1945. február 4. vasárnap
1945. február 4. vasárnap
(Időjárás: enyhe fagy, mínusz öt Celsius-fok, általában derült égbolt; az utak továbbra is nehezen járhatók.)
(Időjárás: enyhe fagy, mínusz öt Celsius-fok, általában derült égbolt; az utak továbbra is nehezen járhatók.)
A magyar 3. hadsereg arcvonalán az éjszaka említésre méltó esemény nem történt.
A 25. honvéd gyaloghadosztály Sió-csatorna menti állásai előtt napközben jelentős szovjet felderítő és rohamvállalkozások zajlottak. A szovjetek több helyen is felzárkóztak a magyar csapatok arcvonalára.
367A szovjetek Lajoskomáromtól délre, Középbogárdnál és Nagyhörcsökpusztánál támadást is indítottak. A század, zászlóalj és ezred erejű lövészkötelékek támadását a védők mindenhol visszaverték.
Egyes szovjet csoportok elérték Mezőszilas északi szélét, de a 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja Dég délkeleti előteréből ellenlökést indított, és saját veszteség nélkül jelentős pusztítást vitt véghez a támadók soraiban. Többek között kilőtték a szovjetek egyik páncélosát és két páncéltörő ágyúját is.109
109 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 4. 2. 1945 (629. tekercs 7 213937. felvétel), Tagesmeldung vom 4. 2. 1945 (629. tekercs 7 213942. felvétel), HL KSZV-napló 5115. fólió.
A III. páncéloshadtest 23. páncéloshadosztálya Sárkeresztúrtól délre több század és zászlóalj erejű szovjet gyalogsági támadást vert vissza.
A 3. páncéloshadosztály már nem úszta meg ennyivel a napot. A hadosztály csapatai reggelig még fel tudták tartani a Sárosd vasútállomását kelet felől támadó szovjeteket, de délelőtt a szovjetek összevonták erőiket és 30 páncélos támogatása mellett mintegy három lövészezrednyi erővel indultak rohamra. Elfoglalták Szabadegyházát és Jakabszállást, majd három irányból összpontosított támadást intéztek Sárosd ellen.
A 3. páncélgránátos-ezred itt védekező 4. százada Rhinow főhadnagy parancsnoksága alatt gyakorlatilag megsemmisült. Az ezred által utoljára vett kétségbeesett rádióüzenet így hangzott: „körös-körül oroszok!”. Aztán néma csend...
A 3/I. páncélgránátos-zászlóalj hiába indított azonnal ellenlökést, már ez sem segített. A németeket kiverték Sárosdról. Az ezred a nap végére Belsőbárándig vonult vissza.
A településtől nyugatra a hadosztály még tartotta magát. A szovjetek estefelé ismét rohamra indultak és jelentős erőkkel elfoglalták Csillagmajort. A 394. páncélgránátos-ezred visszavonult, de részeit átmenetileg így is bekerítették. A németek csak nehezebb málhájuk hátrahagyása után tudtak kitörni.
A szovjetek 12 páncélosa folytatta előretörését és három kilométerre megközelítette a hadosztály Belsőbárándon berendezett harcálláspontját. A feltartóztatásukra bevetett 543. páncélvadászosztály nyolc T–34 harckocsi kilövését jelentette.110
110 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 4. 2. 1945 (629. tekercs 7 213937. felvétel), Tagesmeldung vom 4. 2. 1945 (629. tekercs 7 213942. felvétel), 3. Pz. Div. 462. o.
368A III. páncéloshadtestnek átmenetileg alárendelt 5. SS-páncéloshadosztály 9. SS-páncélgránátos-ezredét a február 4-ére virradó éjszaka Seregélyestől északra visszaszorították a Margit-állásba. A szovjet 104. lövészhadtest gyalogsága napközben a helységtől északnyugatra a Margit-állás állásrendszerébe is betört.
