2.5. A szovjet támadás előestéjén
2.5. A szovjet támadás előestéjén
A 2. Ukrán Front csapatai 5-én estére végrehajtották a „debreceni támadó hadművelethez” szükséges előkészületeket. A támadás megindítását először október 3-ára tervezték, de később mégis 6-ára halasztották. Ennek oka szovjet források szerint az volt, hogy a csapatok nem fejezték be időben a felvonulást.391 A magunk részéről inkább úgy véljük, hogy a 6. gárda-harckocsihadsereg Nagyvárad elleni kudarcba fulladt támadása okozhatta a késedelmet.
NHH 313. o.
A front állományát időközben megerősítették a 3. Ukrán Fronttól átadott 46. összfegyvernemi hadsereggel és a 7. áttörő tüzérhadosztállyal. A front 5. légihadseregének erejét egy vadászrepülő-hadosztállyal növelték. A csapatok 75 ezer főnyi menetfeltöltést kaptak, és a hiányok pótlására 500 harckocsit bocsátottak rendelkezésükre. A megerősítő alakulatok és eszközök beérkezése után a 2. Ukrán Front október 6-án 698 ezer 200 szovjet392, valamint október 8-tól további 153 ezer 572 román393 (összesen 851 ezer 772) katonát számlált.
Krivosheev 110. o.
RIRA 649. o.
Malinovszkij marsall három harckocsihadtestet, két gépesítetthadtestet, egy önálló harckocsidandárt, kilenc lovashadosztályt (egy–egy saját harckocsiezreddel), két megerődített körletet394, 40 lövészhadosztályt, 127valamint 17 román hadosztály vethetett be. A hadosztályok létszáma 6000–7500 fő körül váltakozott. A front állományában 10 ezer 238 darab 76 mm-es vagy ennél nagyobb űrméretű löveg és aknavető395 volt.
Egyenként lövészdandár erejű erődcsapatok.
Az 50 mm-es gránátvetők, a 45 mm-es páncéltörő ágyúk, a légvédelmi tűzeszközök és a rakéta-sorozatvetők nélkül.
A csapatok október 3-i adatok szerint 602 harckocsival és 223 önjáró löveggel (összesen 825 páncélossal) rendelkeztek, de a 6. gárda-harckocsihadsereg jelentős veszteségei miatt úgy véljük, hogy a front október 5-én már csak mintegy 789 páncélossal várta a másnapi támadást.
Az 5. légihadsereg (Sz. K. Gorjunov vezérezredes) két csatarepülő- és egy vadászrepülő-hadteste, egy bombázórepülő-hadosztálya, valamint a szovjet légihadseregnek alárendelt román 1. repülőhadtest396 állományában összesen 1216 repülőgép volt.397 A szovjet vadászrepülő-alakulatok nagyobb mennyiségben is rendelkeztek az új Jak–9 U vadászrepülőgépekkel.398 A 2. Ukrán Front 1944. október 5-i hadrendjét az 1. számú függelék ismerteti.
1944. szeptember 24-én közölt német felderítési adatok szerint a hadtest 18 Bf 109 G vadászrepülőgéppel, 30–35 Ju 87 zuhanóbombázó repülőgéppel, 15 Hs 129 csatarepülőgéppel, hat He 111 bombázó repülőgéppel, 15 Ju 88 bombázó repülőgéppel, és 30 egyéb repülőgéppel rendelkezett. Lásd HL KTB A.O.K. 6 15. Flak-Div. (mot.) Führungsgruppe Ia Br.B. Nr. 415/44 g. Kdos. vom 24. 9. 1944. Szovjet adatok szerint a román repülőhadtestnek 113 repülőgépe volt. Vö. Zaharov 141. o.
Ölvedi II 588–589. o.
HL KTB A.O.K. 6 15. Flak-Div. (mot.) Führungsgruppe Ia Br.B. Nr. 415/44 g. Kdos. vom 24. 9. 1944.
A Dél Hadseregcsoport, amely maga is korlátozott célú támadásra készült, a szovjet–román csoportosításnál csak jóval gyengébb erőket vethetett harcba. A hadseregcsoport kettő magyar (2., 3.) és kettő német (6., 8.) tábori hadseregből állt. A csapatok hadrendjét a 2. számú függelék mutatja.
