1. A „Jaguar” páncélos-kötelék – Német mélységi felderítők szovjet harckocsikkal Magyarországon
1. A „Jaguar” páncélos-kötelék – Német mélységi felderítők szovjet harckocsikkal Magyarországon
Az információ megszerzése, annak megvédése vagy az azzal való megtévesztés a fegyveres konfliktusban mindig is kiemelt szerepet játszott, és játszik mind a mai napig. Nem volt ez másként a második világháború időszakában sem. A keleti hadszíntéren harcoló német csapatok irányításáért a szárazföldi haderő főparancsnoksága (Oberkommando des Heeres) felelt, amely Adolf Hitler, mint a német Wehrmacht főparancsnoka, közvetlen alárendeltségében tevékenykedett. A német szárazföldi haderő vezérkara (Generalstab des Heeres) mind a keleti, mind pedig a nyugati hadszíntéren működtette saját katonai hírszerző és felderítő szolgálatát. A keleti fronton tevékenykedett a német 116szárazföldi haderő vezérkarának 3. osztályaként nyilvántartott „Keleti Idegen Hadseregek osztálya” (Abteilung Fremde Heere Ost) elnevezésű szolgálata. A szervezet élén 1942 közepétől a háború végéig Reinhard Gehlen (1902–1979) ezredes, majd tábornok állt.
Gehlen egyik legjelentősebb újítása a katonai hírszerzés és a felforgató tevékenység területén a mélységi felderítő századok (Frontaufklärungskompanie, röviden FAK) létrehozása volt. Ezek a „századok” általában mintegy száz főt számláltak, de olykor akár több száz ember is tartozhatott állományukba. A német hadseregcsoportoknak legtöbbször egy–két ilyen századot rendeltek alá. A FAK több – szakasz méretű – mélységi felderítő osztagból (Frontaufklärungstrupp, röviden FAT) állt, amelyek rendszerint egy–egy német hadsereg kötelékében működtek.
A mélységi felderítő osztagokat nem csak egyes kiemelt fontosságú, meghatározott akciók végrehajtására használták, hanem folyamatosan alkalmazták őket adatgyűjtésre és felforgató tevékenységre. Az osztagok állománya főként a Wehrmacht katonai hírszerző és kémelhárító szolgálatának (Abwehr) korábbi tagjaiból, valamint a német légierőtől átvett fiatal tisztekből és katonákból szerveződött. A német állományt időről időre jelentős számú német oldalon harcoló orosz anyanyelvű önkéntes egészítette ki. Ahogy Alain Guérin francia publicista Reinhard Gehlenről írott könyvében találóan fogalmazott: „A hírszerzés olyan gyalogsága ez, amelytől nem rendkívüli cselekményeket vagy hőstetteket kívánnak, hanem rendszeres és a lehető legbőségesebb aratást.” 1 Bevetésük szinte kivétel nélkül a szovjet vonalak mögött történt. Ezért könnyen érthető, miért használtak főként zsákmányolt szovjet egyenruhákat, fegyvereket, járműveket és iratokat. Az osztagok általában észrevétlenül „átszivárogtak” a szovjet peremvonalon, vagy hagyták, hogy az arcvonal átvonuljon felettük. Ritkábban ejtőernyővel ugrottak ki a szovjetek mögöttes területén. 2
1 Guérin, Alain: A szürke tábornok (Budapest, 1970, második kiadás) 44. o.
2 A szovjet Vörös Hadseregnek is voltak hasonló feladatú, SPETNAZ nevű különleges alakulatai.
A magyarországi hadszíntéren is bevetettek legalább egy ilyen német mélységi felderítő osztagot. Erről először – német levéltári források alapján – Ungváry Krisztián tett említést „Budapest ostroma” című könyvében. 3
3 Lásd Ungváry Krisztián: Budapest ostroma (1. kiadás, Budapest, é.n.) 33. o. Ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket Ungváry úrnak, amiért a téma alapos feldolgozásához nélkülözhetetlen levéltári forrásokat rendelkezésünkre bocsátotta.
