1945. február 2. péntek
1945. február 2. péntek
(Időjárás: reggel mínusz kettő, napközben plusz nyolc Celsius-fok, helyenkét borult, másutt napos idő; az utak az olvadás és a jég miatt nehezen járhatók.)
(Időjárás: reggel mínusz kettő, napközben plusz nyolc Celsius-fok, helyenkét borult, másutt napos idő; az utak az olvadás és a jég miatt nehezen járhatók.)
A harmadik székesfehérvári páncéloscsatában január 18-a óta első alkalommal ezen a napon volt érezhető némi enyhülés a harcok hevessége tekintetében. A Duna körül terjengő tartós ködöt mindkét fél főként arra használta fel, hogy csapatait a másik szeme elől lehetőleg rejtve átcsoportosítsa. A németek mindenek előtt Székesfehérvár északi körzetét akarták megerősíteni, akár a Sárvíz-csatorna és a Duna között húzódó arcvonaluk visszavétele árán is. A szovjetek pedig a meglehetősen szétzilált és legyengült 26. és 4. gárdahadseregeik sorait próbálták rendezni, hogy utána újult erővel rohamozhassanak dél- és északnyugati irányban.
A magyar 3. hadsereg arcvonalán a 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja tovább folytatta a betört szovjet kötelékek szisztematikus felszámolását. A páncélosok elfoglalták a Mezőszilas déli szélétől három kilométerre délkeletre lévő magaslatot, majd bevették Örspusztát is.
351Napközben a terveknek megfelelően folyt a csapatok előző nap megállapított új arcvonalra való visszavonása. A csapatmozgások biztosítása érdekében a korábbi állásokban utóvéd-osztagok maradtak.84
84 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213918. felvétel), Tagesmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213922. felvétel).
A III. páncéloshadtest 23. páncéloshadosztályát reggelig csupán erős szovjet sorozatvető-tűz érte, de lövészcsapatok egyelőre nem mutatkoztak. Ezen az arcvonalszakaszon most észlelték első ízben ilyen tüzérségi eszközök alkalmazását.
Napközben a szovjetek erősebb nyomására a hadosztály Középmajort kénytelen volt kiüríteni.85
85 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213918. felvétel), Tagesmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213922. felvétel), valamint 23. Pz. Div. 479. o.
A 3. páncéloshadosztály alakulatainak visszavonása reggel a tervek szerint tovább folytatódott. A hátrahagyott utóvédeknek a szovjet 36. gárda- és 68. gárda-lövészhadosztályok jelentős nyomásával kellett megbirkózniuk. A 3. páncélgránátos-ezred arcvonalát reggelig a szovjetek üldöző osztagai felszakították. Nagyhantosnál is század és zászlóalj erejű támadások érték a hadosztály fedező erőit.
Miután a szovjetek az ugyancsak visszavont 5. SS-páncéloshadosztály után vetették magukat, 15 páncélosuk pirkadatig egészen Seregélyesig tört előre. Nem csak a 3. páncéloshadosztály és a IV. SS-páncéloshadtest harcálláspontja volt itt, de reggel 08.00 órától a helység keleti felében tartózkodott az 5. SS-páncéloshadosztály törzse is.
A szovjet harckocsik tűz alá vették Seregélyest. A kibontakozó küzdelem során a németek kénytelenek voltak feladni a település keleti felét. A 3. páncéloshadosztály harcálláspontja körül a hadosztály kísérőszázada Poincilit hadnagy parancsnoksága alatt közelharcra készült fel. A sötétség és a köd nagyon megnehezítette a tűzvezetést. Mindenfelé géppuska-sorozatot és harckocsiágyú-lövések dörrentek, de a küzdők nem nagyon vehették célba egymást a nagy kavarodásban.86
86 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213918. felvétel), Tagesmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213922. felvétel), valamint 3. Pz. Div. 462. o., Vopersal 648. o.