A hadosztály erői a 303. rohamtüzérdandár StuG. III rohamlövegeivel megerősítve támadást indítottak a Dinnyéstől keletre és a 128-as magassági pont körül elhelyezkedő szovjetek ellen. Dinnyéstől délre a rohamlövegekkel támogatott SS-páncélgránátosok erős szovjet páncéltörő reteszállásba ütköztek, ezért a páncéltörő ágyúkat dél felé kikerülték és inkább a Seregélyestől északra harcoló szovjetekkel vették fel a harcérintkezést.
Dinnyés ellen délkeleti és északkeleti irányból a több – páncélosokkal támogatott – század és zászlóalj erejű szovjet támadás indult, de a helységet a német csapatok továbbra is tartották.111
111 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 4. 2. 1945 (629. tekercs 7 213937. felvétel), Tagesmeldung vom 4. 2. 1945 (629. tekercs 7 213942. felvétel), HL KSZV-napló 5135. fólió.
A III. páncéloshadtest aznap a Dinnyés és Sárosd között vívott súlyos harcok során 12 szovjet páncélos kilövését jelentette.112
112 HL KSZV-napló 5139. fólió.
A IV. SS-páncéloshadtest csapatai szinte percre pontosan akkor újították fel az előző nap megkezdett keleti irányú támadásukat, amikor a szovjetek még egy utolsó, kétségbeesett kísérletet tettek Székesfehérvár visszafoglalására.
A 3. SS-páncéloshadosztály – miután erőit a várostól északra átcsoportosította – hajnali 04 óra 30 perckor az 5. SS-páncélgránátos-ezred zászlóaljaival támadást indított. A megmaradt StuG. III rohamlövegekkel támogatott 5/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljnak a várostól északkeletre, a Lovasberény felé vezető útnál fekvő 133-as magaslat körül kellett felvenni a kapcsolatot a visszafoglalt Gyulamajor irányából kelet felé támadó 1. páncéloshadosztály harccsoportjaival.
Amint a németek támadásba lendültek, Székesfehérvár keleti és északi peremén páncélosaik támogatásával a szovjetek is rohamra indultak. A város keleti szélén a magyar „Ney” SS-ezred és az 5/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj védekezett.
Az 5/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj és a rohamlövegek támadása nagyon lassan haladt, mert a szovjetek jelentős mennyiségű páncéltörő ágyúval és páncélosokkal erősítették meg lövészcsapataik védelmét. A szőlővidéken 369északkelet felé vánszorgó német támadás során a szovjetek a 3. SS-páncéloshadosztály két rohamlövegét kilőtték. Sima SS-Obersturmführer, a 3/1. SS-páncélvadászszázad parancsnoka elesett. A német zászlóalj nem sokkal később kénytelen volt átmenni védelembe.
A Kiskecskeméttől északnyugatra lévő gyártelep (téglaégető) területén beásott szovjet erők ellen az 5/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj századai indítottak támadást. Az erősen elaknásított terepen igen durva közelharcra került sor. A páncélgránátosok először maguk is védelemre kényszerültek az erős tüzérségi támogatással támadó szovjetekkel szemben. Később a századok rendezték soraikat és épületről épületre haladva megtisztították a terepet a szovjet ellenállási fészkektől. A tovább nyomuló SS-zászlóalj nem sokára újabb páncéltörő reteszállásba és aknamezőbe ütközött. Támadása ismét elakadt.
Becker SS-Brigadeführer rájött, ha nem támadják hátba a szovjeteket, frontális északi és északkeleti irányú támadásuk számára ilyen heves ellenállás mellett sok babér nem terem. Ezért utasította a 6. SS-páncélgránátos-ezredet, hogy a 24/I. páncélososztály 20 Panther harckocsijával együtt indítson támadást a Székesfehérvár – Zámoly műút irányában.
A szovjetek minden elkövettek, hogy megakadályozzák a németek betörését a Székesfehérvárt északkelet és kelet felől rohamozó saját csapataik szárnyába. Főként páncéltörő ágyúik és Sherman harckocsijaik próbálták meg feltartóztatni a támadást. A németek a támadás során 38 szovjet páncélost, körülbelül 40 tehergépkocsit és több mint 50 páncéltörő ágyút lőttek ki. Ebből a 24/I. páncélososztály Pantherei aznap 26 Sherman és egy T–34 harckocsi, valamint 45 páncéltörő ágyú kilövését jelentették. A német támadás Székesfehérvártól északra végül áttörte a szovjetek reteszállását, majd a német páncélosok a támadását felújító 5/III. SS-páncélgránátos-zászlóaljjal együtt a várostól öt kilométerre északra lévő terepszakaszig visszafoglalták a Zámoly felé vezető utat. Sokkal messzebb azonban már nem jutottak.