A hadseregcsoport október 1-i élelmezési létszáma a német katonai felderítés (Fremde Heere Ost) erő-összehasonlítása alapján mintegy 430 ezer fő volt, ebből körülbelül 250–260 ezer volt német katona.399 Ez a létszám azonban nem csak az arcvonalban harcolókat tartalmazta, hanem a hadseregcsoport hadműveleti és mögöttes területén tartózkodó minden katonaállományú egyént, aki feltöltés alatt álló harcoló-, vagy kisegítő, rendfenntartó, szállító-, híradó-, munkás-, építő- stb. alakulatokban teljesített szolgálatot, vagy betegként, sebesültként kórházakban feküdt, esetleg családjánál éppen szabadságon volt. Így volt ez a 2. Ukrán Front esetében is, de a szovjeteknél jóval kisebb volt a hadtáp-, utánszállító- és egyéb támogató alegységek létszámaránya, és a szabadságolás intézménye ismeretlen volt.
1986 Art of War Symposium. From the Vistula to the Oder: Soviet Offensive Operations, October 1944 – February 1945. 46. o.
128Ha csupán a német hadosztályok, dandárok és harcoló hadsereg-közvetlen alakulatok azon létszámát vizsgáljuk (kisegítő alakulatokkal együtt), amely az adott pillanatban a harctevékenység helyszínén tartózkodtak, akkor 1944. október 2-án a Dél Hadseregcsoportban csupán 70 ezer 186 ilyen német katonát találunk. Ebből a harcoló alakulatokba már csak 45 ezer 291 fő tartozott. Ennél is alacsonyabb volt azok létszáma, akik gyalogsági feladattal, vagy a gyalogság harcát támogató nehézfegyverek kezelőiként a gránátos-, hegyivadász- vagy páncélgránátos-ezredek harcálláspontjai előtt, a főellenállási vonalban tartózkodtak. Ez volt az úgynevezett harcoslétszám (Kampfstärke), amely 1944. október 2-án Friessner német csapatai esetében mindössze 30 ezer 60 katonát jelentett.400
HL KTB/HGr. Süd Tagesstärken, Gefechtsstärken, Kampfstärken von Verbänden (Divisionen u. Brigaden) und fechtenden Heerestruppen vom 2. 10. 1944 (631. tekercs 7 216843. felvétel).
A két magyar hadsereg létszámára vonatkozó pontos adat egyelőre nem áll rendelkezésre. Fenti adatokból következően körülbelül 160–170 ezer fő lehetett a magyar csapatok élelmezési létszáma. Ölvedi Ignác, a tiszántúli harcokról készült eddigi egyetlen monográfia szerzője körülbelül 150 ezer magyar katonát említ.401 Megítélésünk szerint, figyelembe véve a német élelmezési létszám és harcoslétszám közötti arányokat, a magyarok harcoslétszáma talán még a németekénél is alacsonyabb lehetett, hiszen a 2. hadsereg szeptember 5-től, a 3. hadsereg pedig szeptember 13-tól a németekkel együtt folyamatosan harcolt. A más arcvonalszakaszokról átcsoportosított hadosztályok sem feltöltött, pihent alakulatok voltak, hanem jórészt veszteségeket szenvedett, fáradt kötelékek, amelyek esetleg menet közben kaptak némi kiegészítést.
Ölvedi 456. o.
A hadseregcsoport október 5-én 10 német hadosztályból (ebből három páncéloshadosztályból), egy páncélosdandárból, két dandár erejű harccsoportból, két záróosztagból, továbbá 14 magyar hadosztályból, három dandárból és egy lovasezredből állt. A német–magyar csapatok tehát a hadsereg-közvetlen alakulatokon kívül 24 hadosztállyal és hat dandárral rendelkeztek.402
Vö. Tagesberichte 494. oldalán található német elhelyezési térképpel.
Ezzel kapcsolatban szeretnénk megjegyezni, hogy Ölvedi Ignác 32 német–magyar seregtestet említ tanulmányában, és ezeket 29 hadosztálynyi erőnek felelteti meg. Felsorolása tartalmazza a Duklai-hágónál bevetett német 24. páncéloshadosztályt is, amelyet csupán október 9-én kapott parancsot a Magyarországra való átcsoportosításra, valamint az akkor még be nem érkezett német 15. gyaloghadosztályt403, és a magyar 1298. hadosztályt is.404 A német hadosztályok teljes létszáma a szovjet adatok szerint átlagosan 4000–6000 fő volt, a magyar seregtestek pedig csak 3500–5000 katonával rendelkeztek.
A 15. gyaloghadosztályt 1944. október 4-étől egyelőre Kolozsvárnál újjászervezték a „Winkler” harccsoport felhasználásval. A hadosztály hadrendje a 81., 88. és 106. gránátos-ezredekből (két–két zászlóaljjal) a 15. hadosztály-közvetlen lövészzászlóaljból, a 15. tüzérezredből, és egyéb kisebb alakulatokból állt.
