A „Nehring” páncéloscsoport anyagi állapota 1945. március elején 19
A „Nehring” páncéloscsoport anyagi állapota 1945. március elején 19
19 Richter i.m., valamint Jentz, Thomas L.: Die deutsche Panzertruppe 1943–1945. Band 2. (Wölfersheim-Berstadt, 1999) 226. és 228. o.
A német ellentámadás terve viszonylag egyszerű volt. Az arcvonal közepén, Lauban környékén a 103. páncélosdandár maradványaival megerősített 6. népi-gránátoshadosztály továbbra is védelemben maradt. A két szárnyon a 130páncéloshadosztályok páncélozott harccsoportjai 20 helyezkedtek el azzal a feladattal, hogy minél messzebb nyomuljanak előre, majd Naumburgnál egyesülve kerítsék be a szovjetek 3. gárda-harckocsihadseregének zömét. A „Nehring” páncéloscsoport jobbszárnyán bevetett LVII. páncéloshadtest volt a legerősebb (a 8. páncéloshadosztállyal, a Führer-gránátoshadosztállyal, majd a 16. páncéloshadosztállyal). A német csapatok a lehető legnagyobb titoktartás közepette, egy gyors átcsoportosítást követően készültek fel a „Gemse” („Zerge”) fedőnevű hadművelet végrehajtására, amely Lauban körzetének visszafoglalását tűzte ki célul. 21
20 A német páncéloshadosztályok általában három, néha négy harccsoportot szerveztek. A támadás vagy ellenlökés/ellentámadás legütőképesebb eleme a páncélozott harccsoport volt, amely a páncélosezred zöméből, a hadosztály lövészpáncélosokkal felszerelt páncélgránátos-zászlóaljából, a páncélos-tüzérezred önjáró tarackokkal rendelkező tüzérosztályából, a páncélos-utászzászlóalj lövészpáncélosokon szállított utászszázadából, egy páncélozott járművekkel felszerelt páncélgránátos-ezredtörzsből és annak beosztott önjáró gyalogsági lövegeiből állt. Ezt egészítették ki az önjáró légvédelmi gépágyús vagy légvédelmipáncélos-szakaszok, illetve az utánpótlást szállító gépjárművek és az egészségügyi katonák.
21 Richter i.m.
A németek ellentámadásuk megindításának időpontját eredetileg 1945. március 1-jére tervezték. A balszárnyon, Rachenau és Gruna körzetében a Führer-gránátoshadosztály készült fel a támadásra. Ennek balszárnyát a 17. páncéloshadosztály-harccsoport fedezte. A jobbszárnyon, Cunzendorf erdős területén csoportosuló Führer-kísérőhadosztály balszárnyát a 8. páncéloshadosztály biztosította. A német támadás megkezdése előtt az arcvonal általában kelet-nyugati irányban húzódott Cunzendorf és Lauban között. Utóbbit részben német, részben szovjet csapatok tartották megszállva. Innen a német-szovjet peremvonal északnyugat felé fordult, Schreibersdorf és Rachenau irányába. A német hadosztályok mindenképpen ki akarták használni a meglepetés erejét, és miután áttörték a szovjet állásokat, gyors ütemben akartak előrenyomulni észak felé. A Führer-gránátoshadosztálynak Ober-Bilau, a Führer-kísérőhadosztálynak pedig Naumburg irányában, Neuland felé kellett előretörnie. 22
22 Spaeter, Helmuth: Die Geschichte des Panzerkorps Grossdeutschland. III. Band. (h.n., 1958; a továbbiakban: Spaeter) 365–366. o.
Március 1-jén a támadás megindult. A német hadosztályok élén a harckocsikból, rohamlövegekből, vadászpáncélosokból, páncélgránátos-gyalogságot szállító lövészpáncélosokból és önjáró lövegekből alakított páncélozott harccsoportok haladtak.