A Magyarországon harcoló német Dél Hadseregcsoport (Heeresgruppe Süd) alárendeltségben a 206. mélységi felderítő század (Frontaufklärungskompanie 206) működött. Ennek kötelékében került bevetésre a 213. mélységi 117felderítő osztag (Frontaufklärungstrupp 213), amely 1944. szeptember 30-ig – még az A Hadseregcsoportnál – felállította a zsákmányolt szovjet harckocsikkal felszerelt „Jaguar” páncélos-köteléket (Beute-Panzerverband „Jaguar”). A különleges kötelék 1944. október 1-én a Dél Hadseregcsoport alárendeltségbe került. 4
4 Bundesarchiv–Militärarchiv RH–7/V 313. E. W. tartalékos hadnagy 1945. április 6-án kelt felterjesztése a Német Aranykereszt (Deutsches Kreuz in Gold) kitüntetésre. A továbbiakban, ha külön hivatkozás nem utal egyéb forrásra, ezt a dokumentumot használjuk.
A 213. mélységi felderítő osztag, s egyben a „Jaguar” páncélos-kötelék parancsnoka E. W. 5 (fedőnevén Pankoff) tartalékos hadnagy volt. Pankoff 1921 novemberében született a Don menti Rosztovban, így anyanyelvi szinten beszélt oroszul is. Apja építészmérnök volt. Pankoff belépett az SS-be, de katonai szolgálatát a német fegyveres erőknél 1940 májusában mégis a különleges feladatok végrehajtására szervezett „Brandenburg” hadosztálynál kezdte. Ebben az alakulatban szolgált a keleti fronton 1941. október végéig mint rendfokozat nélküli lövész, majd őrvezető. Pankoffot 1941 júliusában kitüntették a német Vaskereszt II. osztályával. 1941 novemberétől 1942. szeptember végéig a Leningrádnál harcoló Észak Hadseregcsoport 18. hadseregének 212. mélységi felderítő osztagában szolgált szakaszvezetőként. Pankoff 1942 októberétől 1943. június végéig harckiképzőként tevékenykedett, majd 1943. július elején áthelyezték az 1. páncéloshadsereg 203. mélységi felderítő osztagához, ahol 1944. augusztus 9-ig tevékenykedett. Egy nappal később Pankoffot kinevezték a 213. mélységi felderítő osztag parancsnokává. Időközben 1944 januárjában megkapta a Vaskereszt I. osztályát, és kétszer is kitüntették bátorságáért.
5 A személyiségi jogok védelme miatt a teljes név ismertetésétől el kell tekintenünk, ezért a hadnagyot a továbbiakban fedőnevén említjük.
Pankoff egyik első jelentősebb akcióját 1944. március 10-én hajtotta végre, amikor 30 főnyi német oldalon harcoló orosz önkéntessel az Umanyból Vinnyicába vezető fontos műút lezárását több órán keresztül megakadályozta azáltal, hogy az áttört szovjet harckocsikat elengedte osztaga állásai mellett, majd az azokat követő gépkocsizó lövészgyalogság hat tehergépkocsiját megtámadta, felgyújtotta, s a menekülő szovjeteket pedig katonáival együtt üldözőbe vette.
A német 213. mélységi felderítő osztag „Jaguar” páncélos-köteléke a fennmaradt adatok szerint Magyarországon első alkalommal a szovjet Vörös Hadsereg által 1944. december 20-án Budapest bekerítésére indított támadás idején került bevetésre. F. I. Tolbuhin marsall 3. Ukrán Frontja a Dunántúl keleti részén, a Balaton és a Duna között főerőivel észak-északnyugat, kisebb kötelékeivel pedig északkelet felé indított támadást abból a célból, hogy Esztergomnál 118egyesüljön R. J. Malinovszkij marsall 2. Ukrán Frontjával, s így a magyar fővárost körülzárják.
A 3. Ukrán Front alárendeltségében harcoló 4. gárdahadsereg 41. gárda-lövészhadosztálya (K. N. Cvetkov vezérőrnagy) 1944. december 22-én Szabadbattyán körzetéből némi harckocsi-támogatással támadást indított azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy lezárja a Sárszentmihály–Nádasdladány–Veszprém útvonalat, valamint a Székesfehérvárról Várpalotára vezető vasútvonalat. A szovjetek reggel 06 órára elérték a 108-as magassági pont, Úrhida temploma, a 179-es magassági pont, valamint a 191-es magassági pont által határolt terepszakaszt. A német felderítés beazonosította a szovjet hadosztály egységeit és alegységeit is. A támadásban részt vett a 122., 124. és 126. gárda-lövészezred, a 89. gárda-tüzérezred, valamint a 44. önálló páncéltörő tüzérosztály is.
Az arcvonal e részét a német 1. páncéloshadosztály (Eberhard Thunert ezredes) és a 23. páncéloshadosztály (Josef von Radowitz vezérőrnagy) csapatai védték. A német biztosító erők még tartották a 108-as magassági ponttól nyugtra lévő útkereszteződést, de innen nyugatra, Úrhidától egészen a 179-es magassági pontig hézag tátongott a német arcvonalban.
