437. BOHÉM HÁZASSÁG
437. BOHÉM HÁZASSÁG
Ha csak amolyan tucat nászról volna szó, ilyenformán emlékeznőnk meg az egészről:
Esküvő. Környey Béla, színtársulatunk kedvelt,
fiatal baritonistája tegnap esküdött hűséget
Galyasy Paula kisasszonynak, az ismert kitűnő
énekesnőnek.
fiatal baritonistája tegnap esküdött hűséget
Galyasy Paula kisasszonynak, az ismert kitűnő
énekesnőnek.
…Azonban nem lehet a dolgot riporter-stílusban megírni. Ez a házasság kész regény. És aztán olyan kevés regényes dolog esik meg manapság a földtekén!
Nem régen járta be az összes magyar lapokat az a hír, hogy Galyasy Paula, az ismert énekesnő hírtelen meghalt.
Míg mi siratgattuk a magyar színészet halottját, addig a kisasszony ugyancsak zajos sikereket aratott egy berlini színházban, s számolgatta a napokat, mikor vőlegényével, az ő Don Juan-mezbe öltözködött, de általában hűséges Környeyjével megesküdhetik.
A nyári vakációt Környey is Berlinben töltötte, s majdnem ott maradt ő is. Szerencsére találtak más modus vivendit is.
Tegnapelőtt este érkezett meg a pesti gyorsvonattal Galyasy kisasszony.
Tegnap kilenckor már kézben volt a felmentvény a kihirdetés alól, fél 10 órakor már megkötöttnek hirdette ki a házasságot az anyakönyvvezető, az új pár s tanúi: Csóka városi aljegyző s Than Gyula szerkesztő előtt.
Óriási nagy vonásokban ez volna a regény, melynek igazán kedves befejezéséhez mi is szívből gratulálunk.
Mikor azonban ma de. a színháznál a befejezett tényt hallották, lőn nagy méltatlankodás. A kollégák egy része bizalomhiányról, alattomosságról panaszolt, a másik része pedig hallgatott és méltatlankodott. Ez utóbbiak közé tartoznak a színtársulat férjtelen és bájos tagjai is, de idetartozik ám Rubos is.
A lányok rémítően apprehendálnak, de Rubos Árpád még jobban. Eddig ketten voltak a társulatnál hódítani képes, nőtlen tagok, s most szomorú árvaságban maradt.
Hogy lesz képes szegény arra a tengernyi szerelmes levélre válaszolni, miket – mint a színtársulat nőtlen személyzete – most már egyedül ő fog kapni?…
– Boldog Környey s boldogtalan Rubos!…
…Ilyen a sors, ilyen az élet!…
Debreczen 1899. november 9.