131A Führer-gránátoshadosztály arcvonalán, Rachenau körül a harckocsik és lövészpáncélosok támadása nyílt terepen indult meg Ober-Bilau felé. Mivel itt a szovjetek nem tanúsítottak különösebb ellenállást, a németek behatoltak a településre. Sokkal hevesebb harcokra került sor azonban a helységtől észak-északkeletre fekvő erdős terepen, amelyet a német csapatok csak nehezen tudtak megtisztítani a szovjet védőktől. Hamarosan a 17. páncéloshadosztály-harccsoport harckocsijai és vadászpáncélosai is elérték az erdőt.
A délutáni órákban Mäder vezérőrnagynak dönteni kellett, hogy milyen irányban folytatja a támadást? A korábban kapott parancs szerint továbbra is észak felé, Günthersdorf irányában kellett volna előrenyomulnia. A település védelmét viszont a szovjetek harckocsikkal és páncéltörő ágyúkkal erősítették meg. A helység megrohamozása a jelentős veszteségeken kívül időpazarlás is lenne. Másrészt viszont, ha Ober-Bilautól északra keleti irányba fordulnának, gyorsabban egyesülni tudnának a kelet felől támadó Führer-kísérőhadosztály erőivel. Ez utóbbi esetben viszont a bekerítés területe, és az itt megsemmisíthető szovjet csapatok mennyisége kisebb lenne.
Mäder vezérőrnagy végül azt javasolt hadtestparancsnokának, Decker páncélos tábornoknak, hogy Schörner vezérezredesnél a rövidebb utat felvázoló tervet támogassa. A Közép Hadseregcsoport főparancsnoka erre hamarosan megjelent a Führer-gránátoshadosztály parancsnoki harcálláspontján. Schörner közölte, hogy az ellentámadást Nehring páncélos tábornok vezeti, így neki kell ebben dönteni. Miután erre Mäder Nehringnél telefonon rákérdezett, a páncéloscsoport parancsnoka a döntést Deckerre hagyta, mondván: „Günthersdorf a nagyobb átkarolás, de Ön van elől. Döntsön Ön, Deckerrel együtt!”. 23
23 Spaeter 367. o.
Mi ezt a magunk részéről – ellentétben a „Grossdeutschland” páncéloshadtest történetével – nem annak tudjuk be, hogy a németeknél hadtest-szinttől felfelé senki nem vállalta volna a felelősséget, hanem annak a feladat-központú német harcvezetési módszernek („Auftragstaktik”), amely a helyszínen tartózkodó parancsnoknak engedte át a megváltozott harcászati helyzetben meghozandó döntést.
A Führer-gránátoshadosztálynál késedelem nélkül hozzáláttak az új irányban való előrenyomulás előkészületeihez, így többek között a Queisen való átkeléshez is. Ezzel az újabb, keleti támadási iránnyal, amely a Butter-Bergen és a Fichtel-Bergen keresztül Haugsdorf felé irányult, elsősorban a 6. népi-gránátoshadosztály arcvonalára nehezedő nyomást akarták enyhíteni azáltal, hogy az itt harcoló szovjet kötelékeket visszavonulásra kényszerítik. A Linden-Berg felé nyomuló 8. páncéloshadosztály támadása is ezt segítette. 24
24 Spaeter 367. o.
132A Führer-gránátoshadosztály 4. Führer-páncélgránátosezrede, megerősítve a 2. Führer-páncélosezred részeivel és páncélos-utászokkal, még az éjszaka folytatta előrenyomulását a Queisig. Noha egy páncélgránátos-századnak sikerült is kisebb hídfőt kialakítania a patak túlsó partján, a szovjetek azonnal megindított ellenlökése elől kénytelen volt visszavonulni, és a hídfőt feladni. A 2. Führer-páncélosezred páncélosai a víziakadály nyugati partján foglaltak tüzelőállást, és ágyútüzükkel megakadályoztak minden szovjet járműforgalmat Naumburg közelében. 25