Reggel 07 órakor az 1. páncéloshadosztály 1. páncélgránátos-ezredének parancsnoka (Huppert alezredes), a 23. páncéloshadosztály 126. páncélgránátos-ezredének parancsnoka (John alezredes) és Pankoff hadnagy, a „Jaguar” páncélos-kötelék parancsnoka Sárszentmihályon helyzetmegbeszélést tartottak. Pankoff javaslatot tett arra, hogy kötelékével a sárszentmihályi kastély kertjéből megindulva átjut a szovjetek vonalán, és azok hátába kerül. Ott a kötelék a pontos felderítési adatok beszerzésén kívül különleges harctevékenységével zűrzavart okoz, s ez által tehermentesíti a 108-as magassági pont és a 191-es magassági pont között harcoló német csapatokat.
Az akció előkészítésének fontos része volt, hogy a zsákmányolt szovjet harckocsikat a német I. repülőhadtest csatarepülőgépei bevetés közben ki ne lőjék. Ezért a légierő 9. gépkocsizó összekötő századának egy hadnagyát a küldetés teljes időtartamára beosztották a „Jaguar” páncélos-kötelék „Dora” nevű harckocsijába. A páncélosba olyan rádió adó-vevőt is szereltek, amely lehetővé tette a repülőgépekkel való forgalmazást. Az I. repülőhadtest a saját veszteségek elkerülése érdekében utasította csatarepülőgépeit, hogy csak akkor támadják meg a szovjet páncélosokat, ha előtte egyeztettek a „Dora” harckocsival. A két német páncéloshadosztály is parancsot adott nehézfegyverei (páncélosok, tüzérség, légvédelmi lövegek, páncéltörő ágyúk és sorozatvetők) kezelőinek, hogy ha vörös, zöld és sárga szín-összeállítású jelzőlövedék-együttest látnak, szüntessék be a tüzet. Ezen kívül a szovjetek felé haladó „Jaguar” páncélos-köteléket a saját vonalak mögött egy fedőosztag vezette fel, és 119tájékoztatta a német csapatokat, nehogy azok megtámadják a zsákmányolt harckocsikat. Mivel a megfelelő híradó-berendezéssel ellátott német harckocsi éppen akkor hibásodott meg, az elöljáró III. páncéloshadtest egy híradó-lövészpáncélost osztott be öt fővel, hogy biztosítsa a zökkenőmentes híradó-kapcsolatot. A „Dora” harckocsi adását a lövészpáncélos adta tovább csillagalakzatban az 1. páncéloshadosztály, a 23. páncéloshadosztály, valamint a III. páncéloshadtest felé.
Pankoff hadnagy köteléke négy elemből állt. A harckocsi-különítmény három T–34/85 típusú zsákmányolt harckocsiból állt 15 fővel (németek és orosz önkéntesek vegyesen). A harckocsikat „Paula” „Dora” és „Gustav” névvel azonosították. A parancsnoki harckocsi a „Paula” volt. Ebben foglalt helyet Pankoff is, a harckocsi és egyben a kötelék parancsnoka. A harckocsikra szovjet lövészegyenruhába öltözött „deszant-szakasz” kapaszkodott fel, összesen 14 fő (orosz önkéntesek). A nyolcfős magyar rajt egy német katona vezette. A szovjet vonal mögé igyekvő különítmény összesen 12 németből, 18 orosz és hét magyar önkéntesből (összesen 37 főből) állt. A támogató elem, vagyis a nyolcfős fedőosztag és az ötfős híradó-osztag nem hatolt be a szovjet vonalak mögé.
A behatoló különleges kötelék fegyverzete a harckocsikon kívül két szovjet gyártmányú golyószóróból, 15 hangtompítós német géppisztolyból, 20 szovjet géppisztolyból, öt szovjet hangtompítós puskából, 15 német hangtompítós „Walther” pisztolyból, 20 német P38 pisztolyból, 30 Panzerfaustból (páncélökölből) és hat robbanóanyag-kötegből állt. Az álcázás érdekében meghagyták a harckocsik eredeti szovjet festését és harcászati jelzéseit. A német és orosz kezelőszemélyzet a Vörös Hadseregben rendszeresített harckocsizó egyenruhát viselte. Pankoff szovjet századosnak, Csirin önkéntes szakaszvezető (Pankoff irányzólövésze) és Belajev önkéntes szakaszvezető (a „Dora” rádiósa) szovjet hadnagynak, Szucsarevszkij önkéntes a Vörös Hadsereg harckocsizó csapatai hadnagyi rendfokozatban lévő technikusának, öt másik orosz önkéntes szovjet őrmestereknek, a többiek pedig legénységi állományú vöröskatonának álcázták magukat. A „deszant-szakasz” parancsnoka, Kraszovszkij önkéntes hadnagy szovjet hadnagyi, két másik önkéntes őrmesteri, a többi orosz pedig szovjet legénységi egyenruhába bújt. A magyar raj polgári ruhát öltött, és kommunista érzelmű magyar fiataloknak adták ki magukat.