Hogyan történt mindez? A IV. SS-páncéloshadtest 5. SS-páncéloshadosztálya hajnali 02.00 órakor kezdte meg csapatai visszavonását a kijelölt arcvonalra. Az alakulatok mozgását itt is nagy tűzerővel rendelkező utóvéd-osztagok fedezték.
352Az átcsoportosítás egy ideig zavartalanul folyt, majd a szovjet lövészerők a 23. harckocsihadtest 30 páncélosával Pusztaszabolcsnál visszavetették az utóvédeket és a Seregélyes felé vezető vasútvonal két oldalán áttörték a németek vonalait. A harckocsihadtest 15 páncélossal (ezúttal már kísérő gyalogság nélkül) Seregélyestől két kilométerre keletre tört előre. A 3. páncéloshadosztály és az 5. SS-páncéloshadosztály harccsoportjai páncélos-támogatással felvették velük a harcot.
Ettől a naptól kezdve a magyar 1. SS-rohamvadász-ezred részei újra az 5. SS-páncéloshadosztály alárendeltségében harcoltak. Parancsnokuk a források szerint Ridegh Kelemen SS-Sturmbannführer volt.87
87 Vopersal 662. o. Vö. Payer 462. o.
A IV. SS-páncéloshadtest a szovjet betörés és a megindult arcvonal-rövidítés miatt új harcálláspont után volt kénytelen nézni. A hadtest első (hadműveleti) vezérkari tisztje, Fritz Rentrop SS-Sturmbannführer gépkocsivezetőjével együtt el is indult Székesfehérvár felé, hogy előkészítse az áttelepülést.
Balszerencséjére a várostól délnyugatra személygépkocsiját észrevették a szovjet 11. motorkerékpáros-zászlóalj felderítői. A mintegy 60 fős szovjet kötelék két páncélos támogatásával Kisfaludtól délre tört be a német-magyar vonalakba és elérte a Székesfehérvár – Seregélyes műutat.88
88 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213919. felvétel), Tagesmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213922. felvétel).
I. I. Csuranov főhadnagy csoportja azonnal tüzet nyitott. A gépkocsivezető meghalt, Rentrop súlyosan megsebesült. Miután a IV. SS-páncéloshadtest első (hadműveleti) vezérkari tisztjét fogságba ejtették, a szovjetek alig akartak hinni a szemüknek. A gépkocsiban ugyanis megtalálták Rentrop táskáját, benne számtalan paranccsal, harc- és hadműveleti jelentésekkel, térképekkel, állományjelentésekkel, különböző táviratok másolataival és német felderítő jelentésekkel.89
89 4. gárdahadsereg 177. o. Véleményem szerint a szovjet hadtörténetírás a háború után valószínűleg ebből az anyagból dolgozta fel a „Konrad 3” hadműveletet, persze csak azokat az adatokat hasznosítva, amelyek illeszkedtek a szovjet koncepcióba.
Rentrop véres személygépkocsiját a IV. SS-páncéloshadtest törzsének később erre elhaladó egyik oszlopa találta meg. A környékbeli magyar lakosok elmondták a németeknek, hogy a tiszt sebesülten szovjet fogságba esett.90 További sorsa ismeretlen.
90 Vopersal 649. o.
353A 3. SS-páncéloshadosztály Kápolnásnyéktől északkeletre harcoló erőit az éjjel ugyancsak visszavonták. A csapatok Székesfehérvár felé vonultak.
Az éjszakai fagy és a napközbeni olvadás jelentősen megnehezítette a járműforgalmat.
A hadosztály zöme az éjszaka folyamán elérte Székesfehérvárt. Becker SS-Brigadeführer harcálláspontja délelőtt 09 óra 45 perc körül már Falubattyánban volt. A 3. SS-páncélos-utászzászlóalj részei Seregélyesről Falubattyánon át Nádasdladány felé indultak. A zászlóalj 3. százada még Székesfehérvár keleti szélén biztosított.