25 Spaeter 368. o.
A Führer-kísérőhadosztály támadási célja is Naumburg volt, amelyet a szovjetek többek között harckocsikkal, önjáró lövegekkel és páncéltörő ágyúkkal is védtek. A hadosztály támadási sávjában az 1. Führer-páncélosezred az 1. Führer-páncélgránátosezred I. zászlóaljának lövészpáncélosaival közösen a közlekedési szempontból fontos Neuland felé nyomult előre. A németek gyenge ellenállás letörése után elfoglalták a helység vasútállomását, de a Kesselsdorftól délre elterülő erdőben súlyos harcok kezdődtek a szovjet támpontok és bunkerek bevételéért. Miután az 1. Führer-páncélgránátosezred II. zászlóalja is felzárkózott, nemcsak az erdős területet sikerült megtisztítania, de a németek birtokba vették Kesselsdorfot is. Az ezred III. páncélgránátos-zászlóalja Neulandtól megindulva átverekedte magát a szovjet védelmen, és elfoglalta Alt-Neulandot is. Rövid átcsoportosítás után a német zászlóalj újabb támadást indított a településtől északnyugatra elterülő erdő ellen. Annak déli szélén viszont olyan jelentős szovjet páncéltörőágyú-csoportosítás harcolt, hogy a németek elakadtak, és inkább berendezkedtek éjszakára. 26
26 Spaeter 368. o.
Másnap, március 2-án a Führer-kísérőhadosztály páncélozott harccsoportja átmeneti hófúvásban folytatta támadását Naumburg felé, de egy jelentősebb szovjet harckocsi-csoportosítás a németeket feltartóztatta. A támadás élén haladó kötelék elérte ugyan a Herzogswaldau keleti előterét, de ott a szovjetek kelet felől fenyegető átkarolási kísérlete miatt a páncélosok az 1. Führer-páncélgránátosezred lövészpáncélos-zászlóaljával együtt kénytelenek voltak átmenni védelembe.
A páncélgránátos-ezred Alt-Neulandtól északnyugatra harcoló III. zászlóalja egyelőre nem indult támadásra, mert a parancsnok nyugat felől szovjet támadástól tartott. A Führer-kísérőhadosztály páncélos-utászzászlóalja Knauper százados parancsnoksága alatt heves harcok árán elfoglalta neulandi majorságot. Ott azonban ez a német zászlóalj is védelembe kényszerült, mivel a vasútvonal mögötti erdőből erős szovjet tűz érte. Cunzendorfot és Neulandot a szovjetek 133tüzérségi eszközökkel, aknavetőkkel és sorozatvetőkkel lőtték. Az utakon kilőtt páncélosok és halottak hevertek.
Az 1/III. Führer-páncélgránátoszászlóalj a jelentős veszteségek ellenére is újabb támadást indított, és részei Nieder-Giessmannsdorfon keresztül elérték a Naumburg és Löwenberg között húzódó vasút vonalát. A vasúti töltésen a szovjet csapatok erős védőállásokat létesítettek. 27
27 Spaeter 368–369. o.
A támadás harmadik napján, március 3-án a Führer-kísérőhadosztály csapatait heves szovjet légitámadások érték. A az 1. Führer-páncélgránátosezred III. zászlóalja a 673. páncélvadászosztály két rohamlövegének támogatásával az erdőn keresztül megpróbált áttörni a vasúti töltésen, de a támadást a szovjet páncéltörő ágyúk egy német rohamlöveg kilövése mellett visszaverték.
A páncélozott harccsoportot Naumburg irányából és délnyugat felől heves támadták a szovjetek. A támadásokat ugyan sikerült visszaverni, de több német páncélost is kilőttek. Az 1. Führer-páncélgránátosezred II. zászlóalját (Schmidt százados) Kesselsdorf területén átmenetileg bekerítették, de később a németek kitörtek.