Ezzel egy időben a magyar „Ney” SS-ezred is kissé keletebbre tudta kitolni arcvonalát.
A súlyos harcok árán visszafoglalt iparterületet és a műutat először is aknamentesíteni kellett. Erre a veszélyes munkára a 6/16. (ezredközvetlen) SS-páncélos-utászszázadot és a 3. SS-páncélos-utászzászlóalj részeit vetették be. A németek mintegy 300 különféle aknát szedtek fel. A szovjetek jelentős lőszerkészlete is veszendőbe ment: az utászok a hadosztály által zsákmányolt mintegy 10 ezer darab páncéltörőágyú- és aknavető-lőszer nagy részét felrobbantották.
370A 3. SS-páncéloshadosztály erői az 1. páncéloshadosztály harccsoportjaival együtt késő délutánig a balszárnyon széles arcvonalon átlépték a Zámoly felé vezető műút vonalát.113
113 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 4. 2. 1945 (629. tekercs 7 213937. felvétel), Tagesmeldung vom 4. 2. 1945 (629. tekercs 7 213942. felvétel), valamint Vopersal 658-661. o., 24. Pz. Div. 309. o.
Ettől keletre azonban a szovjetek olyan szilárd védelmet építettek ki, amelyet a borzasztóan legyengült SS-páncéloshadosztály áttörni már nem tudott. A hadosztály csapatai a támadás céljaként megjelölt Császár-víz vonalát meg sem közelítették.
Az 1. páncéloshadosztály is hajnali 04 óra 30 perckor indított támadást a Gyulamajortól keletre igen szívósan védekező szovjetek ellen. A támadás nehezen bontakozott ki, mert a majort állandó szovjet ellenlökések érték, s többek között 19 szovjet páncélos is bevetésre került.
A németek csak azután tudtak lassan előrenyomulni, miután a Huppert-harccsoport támogatására bevetett „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály Tiger B harckocsijai nyolc páncélost kilőttek. A harccsoport ezután a „Királytigrisek” támogatásával dél felé fordult és a 166-os magaslat környékén legázolta a szovjetek öt lövegből álló páncéltörő reteszállását, amely addig feltartotta a jobbszárnyon támadó Bradel-harccsoportot.
A német csapatokat aznap már jelentős szovjet légitevékenység zavarta. A szovjetek bombatámadásaitól és csatarepülőgépeik alacsonytámadásaitól főleg a Sárkeresztes körül települt 73/I. páncélos-tüzérosztály ütegei és a „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály itt dolgozó karbantartó osztagai szenvedtek súlyosabb anyagi veszteséget.
A hadosztály harccsoportjainak egyre csökkenő erejéből már csak arra futotta, hogy a Zámoly – Székesfehérvár útvonaltól keletre fekvő magaslatokon megvessék a lábukat. A számtalan páncéltörő ágyúval megerősített szovjet védelem áttörése már nem sikerült.114
114 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 4. 2. 1945 (629. tekercs 7 213938. felvétel), Tagesmeldung vom 4. 2. 1945 (629. tekercs 7 213942. felvétel), 1. Pz. Div. 738. o., Nehézpáncélosok 106-107. o.
Az elakadt páncéloshadosztályok támadását a Balck-seregcsoport parancsnoka végül le is állította, mert a Velencei-tó délnyugati csücskében kialakult fenyegető helyzet újabb csapatokat igényelt. Ezeket az erőket a németek viszont csak valamelyik másik arcvonalszakasz meggyengítése árán csoportosíthatták át.