A „Jaguar” páncélos-kötelék 1944. december 22-én reggel 07 óra 30 perckor a sárszentmihályi kastély kertjében felkészült a bevetésre. A kertet német egyenruhás őrök biztosították, és rejtették el az arra tévedő saját katonák kíváncsisága elől. Fél órával később a fedőosztag és a híradó-lövészpáncélos felvette a kapcsolatot az 1. páncélgránátos-ezreddel annak érdekében, hogy Pankoff hadnagyot rádión folyamatosan tájékoztathassák a változó harcászati 120helyzetről. Délelőtt 11 óra körül a fedőosztag és a híradó-lövészpáncélos az 1/II. páncélgránátos-zászlóalj 183-as magassági pontnál berendezett harcálláspontjára hajtott.
Eközben az 1. páncéloshadosztály harckocsikkal megerősített „Huppert” harccsoportja felkészült a szovjet kézben lévő Úrhida visszafoglalására. A harccsoport az 1/II. páncélgránátos-zászlóalj mintegy 200 katonájából, az 1. páncélosezred 16 Panther harckocsijából, a 113/10. páncélos-utászszázad lövészpáncélosaiból, a hadosztálynak alárendelt 503. nehézpáncélos-osztály hat Tiger B nehézharckocsijából, valamint az 1/6. páncélosszázad hét Panzer IV harckocsijából állt, amelyeket átmenetileg beosztottak a nehézpáncélos-osztályba. 6
6 Számvéber Norbert: Nehézpáncélosok – A német 503. nehézpáncélos-osztály magyarországi harcai. (Budapest, 2000; a továbbiakban: Számvéber) 80. o.
Huppert alezredes azt a feladatot kapta, hogy Úrhida visszafoglalásán kívül semmisítse meg a szovjet erőket a 169-es magassági pont környékén, és mozgó harctevékenységgel tartsa nyitva a 227-es magassági pont (Szár-hegy) és a Sárvíz-csatorna közötti terepszakaszt is. A támadás kora délután vette kezdetét, és 16 óráig a németnek sikerült visszfoglalni Úrhida területének körülbelül kétharmadát. Két órával később a 169-es magassági pont környékéről is kiszorították a szovjet csapatokat. A harccsoport zöme a településen maradt, míg részei a 227-es magassági pontot, Sárszentmihályt és a 108-as magassági pontnál lévő útkereszteződést biztosították.
Este 22 órakor a „Jaguar” páncélos-kötelék szovjet egyenruhás felderítő osztagot küldött ki Úrhidára azzal a feladattal, hogy megállapítsa, a szovjetek visszaszivárogtak-e a település közvetlen közelébe. A felderítők egy óra múlva jelentették, hogy a 179-es magassági pont körül élénk szovjet tevékenységet figyeltek meg.
December 23-án hajnali 02 órakor Pankoff hadnagy a kialakult helyzet alapján – egyetértésben az 1/II. páncélgránátos-zászlóalj parancsnokával – úgy döntött, kötelekével a zászlóalj arcvonalszakaszán át, a 183-as és 191-es magassági pontokon keresztül a 179-es magassági pontnál Falubattyán irányában hatolnak be a szovjet vonalak mögé. Fél óra múlva a „Jaguar” páncélos-kötelék elindult a 183-as magassági pont felé, ahol 03 óra körül jelentkeztek a páncélgránátos-zászlóalj parancsnokánál. A helyzettájékoztatás után a németek kihallgattak egy előző nap átállt szovjet katonát a 122. gárda-lövészezred 9. századából.
Pankoff hadnagy 04 óra 16 perckor rádión kiadta a „Wildsau” („Vaddisznó”) jelszót, amely az akció tényleges kezdetét jelentette. A három zsákmányolt szovjet T–34/85 harckocsi és a felvezető fedőosztag megindult a 191-es 121magassági pont felé. Hajnalai 05 órakor Pankoff és a harckocsivezetők terepszemlét tartottak, a fedőosztag pedig tájékoztatta a 179-es magassági pontnál biztosító német erőket. Negyed órával később a fedőosztag visszatért a páncélgránátos-zászlóalj harcálláspontjára.