Mivel a szovjetek a felázott talaj és a nehéz erdős terep ellenére folyamatosan erősítéseket vezényeltek a körzetbe, a Führer-kísérőhadosztály parancsnoksága rádöbbent, hogy Naumburgot bajosan foglalhatják el, és így a tervezett bekerítés még a nyugat felől érkező Führer-gránátoshadosztállyal való egyesüléskor is csak szűkebb területre korlátozódhatott.
Időközben a Führer-gránátoshadosztály utászai a sötétség leple alatt átkelőt létesítettek a Queisen, ahol a németek a kialakított kisebb hídfőjüket állandóan erősítették. Ez alatt a hadosztály 2. Führer-páncélosezredének (Schmidt őrnagy) páncélosai állandó tűz alatt tartották a Lauban–Naumburg műutat, ahol a szovjetek észak felé igyekvő tehergépkocsi-oszlopait szétlőtték. A 4. Führer-páncélgránátosezred időközben behatolt Sächsisch-Haugsdorfba, és a települést eredményesen védte északkelet felől. A 3. Führer-páncélgránátosezred II. zászlóalja (Overtür százados) a 17. páncéloshadosztály-harccsoport részeivel együtt támadást indított Günthersdorf felé, s elfoglalta a helységtől délre fekvő erdő szélét.
Aznap a „Nehring” páncéloscsoport két páncéloshadtestét a német VIII. repülőhadtest repülőgépei is hatékonyan támogatták, annak ellenére, hogy az időjárási körülmények igen kedvezőtlenek voltak. 28
28 Mehner 238. o.
A szovjetek kezdték felismerni, hogy a Laubannál harcoló csapataikat könnyen bekeríthetik, ha nem vonják őket vissza északkeleti irányban. A 6. 134népi-gránátoshadosztály erői lassan követni kezdték a szovjeteket észak felé, és eközben visszafoglalták Laubant is. 29
29 Spaeter 370. o.
Egykorú visszaemlékezések szerint a városban – egy nappal annak visszafoglalása után – 24 egymás mellett kilőtt T–34 harckocsit láttak. További 11 ilyen elhagyott vagy kilőtt páncélost észleltek Laubantól másfél kilométerre is. Mäder vezérőrnagy, a Führer-gránátoshadosztály parancsnokának egykorú közlése szerint a város visszafoglalásakor csupán 54 német katona esett el. 30
30 Lásd www.idgr.de/lexikon/bio/n/naumann-werner/niekapitulieren.htm.
Aznap a német páncéloshadtestek Lauban körzetében összesen 81 szovjet harckocsi és önjáró löveg kilövését jelentették. 31
31 Wegmann, Günter: „Das Oberkommando der Wehrmacht gibt bekannt…” Der deutsche Wehrmachtbericht. Band 3. (Osnabrück, 1982; a továbbiakban: Wegmann) 470. o.
A Führer-kísérőhadosztály elakadt páncélozott harccsoportját március 4-ére virradó éjszaka kivonták Naumburg keleti körzetéből. A visszavonulás során a német páncélosok Giessmannsdorftól keletre hirtelen egy gyülekező szovjet harckocsi-alakulatba ütköztek. A hadosztály egyéb erői riadószázadok bevetése után a neulandi vasútállomás – Alt-Neuland – Giessmannsdorf közepe – Kasten-Wald – Timmendorfer-Wald (Giessmannsdorftól nyugatra) vonalát tartották. A hadosztály páncélgránátosainak harcoslétszáma az elszenvedett veszteségek miatt jelentősen csökkent. Ezzel egy időben a meglehetősen leharcolt 1/II. Führer-páncélgránátoszászlóaljat kivonták Kisselsdorfból, és rövid feltöltés után egyelőre Stöckigthez vezényelték.