371Ezzel Székesfehérvártól északra lezárult az az ötnapos ütközet, amely során a Velencei-tó délkeleti előteréből gyorsan átcsoportosított német páncéloscsapatok 1945. január 31. és február 4. között megakadályozták a 4. gárdahadsereg jobbszárny-alakulatait abban, hogy rajtaütésszerű támadásukkal Székesfehérvártól északra áttörjék a Balck-seregcsoport védelmét, visszafoglalják a kulcsfontosságú dunántúli várost, és bekerítéssel fenyegessék a Balaton és a Velencei-tó között harcolva visszavonuló német-magyar csapatokat.
Az elmúlt öt nap során Székesfehérvár körül igen intenzív páncélos-öszszecsapásokra került sor. A IV. SS-páncéloshadtest alárendeltségében harcoló alakulatok a várostól északra és délkeletre összesen 186 szovjet páncélos kilövését jelentették. Ebből 50 harckocsit és önjáró löveget a jelentések szerint az 509. nehézpáncélos-osztály „Királytigrisei” lőttek ki. A németek ezzel szemben – igaz nem végleges adatok szerint – ugyanezen idő alatt öszszesen kilenc megsemmisült harckocsit és rohamlöveget veszítettek.115
115 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 4. 2. 1945 (629. tekercs 7 213947. felvétel).
A német harcjelentésekből nyert szovjet veszteségi adatok bizonyára kissé eltúlzottak, ezért jómagam – tekintettel az adott időszak alatt jellemző korlátozott látási viszonyokra (köd és sok éjszakai harc) – ezúttal nem a „szokásos” húsz százalékot vonom le, hanem harminc százalékot. A németek ezek szerint mintegy 130 szovjet páncélossal végeztek öt nap alatt. Ez az 1. gárda-gépesítetthadtest, valamint a 18. és 23. harckocsihadtestek február 1-i együttes állományának több mint 90 százaléka! Más szóval minden megsemmisült német páncélosra legkevesebb 14 elveszített szovjet harckocsi és önjáró löveg jutott…
A február 4-i harcok különösen Székesfehérvártól északra voltak hevesek. Az aznap jelentett 59 kilőtt szovjet páncélos közül 47 darabbal a németek ebben a térségben végeztek.116 Ez egyben azt is jelentette, hogy a 4. gárdahadsereg jobbszárnyán harcoló 1. gárda-gépesítetthadtest gyakorlatilag megsemmisült. Ha maradt is néhány bevethető harckocsija, azok a németek féltve őrzött arcvonalára veszélyt már nem jelentettek, hiszen a szovjeteknek elengedhetetlenül szükségük volt rájuk lövészhadosztályaik védelmének megszilárdításához.
116 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 4. 2. 1945 (628. tekercs 7 213195. felvétel).
A németek elsősorban élőerőben szenvedtek érzékeny veszteségeket. Például a 4. lovasdandár február 1-4. között halottakban, sebesültekben és eltűntekben 347 főt veszített.117
117 BA-MA RH-11 I/64.
372A IV. SS-páncéloshadtest páncélosalakulatainak zöme nem ülhetett sokáig babérjain, mert Székesfehérvár délkeleti előterében újabb szovjet áttörés fenyegetett. Ezúttal a III. páncéloshadtest elcsigázott csapatai szorultak sürgős segítségre.
A javuló időjárást mindkét harcoló fél légiereje kihasználta. A szovjetek a Balck-seregcsoport felett lázas felderítő tevékenységbe fogtak. Felderítő repülőgépeik egészen Győrig repültek. A 17. légihadsereg csata- és vadászrepülő-alakulatai Székesfehérvár és Mány körzetében hajtották végre a legtöbb bevetést.
A 4. légiflotta I. repülőhadtestének német-magyar csapatai főleg a Velencei-tó körül és Budapest légterében tevékenykedtek. Összesen 460 bevetést repültek. A szovjetek gyülekezési körleteit és járműoszlopait bombákkal támadó csatarepülőgépek hat páncélos, két páncéltörő ágyú és egy üzemanyagszállító-vonatszerelvény megsemmisítéséről számoltak be. Légitámadások érték a szovjetek budafoki hídját is. A kialakult légiharcok során 12 szovjet repülőgépet lőttek le.