Ekkor a szovjet lövészgyalogság „Hurrá!” csatakiáltással megrohamozta a 179-es magassági pontot és az onnan délebbre lévő útkereszteződést tartó német csapatokat. A „Jaguar” páncélos-kötelék harckocsijai kihasználták a kavarodást, és áthaladtak a német vonalakon. Pankoff katonái a szovjetek gyanúját azzal altatták el, hogy oroszul kiáltoztak nekik. Menet közben a páncélosoknak gyakran meg kellett állniuk, mert a kezelőket elvakították az égő házak fényei. Lövést azonban egyik oldalról sem adtak le a harckocsikra.
Az élen haladó „Paula” parancsnoki harckocsi és az ezt 40 méterről követő „Gustav” páncélos 05 óra 50 perckor Falubattyántól mintegy 300 méterre északnyugatra lánctalpszakadás miatt mozgásképtelenné vált. A „deszant-szakasz” 40 méter sugarú körben biztosító állást rögtönzött a páncélosok körül, a kezelők pedig nekiláttak a hiba kijavításához. Ezalatt a magyar raj Úrhida felé indult azzal a feladattal, hogy felvegye a kapcsolatot a polgári lakossággal, és részleteket tudjon meg tőlük az ottani szovjetekről.
Reggel 06 óra körül a „Jaguar” páncélos-kötelék biztosító lövészei a sötétben lépteket hallottak, így oroszul megkérdezték: „Állj! Ki vagy?” Válaszként ugyanez érkezett. Pankoff egyik embere erre azzal reagált, hogy „Válaszolj, különben lövök!” Végül kiderült, egy szovjet tiszthelyettes közelítette meg őket, aki hallotta a motorzajt, és jött megnézni, vajon saját harckocsijaik voltak-e.
A „Jaguar” páncélos-kötelék egyik orosz tagja ezután kézfogással üdvözölte a vöröskatonát, majd beszélgetésbe elegyedett vele és a harckocsikhoz vezette. Eközben kiderült, hogy a terepszakaszt valóban a 41. gárda-lövészhadosztály 122. gárda-lövészezrede tartja, amely éppen harckocsi-megerősítést várt. Az ezrednek a beérkező páncélosokkal együtt reggel újabb rohamot kellett indítani. A harckocsiknál Pankoff hadnagy is beszállt a beszélgetésbe, és kiszedte a szovjet tiszthelyettesből, hogy alakulata, a 44. önálló páncéltörő tüzérosztály 1. ütege 12 löveggel éppen a közelben biztosít az Úrhida felől várt német páncélosok ellen. Ezután Pankoff az alárendeltségi viszonyukra terelte a szót, és így megtudta, hogy az üteg a 122/3. gárda-lövészzászlóaljnak van alárendelve. A szovjet zászlóalj parancsnoka, egy százados, a közeli házban tartózkodott. Pankoff ekkor elküldte a tiszthelyettest, hogy jelentse az elöljárójának, hogy itt vannak a harckocsik, de kettő meghibásodott és most dolgoznak rajtuk. A tiszthelyettestől Pankoff azt is megtudta, hogy a páncéltörő ágyúkhoz több tehergépkocsira való lőszer van. A szovjet katona 06 óra 10 perckor visszaindult feletteséhez.
122A „Jaguar” páncélos-kötelék zsákmányolt T–34/85 harckocsijai a német vonalak felé fordították lövegtornyukat, hogy ezzel is a látszatot erősítsék. A „deszant-szakasz” is állásba ment a harckocsik előtt, mintha a németekkel való összetűzésre készülne. Eközben azonban Pankoff katonái állandóan figyelték a szovjet páncéltörő ágyúkat és a zászlóaljparancsnok házát, hogy szükség esetén minden fegyverükből tüzet nyithassanak. A „deszant-szakasz” tagjai felkészültek rá, hogy hangtompítós fegyverekkel végezzenek a szovjet tisztekkel, géppuskásokkal és páncéltörőpuska-irányzókkal, amint a német állásokból gyalogsági tüzet nyitnak.
