456. FÉRFIÖKLÖK
456. FÉRFIÖKLÖK
A férfiak ősigazsága az ököl volt mindig. Az ököl és erőszak. Divatba jött a kesztyű, de az ököl az megmarad. Döfölve, sújtva kerget el a vegetálás útjáról mindenkit…
Néhány okos magyar kisasszony sorsa juttatta ezt az eszünkbe. Mikor mi még mindenben hátul kullogunk, ez a néhány erős leány nagyot akart és gondolt. Okos fejük nem tudott beletörődni abba az igazságtalanságba, hogy évezredek óta viselje selymes bársony jármát az asszony. Nem tudtak beletörődni abba, hogy ők szívvel és ésszel ne megáldva, hanem megátkozva legyenek…
A férfi kacagott ez asszonyi kívánságon. De ez a néhány okos leány előretört, s ma már meg van rökönyödve a tisztelt férfitársadalom.
Mit akarnak ezek az asszonyszemélyek?
Hát ezek a mi privilegizált kenyerünkre pályáznak? Ezeknek nem elég a butító tömjén, még tudni is akarnak?… Ökölre!…
…És gyönyörködhetünk isteni játékban. Finom, rendesen vasalt ruhájú urak ököllel csapdosnak fiatal leányok felé…
Nyíltan nem mer mindegyik harcolni. Olyik a buták közül ugyan egyszerűen ököllel akarja az ügyet elintézni, s vissza szeretné dobni a keményfejű nőellenségeket. A másik már diplomatikusabb. Rémképeket fest a harcra indult leányok elé. Farizeuskodva sápítozik, hogy az asszonyt a tudományos pályán a mai társadalom úgysem ismeri el soha. Szóval suhintanak a goromba férfiöklök. Kesztyűben az egyik, boksszal a másik.
…Miért öklöződnek? Mert kétségbe vannak már is esve a nagy és szép verseny miatt, amit asszonyok fognak megcsinálni ellenünk, önző, erőszakos férfiak ellen…
Ám ne essenek kétségbe okos, szép, apostoli szerephez jutott kisasszonyaim!… Eddig csak a selyem-bársony jármot érezték, most érzik a teremtés urainak ökölütéseit is.
Ha már a selyem-bársony járom is harcra szólította végre magukat, hogyne harcolnának még nemesebb hévvel most – mikor megismerhetik teljesen a férfit a maga erőszakos, durva, farizeus voltában!…
Adjanak példát, kisasszonyaim, egész fajuknak a harcra! Igazságosabb harcot évezredek óta nem vívtak annál a harcnál, mely a férfi méltó társává akarja tenni az asszonyt…
Az ökölcsapásra pedig ökölcsapással válaszoljanak!…
Nagyváradi Napló 1900. június 29.
b.