Az erők egy része Budapesttől északkeletre és délre „mozdonyvadászatot” tartott, hogy ezzel is akadályozza a szovjetek utánpótlását szállító vasúti közlekedést. A nap folyamán három mozdonyt tettek üzemképtelenné.118
118 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 4. 2. 1945 (628. tekercs 7 213187. felvétel).
A Balck-seregcsoport 09 óra 35 perckor tett reggeli helyzetjelentése szerint a szovjetek folyamatos támadásai Sárosd, Seregélyes és Dinnyés vonalában az 5. SS-páncéloshadosztályt visszaszorították a Margit-állásba, egészen az ott húzódó patak nyugati partjára. A seregcsoport azt mérlegelte, hogy utasítja a hadosztályt, Seregélyes keleti széle és Dinnyés között vigye peremvonalát kissé keletebbre. Ennek azonban több volt a hátránya, mint az előnye, hiszen így a süppedékes talajú terep a csapatok hátában lett volna, s ezért kérdéses volt, megéri-e az áldozatot.
Székesfehérvárnál ugyancsak viharfelhők tornyosultak a német támadás egén. A szovjetek ugyanis erős tüzérségi támogatással éppen akkor indultak rohamra, amikor a IV. SS-páncéloshadtest is megindult. Gyulamajornál 19 szovjet páncélos keserítette meg az 1. páncéloshadosztály harccsoportjainak életét. A szovjet támadások miatt a 3. SS-páncéloshadosztály sem jutott előbbre. A IV. SS-páncéloshadtest azt tervezte, hogy Gyulamajortól és onnan délre csapataival keleti irányban támad, majd lefordul dél felé. Így elvonnák 373a szovjet erők zömét Székesfehérvártól, s ezzel a németek reményei szerint megúsznák az erőik felemésztődésével járó helységharcot. Ez idő szerint azonban ettől még messze voltak, hiszen az 1. páncéloshadosztály erői egyelőre azzal a 19 szovjet páncélossal küzdöttek, amelyek feltartották őket Gyulamajornál.
A német légifelderítés időközben nyugtalanító felfedezést tett. A Lovasberény – Vértesacsa műúton mintegy ezer szovjet gépjárművet figyelt meg menetben. A felderítő repülőgép jelentéséből a seregcsoport egyelőre nem látta tisztán, milyen irányban is haladnak a szovjet oszlopok. Ha a járművek délről haladnak észak felé, bizonyára a 2. gárda-gépesítetthadtestet csoportosítják át az északi szárnyra – vélekedtek a Balck-seregcsoportnál. A helyzet tisztázása érdekébe csatarepülő-kötelékeket vezényeltek a járműoszlopok ellen, amelyek a pusztítás mellett haladásuk irányát is pontosíthatták.
A kellemetlen meglepetéseknek még korántsem volt vége. Gaedcke 11 óra 20 perckor felhívta Grolmant és beszámolt neki arról, hogy a német rádiófelderítés reggel 06.00 óra óta több olyan szovjet rádióüzenetet is lehallgatott, amelyben a Velencei-tótól délre a 9. gárda-gépesítetthadtestet és az 5. gárda-harckocsihadtestet emlegették. Ezek a 6. gárda-harckocsihadsereg magasabbegységei voltak, s korábban a Dunától északra, a német 8. hadsereg déli szárny előtt tevékenykedtek. A bizonytalanságot növelte, hogy a Luftwaffe légifelderítése nem látott olyan jeleket, amelyek Székesfehérvár délkeleti előterében ezen hadtestek jelenlétére utaltak volna.
Ha a szovjet hadtestek valóban átcsoportosításra kerültek a Velencei-tótól délre húzódó arcvonalra, s egyszer csak csatlakozik hozzájuk a napok óta „eltűntnek nyilvánított” 7. gépesítetthadtest is, a III. páncéloshadtest alakulatai biztosan nem állíthatják meg őket. Ezért a seregcsoport azt javasolta, ne várják meg, míg a szovjetek támadnak, hanem már az előtt vonják vissza a III. páncéloshadtestet a Margit-állásba. Így lenne idejük a 3. páncéloshadosztályt, a 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportját és a Székesfehérvártól átcsoportosítandó 1. páncéloshadosztályt a vonal mögött mozgó tartalékként elhelyezni.