A szovjet peremvonal irányából és a mögöttes területről folyamatosan szovjet katonák csoportjai haladtak el a harckocsik közvetlen közelében. Pankoff emberei megállították őket, és igyekeztek rábírni őket, hogy segítsenek a páncélosok lánctalapinak megjavításában. Azok azonban különböző okokból ezt megtagadták. Ezekben a beszélgetésekben csak Pankoff orosz önkéntesei beszéltek, a páncélosok német kezelői csendben maradtak. Néhány orosz önkéntest kijelöltek, hogy szükség esetén beleszólással vonja el az oroszul nem vagy csak alig tudó németeket megszólító szovjetek figyelmét. Lelepleződés esetén hangtompító pisztollyal vagy tőrrel végeztek volna a szovjetekkel, persze a közelben álló páncéltörő ágyúk kezelőinek hallótávolságán kívül.
A szovjet tiszthelyettes 06 óra 20 perc körül visszatért, és közvetítette a szovjet zászlóaljparancsnok kérdését, miszerint mikorra lesznek készek a harckocsik. A szovjet százados ugyanis támadni akart. Pankoff egyik embere közölte, hogy még időbe telik, amíg a harckocsik bevethetők lesznek.
Húsz perc múlva megjelent a 122/3. gárda-lövészzászlóalj parancsnoka a 44/1. páncéltörő tüzérüteg parancsnokának társaságában, és átkozódva rákérdezett Pankoffnál, mikor lesznek már végre készen. Erre Pankoff megkérdezte, miért nem ad a százados neki embereket a munka mielőbbi befejezésére. A szovjet százados közölte, hogy parancsot kapott a harckocsikkal támogatott támadás megindítására. Pankoff erre felhívta a figyelmét arra, hogy páncélosok nélkül a lövészgyalogság a német géppuskatűzben visszafordul majd, akárcsak előző nap, és a falut nem fogják visszafoglalni.
Ekkor a 191-es magassági pont felől német páncélosok motorzaja hallatszott. Pankoff javasolta, hogy a századosnak, hogy minden alárendelt páncéltörő ágyújával biztosítsa magát a magassági pont irányából. A százados erre az úrhidai irányt Pankoff harckocsijaira bízta, és szökellve visszatért elmondása szerint szoros felügyeletet igénylő katonáihoz. A német páncélosok eközben az úrhidai templomtól géppuskatüzet nyitottak, mire a szovjetek 07 óra 15 perc körül kezdtek visszafelé húzódni.
123Reggel 08 óra 40 perckor a „Jaguar” páncélos-kötelék felett megjelent két elavult, feltehetően a szovjetektől zsákmányolt kétfedelű repülőgép német felségjelzéssel, és rátámadtak a zsákmányolt T–34-ekre. Miután Pankoff kilőtte az egyezményes jelzőlőszer-sorozatot, a repülőgépek szárnybillegetéssel és fehér jelzőrakétával jelezték, hogy értik, és továbbálltak.
Délelőtt fél tíz tájban a német Tiger B nehézharckocsik géppuskatüze már a „Jaguar” páncélos-kötelék páncélosaikon dolgozó tagjait is veszélyeztette. Ezért Pankoff három orosz önkéntese azt a feladatot kapta, hogy érjék el az úrhidai templomnál álló német harckocsikat, majd közöljék velük a „Jaguar” kötelék pontos helyzetét, és javasolják, hogy a német tüzérség, a Tiger B nehézharckocsik és Pankoff páncélosainak összpontosított tüzével semmisítsék meg a szovjet páncéltörő ágyúkat. Erre azért volt szükség, hogy a mozgásképtelen T–34/85 harckocsikat visszavontathassák a német vonalak mögé. A kiküldött önkéntesek 10 óra 20 perckor azzal a válasszal tértek vissza, hogy jelenleg nincs lehetőség német páncélos-előretörésre.
Tíz perc múlva, 10 óra 30 perckor „Gustav” nevű harckocsi készen állt, de a „Paula” páncélosnak a lánctalpszakadáson kívül súlyosabb meghibásodása is volt. Elvontatni nem lehetett, mert a szovjet zászlóaljparancsnok azóta is sürgette a támadást. Amikor a századost Pankoff értesítette, hogy két harckocsi már bevethető, az nyomban elrendelte a támadást. A 122/9. gárda-lövészszázad és az ezred más századainak részei (összesen több mint 80 fő) a harckocsik előtt szökellve megindultak Úrhida felé. Pankoff három orosz önkéntesét utasította, hogy alkalmas pillanatban ejtsék foglyul vagy öljék meg a zászlóaljparancsnokot és a 44/1. páncéltörő tüzérüteg parancsnokát.