A városba beérkező SS-alakulatok keleten és északon azonnal elfoglalták állásaikat. Az 5/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj kora reggel a város keleti szélén helyezkedett el. Itt foglalt tüzelőállást a 3/2. SS-páncélos-légvédelmi tüzérüteg is. Kiskecskeméttől északkeletre a szovjetek befészkelték magukat az ottani téglagyárba.
A Székesfehérvár északi szélén biztosító 6. SS-páncélgránátos-ezred erői február 2-ára virradó éjjel több páncélosokkal támogatott gyalogsági támadást vertek vissza a zámolyi út mentén. A szovjetek éjszakai támadásai miatt az ezred nem tudta megindítani a február 1-én estére tervezett támadását. Az SS-ezred harcálláspontját a városon kívül, a Moha felé vezető vasútvonal mellett, egy őrházban rendezték be.
A szovjet kísérletek visszaverésében az SS-páncélgránátosokat a 24/I. páncélososztály Pantherei is segítették. A bevethető harckocsik száma időközben ismét 18 darabra emelkedett. Az egyik álcázott harckocsisvadron február 2-án a gyártelepek körül öt óvatlanul közeledő Shermant és három T–34 harckocsit lőtt ki mindössze húsz perc alatt. Az osztály aznap még további egy Sherman harckocsi, egy felderítő páncélgépkocsi és hat páncéltörő ágyú kilövését jelentette. Ezeket nagy valószínűséggel reggelig lőhették ki a Pantherek, mert napközben a város északi szélén viszonylagos nyugalom volt.
Időközben a 3. SS-páncéloshadosztály harcálláspontját áthelyezték Székesfehérvárra. A IV. SS-páncéloshadtest törzse Falubattyánban maradt. Az 5. SS-páncélgránátos-ezred törzse Nádasdladányban szállásolt be.91
91 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213919. felvétel), Tagesmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213919. felvétel), valamint Vopersal 648-651. o., 24. Pz. Div. 309. és 315. o.
Az 1. páncéloshadosztály csapatai napközben elérték Nádasdladány – Úrhida körzetét. Thunert vezérőrnagy Úrhidán rendezte be harcálláspontját, s itt értesült arról, hogy hadosztályát Székesfehérvártól északra kívánják 354alkalmazni. Marcks vezérkari őrnagy, akit az OKH visszarendelt, a zászlóaljnyi erőre apadt 113. páncélgránátos-ezred parancsnokságát átadta a visszatért Bradel ezredesnek.
A Holste-hadosztálycsoport arcvonalán reggelre a szovjetek egy-két zászlóaljnyi gyalogsággal és 15 páncélossal megkerülték Sárkeresztest, majd megrohamozták és elfoglalták a helységet. Az itt védő 4. lovasdandár 70. páncélos-felderítőosztálya kivágta magát és innen nyugatra reteszállást létesített.
A szovjet felderítő osztagok Zámolytól három kilométerre délnyugatra meglepetésszerű akcióval betörtek a német-magyar csapatok közé, de innen egy ellenlökés kivetette őket.92
92 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213919. felvétel), Tagesmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213922. felvétel).
Az 1. páncéloshadosztály története szerint a szovjetek napközben mintegy 30 harckocsival Sárkeresztesnél átvágták a Móron át Kisbér felé vezető műutat. A beérkezőben lévő Bradel-harccsoport, megerősítve Böttger hadnagy 509/2. páncélosszázadának hat Tiger B nehézharckocsijával parancsot kapott, hogy Sárkeresztesen keresztül északkeleti irányban ellenlökést hajtson végre. A támadás során a német nehézharckocsik saját veszteség nélkül 22 szovjet páncélos kilövését jelentették. A páncélos-összecsapásban az éppen visszatért Bradel ezredes is megsebesült, immár ötödször a háború folyamán.