Késő délután a szovjet harckocsik a neulandi vasútállomás mentén támadást indítottak Alt-Neulad felé. A Führer-kísérőhadosztály ott védő erői kritikus helyzetbe kerültek. A tartalékból bevetett páncélozott harccsoport lezárta ugyan az arcvonalban ütött réseket, de Alt-Neulandban továbbra is súlyos volt a németek helyzete. A hadosztály páncélos-utászzászlóaljának itt bevetett 2. századát a szovjetek minden valószínűség szerint szétverték. A szovjet csapatok azonban a német félelmek ellenére nem fejlesztették ki sikerüket, és nem támadtak tovább. Így a hadosztály tábori pótzászlóaljának bevetésével a németek megszilárdíthatták állásaikat. 32
32 Spaeter 371. o.
Március 4-én a Führer-gránátoshadosztály is folytatta támadását a Queis mentén birtokolt hídfőből. A hadosztály páncélos-utászzászlóalja elfoglalta a Linden-Berget, ahol hamarosan felvették a kapcsolatot a 8. páncéloshadosztály csapataival. Ezzel nagyjából kialakult egy kisebb német „katlan”, amely azonban a tervezettnél kevesebb szovjet katona bekerítését jelentette.
135Március 5-én a németek csak néhány kilométert jutottak előre. Másnap, 6-án a XXXIX. páncéloshadtest elérte a Laubantól hat kilométerre északkeletre lévő terepszakaszt, és az elfoglalt területet 30 szovjet páncélos kilövése mellett meg is tartotta. A LVII. páncéloshadtest a szovjetek eredményes tevékenysége miatt ismét csak jelentéktelen területnyereséget könyvelhetett el. 33
33 Mehner 246. és 250. o., valamint Wegmann 473. o.
Mivel a Führer-kísérőhadosztály elhúzódó harcokba bonyolódott, és így nem tudott időben egyesülni a Führer-gránátoshadosztállyal, a szovjet csapatok élőerejének zöme kicsúszott a bekerítésből. 34 A német ellentámadás tulajdonképpen március 6-án befejeződött. A tisztogató harcok azonban még további két napon keresztül folytatódtak.
34 Spaeter 371. o.
A szovjet hadtörténeti szakirodalom zöme csupán néhány sablonos mondatban említi Lauban város nevét. A két német páncéloshadtest 1945. március elején végrehajtott összpontosított ellentámadásáról azonban még ennél is kevesebb utalást találunk. Konyev marsall, aki az 1. Ukrán Front főparancsnokaként akkoriban a 3. gárda-harckocsihadsereg elöljárója is volt, visszaemlékezésében említést tesz a laubani harcokról. Azonban ő sem előkészített, tervszerű és önálló német vállalkozásként tünteti fel a „Nehring” páncéloscsoport támadását, hanem mint a szovjetek alsó-sziléziai hadműveletében kivitelezett német ellenintézkedést, amely ugyan „válságot” 35 okozott, de ez csak február 22-ig tartott. Mégis beszédes, ahogy Konyev visszaemlékezik a Lauban körül vívott ütközetre:
35 Konyev 74. o.
„Én azokban a napokban Korotyejev tábornok [a szovjet 52. összfegyvernemi hadsereg parancsnoka – Sz. N.] előretolt parancsnoki harcálláspontján tartózkodtam, s így személyesen volt alkalmam meggyőződni arról, hogy Ribalko milyen nehéz helyzetbe került. Azt is tudtam már, hogy a 3. gárda-harckocsihadsereg több dandárjában 15–20-ra csökkent a harckocsik száma.
Mindazonáltal a hadseregparancsnok becsülettel vágta ki magát korántsem irigylésre méltó helyzetéből. Meg kell hagyni: ha kezdetben némileg el is ragadtatta magát, túlbecsülve saját és lebecsülve az ellenség erőit, a későbbiek folyamán józanul számított, bámulatra méltó hidegvérrel cselekedett, s végső soron ez tette neki lehetővé, hogy keresztülhúzza az ellenség elég veszélyes elgondolását.