Lásd Ölvedi 457. oldalán lévő 1. számú táblázatot.
A 2. Ukrán Front legerősebb, úgynevezett csapásmérő csoportosítása főleg a magyar 3. hadsereg arcvonalán összpontosult. Heszlényi József altábornagy csapatai Nagyszalonta északi előterétől egészen Nagykikindáig, mintegy 220 kilométer széles arcvonalon bontakoztak szét.
A hadsereg hat magyar hadosztályból, egy magyar lovasezredből, egy német SS-páncélgránátos-hadosztályból, valamint egy SS-lovashadosztály ezred erejű harccsoportjából állt. A szovjet felderítés szerint minden 22–25 kilométerre jutott egy hadosztály, és a magyar hadsereg sávjában összesen csupán 20–25 bevethető harckocsival és rohamlöveggel számoltak. A valóságban még ennél is hosszabb volt egy–egy magyar hadosztály arcvonalszakasza, mivel a még beérkezőben lévő 1. huszárhadosztály Kecskemét környékén gyülekezett, az 1. honvéd páncéloshadosztály pedig Orosháza–Tótkomlós körzetében tartalékban állt.
A rendelkezésre álló erőkkel csupán hézagosan lehetett megszállni az arcvonalat. A magyar csapatok főleg a lakott településekre összpontosították erejüket, ahol műszakilag gyengén kiépített raj-, szakasz-, század- és zászlóalj-támpontokra alapozták védelmüket.405
Ölvedi II 598. o.
A Dél Hadseregcsoport a Fremde Heere Ost adatai alapján október 1-én összesen körülbelül 400 harckocsival és rohamlöveggel rendelkezett. A német levéltári adatok406 összesítése alapján azonban úgy véljük, hogy a német 1. páncéloshadosztály szállítás alatt álló harckocsijaival és rohamlövegeivel együtt Friessner német csapatainak állományában október 5-én még ennél is több, legkevesebb 450 páncélos volt. E mennyiségben a magyar harckocsik, rohamlövegek és rohamtarackok száma még benne sincs.
Vö. a német páncéloscsapatok főszemlélőjének anyagával (BA–MA RH–10), amely a legtöbb alakulat állományáról szabályos időközönként ad tájékoztatást, valamint a HGr. Süd és az A.O.K. 6 hadinaplóinak mellékleteit. A összefoglalást a 3. számú függelék tartalmazza.
Egyes, levéltári dokumentumokkal egyelőre nem ellenőrizhető források szerint október 5-én a magyar 3. hadsereg 1. honvéd páncéloshadosztálya már csak hat harckocsival, 7. rohamtüzérosztálya pedig hét StuG. III rohamlöveggel rendelkezett. A magyar 2. hadseregnek alárendelt 2. honvéd páncéloshadosztály, állományában 64 magyar gyártmányú Turán és Toldi harckocsival, 17 Panzer IV harckocsival, négy Pantherrel, három (harcképtelen) Tiger E nehézharckocsival és 15 egyéb páncélozott harcjárművel (a forrás szerint rohamlöveggel) Tordánál harcolt. A 10. rohamtüzérosztálynak négy Zrínyi II rohamtarackja maradt.407 130Ez legkevesebb további 120 magyar páncélost jelenthetett. Ez a német csapatok állományával együtt már 570 meglévő harckocsi és rohamlöveg.
Niehorster, Leo W. G.: The Royal Hungarian Army 1920–1945. Volume I. Organization and History (Axis Europa Books, é.n.) 136. o.
A szovjet hadvezetés a hadművelet előkészítése során (bizonyára a felderítés adatai alapján) úgy vélte, hogy csapatai a német–magyar erőkkel szemben harckocsik és önjáró lövegek/rohamlövegek terén 2,7 : 1 arányú fölényben kezdhetik meg a támadást.408 Mint láthattuk, a felek páncélos-állománya az október 5-ig terjedő időszakban azonban megváltozott: a szovjetek rosszul szervezett támadásaik miatt jelentősebb mennyiséget veszítettek, a németek viszont a beérkező alakulatok révén gyarapították páncélosaik számát. Így a „debreceni támadó hadművelet” megkezdése előtti napon megítélésünk szerint már csak elenyésző (789 : 570) arányú volt a szovjetek páncélos-fölénye.
Ölvedi II 589.
