mást. Hogy a kés kiknek van szegezve, azt tessék elolvasni ebből a kis idézésből:
Sokszor hallottuk már úton-útfélen, hogy a magyar sajtó olcsóért kapható mindenre, de hát ezt csak afféle szállóigének tekintettük. Azt hittük, hogy ez csak a levegőben röpködő rágalom, melyet nem bizonyít senki.
Ma azonban határozott formát kezd ölteni ez a vád, mert név és összeg szerint meg vannak nevezve egyes lapok, amelyeket a vád szerint Auerék megvettek, hogy szabadalmukkal annál kényelmesebben zsákmányolhassák ki a közönséget.
Az első vád, hogy az Auer-társaság szabadalmának Magyarországra való kiterjesztéséért Vörös László volt kereskedelemügyi államtitkár 50 000 forintot kapott.
Igaz-e, nem-e – mi nem tudjuk. Engel Lajos állítja.
Vádolja továbbá Engel Lajos a fővárosi sajtó java részét, hogy megvesztegették Auerék. Így a Budapesti Hírlap, a Rákosi család újságja 10 000 koronáért hallgatott az Auer-ügyről. Míg a Pesti Hírlap, a Légrády familia közlönye csupán 4000 koronát kapott a hallgatásért.
Tízezer koronát kapott volna a Budapesti Napló is, amely lapnak Vészi József országgyűlési képviselő a főszerkesztője. Ugyanennyit sápolt volna állítólag a Pester Lloyd is.
Sőt, az Auerék szuggesztiója alatt van, Engel Lajos állítása szerint, Gelléri Móricz is, az országos iparegyesület alelnöke, a szabadkőmíves páholyszövetség titkára, aki Szegeden is szerepelt egykor az ipartestületben, sőt Gelléri befolyása révén Kulinyi Zsigmond, az ő tulajdonát képező napilap főszerkesztője is.
Íme milyen szépen tudunk mi harcolni. Késsel késhegyig. S mindezt miért? Egy külföldi élelmes vállalatért. Ám üssük agyon az Auer-társaságot. Meg is érdemli. De uraim, az Istenért, egymás becsületének ne rohanjunk ilyen szörnyű gyanúsításokkal.
Jaj lesz, ha hitté lesz, hogy a magyar sajtót mindenre meg lehet kapni.
Szabadság 1900. augusztus 31.