A két-három napos idegtépő helyzet minket is, a főhadiszállást is nagyon nyugtalanította. Azon a napon, amikor a német fasiszta csapatok kezdtek kijutni a 3. harckocsi-hadsereg mögöttes területére, Sztálin felhívott telefonon, és izgatottan kérdezte:
– Mi történik ott maguknál a 3. harckocsi-hadseregben? Hol van az most?
136Azt feleltem, hogy Ribalko hadserege igen heves harcokat vív Lauban körzetében, de úgy gondolom, semmi különösebb nem történt vele. A hadsereg bonyolult helyzetben harcol, de a harckocsicsapatok számára ez megszokott dolog.
Sztálin telefonhívása az 52. hadsereg parancsnoki harcálláspontján talált rám, nem messze Laubantól. Biztosítottam a legfelsőbb főparancsnokot [Sztálint – Sz. N.], hogy amennyiben a helyzet súlyosbodna, azonnal megtesszük a szükséges intézkedéseket.”36
36 Lásd Konyev i.m. 73–74. o.
Mint kiderült, Ribalko vezérezredes, a 3. gárda-harckocsihadsereg parancsnoka, önerőből mégsem tudta elhárítani a német ellentámadást. Ezért Laubannál be kellett vetni az 52. hadsereg magasabbegységeit is. 37
37 Konyev 73. o.
Érdekes az is, amit Joseph Goebbels, a német propagandaminiszter írt naplójában a laubani páncélosütközet helyszínén tett 1945. március 9-i látogatásáról:
„Schörner vezérezredes is megérkezett főhadiszállásáról, hogy részt vegyen görlitzi látogatásomon. Bemutatja tisztjeit, akik igen jó benyomást tesznek. Látszik, hogy kitűnő nevelést kaptak Schörnertől. A defetizmusnak itt a legkisebb jele sincs.
Ezután Schörnerrel azonnal Laubanba hajtunk; a városkát csak aznap reggel tisztították meg csapataink az ellenségtől. Útközben Schörner beszámol hadseregcsoportja helyzetéről. Ő indított támadást Lauban ellen, hogy mozgásba hozza az ellenséget, s ez sikerült is neki. Az akció során megsemmisítették egy ellenséges harckocsihadtest zömét, anélkül, hogy saját csapataink jelentősebb veszteségeket szenvedtek volna. Schörnernek az a véleménye, hogy ha a bolsevikoknak kellően offenzív módon mennek neki, akkor minden körülmények között legyőzhetők. Gyalogságuk teljesen szétzilált; hadvezetésük kizárólag a hadianyag-fölényre támaszkodik, főleg a páncélosokra. Ami Breslaut illeti, Schörner szerint néhány héten belül fel tudja menteni. Eredetileg ez volt a célja a laubani akcióval is; támadó hadosztályait át kellett engednie Pomeránia védelmére, ezért nem lehetett a laubani akciót folytatni. […]
Ez alatt megérkezünk Laubanba. A város meglehetősen sokat szenvedett a lezajlott harcoktól. Persze egyetlen egy városra mért angol–amerikai légitámadás sokkal pusztítóbb, mint egy egész napos tüzérségi tűzpárbaj. Mindenesetre a háború által egyébként megkímélt Sziléziában némileg ijesztőnek tűnik egy ennyire lerombolt város.
Lauban teljesen megsemmisült piacterén ejtőernyősök 38 létesítettek állásokat, akik a laubani műveletben igen dicső módon vették ki részüket. Schörner beszél a csapatokhoz, s magasztaló szavakat mond rólam és munkámról. […]
38 A források német ejtőernyősök laubani bevetéséről nem szólnak. Feltételezhetően a 6. népi-gránátoshadosztály soraiban harcolhattak élőerő-utánpótlásként beosztott korábbi ejtőernyősök, megtartva eltérő egyenruházatukat.