Grolman hangsúlyozta, hogy Székesfehérvárnál még egy darabon szélesíteni kell a város körül német-magyar kézben lévő területet, mert másképp a Margit-állás sem tartható. Egyébként a seregcsoport javaslatát célszerűnek tartotta, és jelezte, erről hamarosan döntés születik.
374Gaedcke még arról is kénytelen volt beszámolni, hogy a szovjetek erős páncélos-támogatással ismét elfoglalták Mányt. A saját csapatok a helységtől nyugatra és északnyugatra lévő magaslatokon rendezkedtek be védelemre.
A Dél Hadseregcsoport vezérkari főnöke 11 óra 55 perckor beszélt Wenck altábornaggyal a szovjet hadtestek valószínű átcsoportosításáról a III. páncéloshadtest arcvonalára. Grolman szerint a Sárosd és Dinnyés között bevetett szovjet páncélosok mennyisége alátámasztja gyanújukat, miszerint a 9. gárda-gépesítetthadtest és az 5. gárda-harckocsihadtest erői a III. páncéloshadtest balszárnyán tevékenykednek. Ez a székesfehérvári arcvonal számára jelentős fenyegetést jelentett.
Grolman megemlítette a német páncéloshadtest Margit-állásba való visszavonásának és a páncélostartalékok kikülönítésének felvetését. Megkérdezte Wencket, számíthatnak-e az OKH engedélyére, ha a 6. gárda-harckocsihadsereg jelenléte Székesfehérvár előtt megállapítást nyer. Wenck tartózkodóan csak annyit mondott, a kérdést szóba hozza a Führer helyzetmegbeszélésén.
Időközben újabb adatok érkeztek be a hadseregcsoporthoz a III. páncéloshadtest arcvonalán tevékenykedő szovjet páncélosok mennyiségéről. A Balck-seregcsoport 12 óra 15 perckor tett jelentése szerint Seregélyestől északra 25, innen még északabbra további 10 páncélos támadott és tört be a német vonalakba. A Velencei-tó partján Dinnyést 15 páncélos támadta. A németek egyelőre nem tudták eldönteni, hogy ezek már az átcsoportosított szovjet hadtestek erői lehetnek-e.
A 3. SS-páncéloshadosztály erői Székesfehérvárnál, a gyártelep területén időközben ismét támadásba lendültek és a zámolyi út mentén északi irányban törtek előre. Az 1. páncéloshadosztály viszont újabb szovjet ellenlökés elhárításával volt elfoglalva Gyulamajor körül.
Mánynál egyelőre minden csendes volt.
A hadseregcsoport 12 óra 55 perckor engedélyt kért az OKH szárazföldi haderő vezérkara hadműveleti osztályától, hogy Székesfehérvártól keletre az arcvonalat visszavehesse a Margit-állásra, amint egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre az ott sejtett szovjet hadtestek jelenlétéről.
375Egy óra múlva a hadseregcsoport utasította a német 8. hadsereget, hogy a hadseregközvetlen 662. nehéz páncélvadászosztályt (8,8 cm-es vontatott páncéltörő ágyúkkal) és a 721. páncélvadászosztályt tartsa menetkészültségben, és amint bebizonyosodik a 6. gárda-harckocsihadsereg csapatainak jelenléte Székesfehérvárnál, a páncélvadász-alakulatokat indítsa útba a Balck-seregcsoporthoz.
A Balck-seregcsoport 17 óra 45 perckor ismét jelentést tett a szovjetek Velencei-tótól délre folytatott támadó tevékenységéről. Sárosdot a szovjetek 30 páncélos támogatásával elfoglalták. Szabadegyházától 25 páncélos egészen a Sárosd – Seregélyes útvonalig tört előre. Seregélyestől északra továbbra is 25 szovjet páncélos harcolt. A kialakított betörésekbe folyamatosan szovjet lövészerők kerülnek bevetésre. Dinnyésen a németeknek szakadatlan támadásokat kellett visszaverniük.