Mindazonáltal a meglévő szovjet harckocsik és önjáró lövegek a német–magyar alkatrész-utánpótlás és karbantartó szakszemélyzet létszámbeli elégtelensége miatt jóval nagyobb arányban voltak bevethetőek – szovjet kifejezéssel „üzemképesek” – mint a német–magyar páncélosok. A bevethető páncélosok mennyiségi összehasonlítására azonban 1944. október 5-ére vonatkozó pontos német, magyar és szovjet levéltári adatok hiányában már nem vállalkozhatunk.
A hadseregcsoport 76 mm-esnél nagyobb űrméretű aknavetőinek és tüzérségi lövegeinek mennyiségét a szovjetek 3500 darabra becsülték.409 Amennyiben a németek számára nehéz gyalogsági fegyvernek számító 5 cm-es gránátvetőket, valamint a gyalogsági és gépvontatású páncéltörő lövegeket is ide számítjuk, véleményünk szerint ez elfogadható mennyiség lehet. Levéltári adatok ezzel kapcsolatban sajnos nem állnak rendelkezésre, de a már többször idézett Fremde Heere Ost-jelentés 1944. október 1-én tábori lövegekből mindösszesen 300 darabot említ (bizonyára csak a német csapatok állományában).
Magyarország felszabadítása 406. o.
A Dél Hadseregcsoport szárazföldi csapatainak légi támogatását a német 4. légiflotta I. repülőhadteste, illetve később a magyar 102. repülődandár alakulatai végezték. A 4. légiflotta állományában 1944 októberében átlagosan 83 vadászrepülőgép (ebből bevethető 67), 10 éjszakai vadászrepülőgép (hat), 167 csatarepülőgép (118), 64 éjszakai csatarepülőgép (41), 90 bombázó-repülőgép (54), 37 együléses közelfelderítő repülőgép (25), 13 egyéb közelfelderítő repülőgép (nyolc), 13 távolfelderítő repülőgép (öt), 87 szállító repülőgép (61), hat aknakereső repülőgép (négy), valamint 94 összekötő repülőgép (81), nyolc tehervitorlázó repülőgép (nyolc) és négy vontató repülőgép (négy) volt. Ez mintegy 676 meglévő német repülőgépet jelentett (átlagban). Ebből harci repülőgép 131(a felderítő repülőgépekkel együtt) 477.410 A 4. légiflottának alárendelt magyar 102. repülődandár állományában 1944. szeptember 30-án 65 repülőgép volt.411
BA–MA RL–2 III/699. Durchschnittliche Einsatzbereitschaft der flieg. Verbände (materiell) Oktober 1944.
BA–MA RL–2 III/733 Blatt 81. Vö. a 6. számú függelékkel.
A 4. légiflotta a repülőcsapatokon kívül légvédelmi tüzéralakulatokat is bevetett a szárazföldi csapatok harcának támogatására. 1944. október 1-én a légiflotta 52 üteg 8,8 cm-es légvédelmi ágyúval, 10 üteg 3,7 cm-es légvédelmi gépágyúval, 23 üteg 2 cm-es légvédelmi gépágyúval és egy üteg 2 cm-es négycsövű légvédelmi gépágyúval rendelkezett. Ebből 36 darab 8,8 cm-es üteg, hét 3,7 cm-es üteg és 13 darab 2 cm-es üteg minden korlátozás nélkül bevethető volt.412
BA–MA RL–2 III/1117. Zusammenstellung der Flak-Einsatzbereitschaft – Batterien – vom 1. 10. 1944. Vö. a 7. számú függelékkel.
Ezek alapján tehát 1944. október 5-én, a szovjet 2. Ukrán Front „debreceni támadó hadművelete” előtti napon, a felek a következő erőkkel rendelkeztek:
2. Ukrán Front
|
Dél Hadseregcsoport
|
Arány
| |
|---|---|---|---|
Élőerő
|
698 ezer szovjet
153 ezer román413 851 ezer fő
A román csapatok csak 1944. október 8-án kapcsolódtak be a harcokba.
|
kb. 260 ezer német
kb. 170 ezer magyar kb. 430 ezer fő | 1,9 : 1 |
Páncélosok
| 789 |
min. 450 német
kb. 120 magyar kb. 570 | 1,4 : 1 |
Repülőgépek
|
1216
|
741414
A magyar 102. repülődandár szeptember 30-án meglévő 65 repülőgépével együtt.
|
1,6 : 1
|
Lövegek és aknavetők
|
10 ezer 238
|
kb. 3500
|
2,9 : 1
|