A megbeszélt jelre (vörös, zöld és sárga jelzőlőszerek kilövése egymás után) a „Jaguar” páncélos-kötelék minden fegyveréből – hátulról – tüzet nyitott a rohamozó szovjet gyalogságra. A szovjet zászlóaljparancsnokot és a páncéltörő tüzérüteg parancsnokát Pankoff katonái hangtompítós kézifegyvereikkel abban a pillanatban koncolták fel, amikor azok észrevették, hogy a német Tiger B nehézharckocsik nem nyitnak tüzet Pankoff T–34/85 harckocsijaira.
A visszafelé igyekvő „Jaguar” páncélos-kötelék 11 óra 20 perckor az úrhidai templomtól 400 méterre délkeletre haladt keresztül a német főharcvonalon. Pankoff hadnagy ezután felvette a kapcsolatot az 1. páncélosezred harccsoportjának parancsnokával, majd az 1/II. páncélgránátos-zászlóalj parancsnokának telefonon részletesen beszámolt a felderítés eredményéről. A „Jaguar” kötelék parancsnoka egyúttal javaslatot tett arra, hogy miután tüzérségi tűzcsapást intéztek a szovjet páncéltörő ágyúk állásai ellen, a német páncélosok nyomuljanak előre Falubattyán felé.
124Ez utóbbira azonban nem volt lehetőség. Ezért déli 12 óra körül két Tiger B, egy Panzer IV és Pankoff két T–34/85 harckocsija tüzet nyitott a szovjet páncéltörő ágyúk állásaira és arra a házcsoportra, amelyben korábban a szovjet zászlóaljparancsnoki harcálláspontot beazonosították. A rögtönzött páncéloscsoport megpróbálta szétlőni a szovjet vonalak mögött hátrahagyott „Paula” nevű harckocsit is, de ennek eredményességéről a németek a nagy füst miatt nem tudtak egyértelműen meggyőződni.
A „Jaguar” páncélos-kötelék bevetése során a szovjet 41. gárda-lövészhadosztály 122. gárda-lövészezrede és 44. önálló páncéltörő tüzérosztálya összességében az alábbi élőerő-veszteségeket szenvedte: 20 megszámlált halott, 40 feltételezett halott, 15 megszámlált sebesült és két hadifogoly. A pontos felderítési adatok birtokában a német harckocsik kilőttek négy páncéltörő ágyút, két amerikai gyártmányú tehergépkocsit és felgyújtottak tíz szállásként, lőszer- és üzemanyagraktárként használt házat. Pankoff kötelékében még sebesülés sem történt, csupán egy zsákmányolt harckocsit veszítettek.
A 213. mélységi felderítő osztag e bevetésével valóban jelentősen támogatta az 1. páncéloshadosztály csapatait. Pankoff az általa 1944. december 31-én írt minden részletre kiterjedő, igen részletes harcjelentésében arról számolt be, hogy mivel a szovjet 44/1. páncéltörő tüzérüteg lövegeit a 191-es magassági pont felé irányították, a német hadosztály páncélozott harccsoportja jelentősebb veszteségek nélkül foglalhatta vissza Úrhidát. Ez csak részben igaz, ugyanis a december 22-én Úrhidát támadó német páncélozott harccsoport jelentős szovjet páncéltörőágyú- és aknavetőtüzet kapott, amelyben az 503. nehézpáncélos-osztály mind a hat itt bevetett Tiger B nehézharckocsija megsérült (öt páncélos súlyosan). Másnap, 23-án a németek ugyan teljesen megtisztították a szovjet utóvédektől Úrhidát, de eközben a „133” toronyszámú német Tiger B nehézharckocsi – feltehetően a 44. önálló páncéltörő tüzérosztály egyik 76,2 mm-es lövegének találatától – kiégett. 7
7 Vö. Számvéber i.m. 81. o.
Az viszont már vitathatatlan tény, hogy Pankoff hadnagy és katonái december 23-án négy és fél órán keresztül késleltették a szovjetek ellenlökését a település visszafoglalására, majd hátulról jelentős veszteségeket okoztak nekik. A német különleges mélységi felderítő kötelék ezúttal nyolc órát töltött a szovjet vonalak mögött.
Nem ez volt azonban a „Jaguar” páncélos-kötelék utolsó magyarországi bevetése. Még négy hasonló akcióról van tudomásunk, noha ezekről már nem rendelkezünk a fentiekhez mérhető, részletes adatokkal.