Székesfehérvártól északra a 3. SS-páncéloshadosztály lényegében már kiszorította a szovjeteket a város ipari körzetéből. Az SS-páncélgránátosok hozzáláttak a terepszakasz teljes megtisztításához.
A Sárosd – Seregélyes – Dinnyés arcvonalon időközben nagyon kiéleződött a helyzet. Ezért Gaedcke 18 óra 05 perckor a következő javaslattal fordult Grolmanhoz:
1. engedélyezzék a seregcsoport számára, hogy arcvonalát Siófoktól nyolc kilométerre északkeletre – Enyingtől nyugatra – Kislángtól északra – Nagyláng déli szegélye – Abától nyugatra, Seregélyestől nyugatra egészen a Velencei-tóig visszavehesse a Margit-állásra, s egyben a 3. páncéloshadosztályt is kivonhassa;
2. Székesfehérvártól északra állítsák le a támadást, az 1. páncéloshadosztályt vonják ki és a seregcsoport tartalékaként Falubattyánnál gyülekeztessék;
3. a seregcsoport sávjába vezényeljenek páncélvadász-egységeket.
Grolman megkérdezte Gaedckét, felvetésük független-e a 6. gárda-harckocsihadsereg feltételezett jelenlététől. A Balck-seregcsoport vezérkari főnöke szerint az új szovjet erők megjelenése nélkül, csupán a Seregélyesnél estére kialakult helyzet alapján is ilyen megfontolásokkal kellett foglalkozniuk.
Grolman megjegyezte, hogy a seregcsoport páncélvadász-alakulatokat csakis akkor kaphat, ha a 6. gárda-harckocsihadsereget egyértelműen azonosítják a térségben.
376Rövid gondolkodás után Wöhler egyetértett Balck terveivel. Grolman 18 óra 50 perckor közölte a seregcsoporttal, hogy Székesfehérvártól északra leállíthatják a támadást, de az elért vonalat tartani kell. Az 1. páncéloshadosztály kivonása is megkezdődhetett.
A támadás leállításáról és az 1. páncéloshadosztály átcsoportosításáról 19 óra 05 perckor a hadseregcsoport az OKH szárazföldi haderő vezérkarának hadműveleti osztályát is értesítette. Egyúttal továbbította a Balck-seregcsoport arcvonal-rövidítésre vonatkozó javaslatát is.
Este Seregélyesnél tovább romlott a helyzet. Gaedcke 21 óra 10 perckor jelentette, hogy a település szovjet kézbe került. A támadók a helységen keresztül behatoltak a Margit-állásba is. Az 5. SS-páncéloshadosztályt utasították, hogy Seregélyestől nyugatra reteszelje el a szovjeteket.
A III. páncéloshadtest jelentette, hogy a súlyos veszteségek miatt a 3. páncéloshadosztályt már akkor sem tudnák nélkülözni, ha visszavonulhatnának a javasolt rövidebb arcvonalra. Balck először hallani sem akart róla, hogy a 3. páncéloshadosztály az arcvonalban maradjon, de később kénytelen volt belátni a páncéloshadtest érveinek indokoltságát. Később Grolman is elismerte, a 3. páncéloshadosztály leharcolt erőit nem lehet kivonni.
A sürgető helyzetben a hadseregcsoport 23 óra 30 perckor gyors döntést kért az OKH-tól az arcvonal-visszavétel ügyében. A műveletet még az éjjel végre akarták hajtani, hogy a másnapi biztosra vett szovjet összpontosított támadásnak valahogy ellen tudjanak állni. Választ ekkor még nem kaptak.
Tíz perccel később a hadseregcsoport és a Balck-seregcsoport egyeztetett a visszavonás kérdéséről. Ezzel kapcsolatban a seregcsoport közölte, döntése szerint ha az engedély megérkezik, éjszaka csak a német csapatokat vonja vissza. A magyar 25. honvéd gyaloghadosztályt nem lehetett ilyen gyorsan mozgatni. Mivel a hadosztály kissé nehézkesen manőverezet, fennállt a veszélye, hogy a visszavonás közben a szovjetek meglepik a magyarokat. A helyzet ott különben sem igényelt sürgős intézkedéseket.