137A felsorakozott katonák között hadnagyként felismerem régi munkatársamat, Haegertet, aki a „Grossdeutschland” alakulatok 39 kötelékében ismét jelentkezett a frontra. Mélyen meghatódott a viszontlátástól. A felvonult csapatok szélén egy 16 éves Hitler-ifjú áll, aki éppen most kapta meg a Vaskeresztet.
39 A Führer-gránátoshadosztályt és a Führer-kísérőhadosztályt eredetileg a „Grossdeutschland” alakulatok részeiből szervezték meg.
Mind a laubani piactér, mind pedig a ki- és bevezető utak tele vannak kilőtt ellenséges páncélosokkal. Fegyvereink igazán jó munkát végeztek. Valami titokzatos borzongás fog el, amint ezeket a robotszerű acélkolosszusokat látom, amelyekkel Sztálin le akarja igázni Európát. […]
A laubani páncélosütközet német nyelvű térképen
Ezután azonnal az arcvonalra mentünk. Egy megfigyelőállásból látom a szovjet felvonulást a másik oldalon. Ebben a körzetben zajlott a csata Laubanért. A tisztek, akik kísérnek engem, beszámolnak az ellenség harcfegyelméről. 138Nem túlságosan jó. Újra és újra azt hangsúlyozzák, hogy ha hevesen támadunk, hamarosan meg fognak futamodni. Ehhez viszont anyagi téren valamit szembe is kellene állítanunk. A laubani ütközetben az ellenség szörnyű veszteségeket szenvedett. Miután katonáink szembesültek a szovjet rémtettekkel, nem ismernek kegyelmet. Ásóval és puskatussal verték agyon a szovjeteket. A szovjetek által elkövetett rémségek leírhatatlanok.” 40
40 Joseph Goebbels Tagebücher 1945. Die letzten Aufzeichnungen. Einführung: Rolf Hochhuth. 137–140. o.
Lélektani szempontból tehát a német ellentámadás jelentős eredménnyel járt, hiszen Laubant felmentették, majd visszafoglalták a szovjet csapatoktól. Feltűnően kevés volt a hadifogoly (mindössze 176 fő), de ez valószínűleg a Goebbels által is leírt – mindkét oldalon tapasztalt – kegyetlen elbánás miatt alakult így. Német adatok szerint a megsemmisített vagy zsákmányolt szovjet páncélosok (162 darab), gépjárművek (106 darab), és nehézfegyverek (159 különféle löveg és 74 aknavető) mennyisége tekintélyes volt. 41
41 Schramm, Percy (Hrsg.): Kriegstagebuch des Oberkommandos der Wehrmacht 1944–1945. Band IV/8. (München, 1982; a továbbiakban: Schramm) 1156. o.
Ribalko vezérezredes szovjet 3. gárda-harckocsihadserege, amely már a január-februári harcokban jelentősen meggyengült, ezzel a kudarccal olyan súlyos veszteségeket szenvedett el, hogy 1945. április közepéig teljesen harcképtelenné vált.
Ellentétben Goebbels állításaival, a német élőerő-veszteségek is viszonylag nagyon voltak, különösen a jobbszárnyon bevetett Führer-kísérőhadosztálynál. Az anyagi veszteség már nem volt ilyen súlyos. A „Nehring” páncéloscsoport német adatok szerint csupán 10 páncélost veszített kijavíthatatlanul. 42
42 Schramm 1156. o.
Harcászati szempontból ismét bebizonyosodott az a német háborús tapasztalat, hogy a gyalogsággal gyengén megszállt arcvonalon kialakult ellenséges betöréseket csupán a gyorsan beavatkozó páncélozott harccsoportok számolhatják fel. 43
43 Spaeter 372. o.
Ezt követően a német kapitulációig hátralévő két hónapban, vagyis az európai háború végéig a Lauban körüli arcvonal jelentősen már nem változott.
A laubani páncélosütközet is bizonyította azt a régi haditapasztalatot, hogy az ellenség lebecsülése könnyen megbosszulhatja magát, még akár a végső győzelem előtt is.
