459. A MAGYAR DALTÁRSULAT
459. A MAGYAR DALTÁRSULAT
Szűcs Laci daltársulata most a Fekete Sas szép kerthelyiségében játszik. Mindenki, aki eddig megnézte az előadást, igen jól mulatott, és a daltársulatot mégis kis közönség hallgatja estéről estére. Csodálatos dolog ez. Minden német orfeum-truppot, minden lengyel-zsidó daltársulatot pártolt a nagyváradi közönség, az előadásainál zsúfolásig megtöltötte azt a füstös, utálatos helyiséget, ahol játszottak, most pedig, mikor végre valahára kivívtuk, hogy az orfeumok színpadjáról se hangozzék német szó, amikor az unalmas nyárban szép helyen, pompásan mulathat, most nem megy el meghallgatni a magyar daltársulatot. Csak nem a magyarság a hibája a Szűcs Laci társulatának?!
Mert egyéb hibát nemigen tudunk benne felfedezni. A műsora érdekes, mulattató, az előadást úriasszonyok is megnézhetik. Eddig egy-két hölgy volt ott a Fekete Sas kertjében, és egyiknek sem volt semmi oka megbánnia, hogy elment. – Mert jól mulattak a zenebohócok mókáin, érdeklődéssel nézték a két szerecsen énekesnőt, tapsoltak a Szűcs Laci pompás katonanótájának és egyszer sem volt okuk pirulni. A daltársulat ad elő egyébként rövid darabokat, részleteket egy-egy operából, amelyekben különösen excellál Hegyi Lili, a bájos szubrett. A férfiak is mind ügyes, rutinos színészek. Azt hisszük, a nagyváradi közönség nem szándékozik demonstrálni a magyarság ellen, amely hódító erővel hatolt be az orfeumi színpadra, és nagy számban fogja felkeresni a Szűcs Laci előadásait, amelyeken – nem győzzük ismételni – pompásan lehet mulatni.
Szabadság 1900. július 29.