Február 5-én 00 óra 40 perckor végre megérkezett az OKH engedélye. Wenck arról tájékoztatta Grolmant, hogy a Führer belátta, a legfontosabb a Székesfehérvártól északra húzódó arcvonal megtartása. Hitler ezért engedélyezte a Margit-állásba való visszavonulást – de csak akkor, ha ezt a szovjetek támadása és a saját erők állapota kikényszeríti. Seregélyesnél éppen ez volt a helyzet...
377Tíz perccel később erről a Balck-seregcsoport is értesült. Grolman szerint a seregcsoportnak azonnal utasítást kellett adnia a 23. és 3. páncéloshadosztályoknak a visszavonulásra, hiszen a 3. páncéloshadosztály balszárnyán és az 5. SS-páncéloshadosztálynál a szovjet betöréseknél súlyos helyzet alakult ki. A fenyegetést csak erők felszabadítása révén háríthatták el, de ehhez olyan arcvonalra kellett visszavonulniuk, amely tartására kevesebb kötelék is elegendő. A 25. honvéd gyaloghadosztályt csak másnap vonják vissza, mert kapkodás esetén a magyarok vonalát könnyen áttörhetik. A IV. SS-páncéloshadtestnek Székesfehérvártól északra már nem kellett folytatnia a támadást, de rohamosztagok alkalmazásával az arcvonal kedvezőbb vonalvezetésén kellett fáradoznia.119
119 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 4. 2. 1945 (628. tekercs 7 213189-7 213195. felvétel).
Vajon a szovjetek tényleg átcsoportosították a 6. gárda-harckocsihadsereget? Igen, de nem a Velencei-tótól délre. Miután a seregtest erői Komáromnál a második garami páncélosütközetben szétforgácsolódtak, Malinovszkij a harckocsihadsereget 1945. január 26-án a 2. Ukrán Front tartalékába rendelte. A hadsereg alakulatait átszállították Budapesttől keletre, Gödöllő és Rákosliget környékére, ahol azok február 19-ig állomásoztak.
Miután február 17-én a garami szovjet hídfőt német támadás érte (ez volt a „Südwind” hadművelet), a hadsereget ismét átcsoportosították Ipolyság körzetébe. Alig egy hónappal a tartalékba vonása után, február 21-én a 6. gárda-harckocsihadsereg újra 224 harckocsival és önjáró löveggel rendelkezett.120
120 6. gárda-harckocsihadsereg 151. o.
A Velencei-tótól délre február 1-én a 18. és 23. harckocsihadtestek összesen 78 harckocsival és önjáró löveggel rendelkeztek. Ebből a mennyiségből a németek február 2-án nem jelentettek kilövést, 3-án pedig 12 darabot lőttek ki. Maradt tehát körülbelül 66 páncélos, amely február 4-én harctevékenységet folytathatott. Aznap délben a német felderítés összesen 50 páncélost észlelt. Az adatok összevágnak: a 4. gárdahadsereg és 26. hadsereg csapatai önerőből is alkalmazhattak ennyi páncélost. Nem zárhatjuk ki, sőt, igen valószínű, hogy a szovjetek február 2-án a ködös időjárást csapataik újjászervezésén kívül utánpótlásra is felhasználták, és valószínűleg páncélosokat is szállítottak a Sárvíz-csatorna és a Duna között harcoló csapataiknak. Nem zárható ki, hogy a feltöltés alatt álló 6. gárda-harckocsihadsereg állományából is adtak át páncélosokat a 3. Ukrán Frontnak.
378Ezek alapján mégis úgy vélem, a szovjetek rádióforgalmazásukban csupán megtévesztésből emlegették a 6. gárda-harckocsihadsereg egységeit. Elérték, amit akartak: a III. páncéloshadtest visszahúzódott a Margit-állásba. Ezt a vonalat viszont a németek már minden áron tartani akarták.
