436. MOZGÓ BIZOTTSÁG
436. MOZGÓ BIZOTTSÁG
Úgy halljuk, a színügyi bizottság néhány tagja jelenleg M.-Szigeten időzik, hogy végighallgassa Komjáthyék néhány előadását, főképpen pedig véleményt alkosson a színtársulat új tagjai felől.
Nagyon jólesik nekünk ez a lelkiismeretesség. Kedvünk volna szinte dicsekedni: íme, ilyen derék bizottsága legyen egy-egy városnak, mint nekünk!… Elutazik az ország szélére is, hogy kötelességét lelkiismeretesen teljesíthesse…
Mondom: kedvünk volna dicsekedni, de nincs hozzá elég merszünk.
Ne értsen félre senki. Én nem akarok Komjáthy ellen szólani. Komjáthyt pártolja nagyon a közönség, ergo nagyon meg lehet elégedve vele. Ebbe a dologba mindhiába szóltunk és szólanánk. De nincs is reá semmi szükség. Én színházi kérdésekben már egészen fatalista lettem, s hiszem szegény néhai Justh Zsigmond mondását: valahogy csak lesz, sehogy még nem volt.
De a színházi bizottságról már lehet beszélni. Sőt, ha nagyon őszinte akarnék lenni, azt mondanám: városi bizottság, tehát lehet ütni. Lévén a mi bizottságainknak állandóan olyan botlásai, melyeken magamféle okvetetlen és nyughatatlan emberek bátran nyargalhatunk, ha véletlenül nem akarunk karriert Debrecenben csinálni, vagy ha semmiképpen sem férünk meg a bőrünkben.
No de szóljunk hát egypár szót a fentebb tisztelt bizottságról.
Egyszer voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy tanúja lehettem e bizottság ülésének.
A napirenden igen fontos tárgyak voltak. Nem volt köztük a három évben egyszer előkerülő színházbérlés, mert akkor tán hatnál több lett volna a jelenlevők száma. Mert – ha már elárultam – az ülésen bizony csak hatan voltak.
A tárgyak – ismétlem – fontosak, az ülésezők azonban szörnyen unatkozók. Talán kettő kivételével. A nevöket nem írom ki, legalább magát mindenik az egyiknek gondolja.
No hát ez a kettő sem tudott a tárgyak iránt érdeklődést kelteni.
Az ülésnek legkimagaslóbb s legnagyobb hatást keltett mozzanata egy középszerű szellemességű, de elég pikáns vicc volt.
A határozat pedig – százados viccel élve – az volt, hogy majd máskor határoznak.
Én, aki erősen hiszek első impresszióimban, már akkor megalkottam véleményemet az írásomban már többször tisztelt bizottságról.
Ezt a véleményt igazolta egész működése, de nem cáfolja meg a mostani szigeti útja sem, melyet én egyszerűen egy szépen kigondolt s jól sikerülhetett kirándulásnak tartok: semmi egyébnek.
De miért is volna más?…
A színügyi bizottság igazi debreceni emberekből áll, kik óvatosak és körültekintők.
Nem akarnak túlságosan nagy eredményt érni el, nehogy avval vádolják őket, hogy ők másokat akarnak példára serkenteni!… Vannak ám a remekül átalakított városházán olyanok is, kik annyit sem dolgoznak, mint egy színügyi bizottsági tag!…
Debreczen 1899. szeptember 5.