125Amikor a bekerített Budapest felmentését célzó „Konrad 3” fedőnevű német ellentámadás 1945 januárjában kudarcot vallott, a 3. Ukrán Front január 27-én ellencsapást intézett a német 6. hadsereg erői ellen, hogy visszaállítsa az eredeti helyzetet. E szovjet támadás idején Pankoff hadnagy mint szovjet százados 1945. február 7-én négy zsákmányolt harckocsival – azokon ismét szovjet egyenruhás „lövészdeszanttal” – Székesfehérvártól délre átszivárgott a szovjet vonalakon, majd katonáival gyalog érte el azt az egyetlen átkelőt, amely az ottani kiterjedt mocsaras terepen átjárást biztosított. Az átkelőnél szovjet műszaki katonák dolgoztak, akiket Pankoff és emberei két órán át lekötöttek. Eközben megállapították a szovjet páncéltörő ágyúk pontos helyzetét és megfigyelték 14 szovjet harckocsi beérkezését. Pankoff több olyan parancsot is kiadott, amelyek a szovjetek között felforduláshoz vezettek. Hét órányi felderítő tevékenység után igen pontos adatokkal tértek vissza a német vonalak mögé. Ezeknek köszönhetően a német tüzérség hatékonyan lőhette a szovjet nehézfegyvereket és az 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztály csekély veszteségek árán Seregélyes körül visszafoglalhatta a Margit-állás Balaton és Velencei-tó közötti egyik fontos szakaszát.
Február 13-án Pankoff 12 orosz önkéntessel – ismét szovjet századosnak álcázva magát – úgy tett, mintha egy szétvert alakulat túlélői lennének, és katonáival Soponyánál hét kilométer mélyen behatolt a szovjet peremvonal mögé. Útközben 15 távbeszélő vonalat vágtak el, a biztosító erőknek hamis parancsokat adtak, és pontosan megállapították a Káloz–Soponya–Csősz út mentén létesített szovjet állások vonalát. Miután három foglyot is ejtettek, Pankoff önkéntesei tízórás menettel, veszteségek nélkül tértek vissza a német vonalak mögé. Felderítési adataikat az 1. páncéloshadosztály kiválóan felhasználhatta Csősz község bekerítésekor, ahol a szovjetek határozott ellenállást tanúsítottak.
Egy nappal később, február 14-én Pankoff egy zsákmányolt szovjet harckocsival és kilenc önkéntessel a fejér megyei Felsőszentivánnál mintegy négy kilométernyire hatolt be ismét délkeleti irányban a szovjetek állásai mögé. A körzetben kiterjedt szovjet aknamezők és erős páncéltörőágyú-állások nehezítették a német páncélosok előrenyomulását. Pankoff emberivel több órán keresztül beszélgetett az ott állomásozó vöröskatonákkal és tisztjeikkel, s ezalatt pontosan megállapította a műszaki zárak pontos helyét, a szovjet védők létszámát és elhelyezkedését. Pankoff mélységi felderítői hat óra múltán négy hadifogollyal együtt tértek vissza a német vonalak mögé.
A 2. és 3. Ukrán Front bécsi támadó hadművelete idején, 1945. március 17-én a „Jaguar” páncélos-kötelék a szovjetek által erősen szorongatott 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztály segítségére sietett. Székesfehérvártól északra Pankoff (szovjet századosnak álcázva) hat zsákmányolt harckocsival és 40 önkéntessel 126behatolt egy szovjet betörés területére, amit a német SS-hadosztály önerőből már nem tudott felszámolni. A „Jaguar” páncélos-kötelék e harcokban megsemmisített 15 szovjet golyószórót, 15 géppuskát, nyolc páncéltörő puskát, négy páncéltörőágyú-állást és kilőtt egy szovjet harckocsit. A szovjetek német adatok szerint több mint 100 halottat veszítettek. Ezzel a mélységi felderítők lehetőséget teremtettek az SS-páncélgránátosoknak, hogy ismét megszállják korábbi állásaikat. Pankoff köteléke ezúttal egy kilőtt harckocsit és 24 halottat veszített.
Egyes adatok szerint a német 1. páncéloshadosztály állományában 1945. április elején még kilenc (ebből hat bevethető) zsákmányolt szovjet harckocsi volt. 8 A fentiek tükrében okkal feltételezhetjük, hogy ezeket a páncélosokat a német 213. mélységi felderítő osztag „Jaguar” páncélos-köteléke használta.
8 Lásd Fleischer, Wolfgang: Das letzte Jahr des deutschen Heeres 1944–1945. (Wölfersheim, 1997) 206. o.
