417. A VÉGREHAJTÓ
417. A VÉGREHAJTÓ
(Premier)
Ismét egy francia bohózat lehetetlen helyzetei és vaskos ötletei nevettették meg a színházi közönséget.
A végrehajtó azok közé a tucat bohózatok közé tartozik, melyek megnevettetnek ugyan bennünket, de a hatást hírtelen reakció követi, s szinte dühösek vagyunk magunkra, hogy a darab hülyeségeit akceptáltuk, habár egy pillanatra is.
És bár a pillanatnyi hatáson kívül egyéb célja nincs az efféle sületlenségnek, azt el kell ismernünk, hogy a célt valóban eléri.
A darab drasztikusságig menő otrombaságai, a szánalomra méltó szójátékok, a burleszk alakok hálás hallgatóságra találnak, s ennyi siker után a színpad számára írók egész bátran így travesztálhatják a nagy szatíraíró mondását: „Nehéz dolog bohózatot nem írni!”
A végrehajtó tagadhatatlan nagy sikert ért el; ezt nem a tegnap esti szereplőknek köszönheti, hanem fent jelzett kétes becsű előnyeinek s a fejtetőre állított logikának, mely ilyen helyzetében – akármilyen tartózkodók legyünk – nevetésre késztet.
A darab véghetetlenül hitvány meséje is egészen sablonos. Csak a szereplőket kell ismerni, s tudjuk a mesét is.
Egy nyárspolgár, kinek házsártos felesége, együgyű veje van, egy kokott, akinek esze van; egy nőbarát, kinek pénze nincs; egy szobalány, kinek a nyelve jól pereg – ezeket össze kell kavarni, s megkapjuk nemcsak A végrehajtó, hanem minden francia bohózat meséjét is.
A szereplők egy része mindent megtett a darab érdekében.
Halmy Margit számíthat legelsősorban elismerésre. Cyprianne szerepét annyi eredeti vonással, diszkrét színezéssel, finom komikummal játszotta meg, ahogy csak egy olyan zseniális művésznő képes, mint ő. Mellette Kiss Irén érdemel elismerést, míg Fáy Flóra játékán csak igyekezet látszott. Kis szerepeikben Szentes és Bartha excelláltak. Fenyéri igen jó Kaján Tóbiás volt.
Procatel ügyvédet Tanay Frigyes játszotta. Tanayról elismerjük, hogy tehetséges színész, de nap nap után kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy túlbecsüli önmagát. Abban az illúzióban ringatózik, hogy már perfekt színész, kinek a jóakaratú figyelmeztetésre nincs szüksége. Az ő francia vígjáték alakjai mind egy forma szerint mozognak. El merjük mondani, hogy még kézmozdulatai is minden alaknál ugyanazok. Nem akar – vagy már nem képes újat produkálni? Megelégszik, ha minden francia vígjátékban Godfroi György és semmi más? Procatel pompás szerepét tegnap éppen e hibák miatt ejtette el, pedig ha hatásról szó lehet, azt tegnap csakugyan vívhatott volna ki. Figyelmeztetjük még egyre. Vígjáték szerepeiben gyakran kezdi használni e kifejezést: „Fütyölök rá!” Megengedjük, hogy ezt Tanay nagyon szellemesnek találja – de mi és a közönség éppenséggel nem mulatunk rajta. Legyen szíves és ne „fütyöljön” többet senkire sem – mert már kezd unalmas lenni a sok „fütyölése”.
A darabot telt ház nézte végig, és jól mulatott a darab már méltatott ötletein, melyeknek egynémelyike cirkuszban is nagyon erős volna.
Különben ma újra ki van tűzve – előadásra.
Debreczeni Hírlap 1899. február 4.