A német ellenlökés a sűrű ködben elakadt. A 113. zászlóalj páncélgránátosai sötétedésig tartották állásaikat, majd 20.00 óra körül visszahúzódtak a visszafoglalt Sárkeresztes keleti szélére.
A hadosztálytól jobbra harcoló 6. SS-páncélgránátos-ezred emberei az 1. páncéloshadosztály története szerint a sorozatos szovjet támadások és az egyre növekvő nyomás miatt csaknem pánikszerűen vonultak vissza, mígnem tisztjeik rendezték soraikat és visszavezényelték őket állásaikba.93
93 1. Pz. Div. 738. o., valamint Schneider 422. o.
A Sárkeresztesnél kialakult helyzet tisztázására a hadosztály délután kiküldött egy megerősített zászlóalj-harccsoportot, amely az 1/I. páncélgránátos-zászlóalj részeiből, öt Pantherből, néhány önjáró légvédelmi gépágyúból, a 37. páncélvadászosztály önjáró páncéltörő ágyúiból és a 73. páncélos-tüzérezred megfigyelőiből állt. A különítmény először jó ütemben haladt, de a településtől északnyugatra aknamezőbe ütközött. A műszaki zárat szovjet páncéltörő reteszállás biztosította.
Az éjfélig teljes létszámban beérkező Bradel-harccsoport gyülekezését Sárkeresztes körül a 37. páncélvadászosztály önjáró páncéltörő ágyúi és a 37. páncélos-utászzászlóalj részei biztosították. Bradel ezredes harccsoportja ekkor 355a 113. páncélgránátos-ezred maradványaiból szervezett 113. zászlóaljból (két lövészpáncélos-századdal), a 73/II. páncélos-tüzérosztályból és Hagen százados 4. páncélosszázadának Börgöndön kijavított Panthereiből állt.
A hadosztály harcálláspontját a Holste-hadosztálycsoport törzsének közelében, Iszkaszentgyörgyön rendezték be. A páncéloshadosztály csapatait – miután előző nap átmenetileg a 3. SS-páncéloshadosztálynak rendelték alá – február 2-án a IV. SS-páncéloshadtest közvetlen alárendeltségébe utalták.94
94 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213924. felvétel), valamint Stoves KTB 2. 2. 1945, 1. Pz. Div. 737-738. o.
A nap legfontosabb eseménye szovjet szempontból kétségtelenül az volt, hogy a 4. gárda- és 26. hadseregek erői Adony térségében egyesültek. A 104. lövészhadtest és a 18. harckocsihadtest találkozása után csapataik immár közös arcvonallal indíthatták meg nyugati irányú támadásukat a január 17-i arcvonal visszaállítása céljából.95
95 Taraszov 83. o., Tóth 196. o.
Más kérdés, hogy a Székesfehérvártól északkeletre és északra harcoló szovjet csapatok percről percre messzebb kerültek a város elfoglalásának lehetőségétől, hiszen a térségbe egymás után érkeztek be azon német páncéloshadosztályok alakulatai, amelyek gyors átcsoportosítása tette lehetővé a 4. gárda- és a 26. hadsereg csapatainak találkozását.
Az 57. hadsereg 135. lövészhadtestét megerősítették a Dunapentelétől átcsoportosított 74. lövészhadosztállyal, amely Mezőkomáromtól délre a 236. és a 233. lövészhadosztályok között foglalt állást.96
96 Art of War 1986 715. o.
A szovjet légierő aznap főként vadász- és csatarepülő-kötelékeivel hajtott végre jelentősebb tevékenységet a III. páncéloshadtest felett. Felderítő repülőgépei a ködös időjárás miatt alig szálltak fel.
A 4. légiflotta I. repülőhadteste a rossz látási viszonyok és a köd miatt csupán 80 repülőgépet vetett be. A csatarepülőgépek Dunaföldváron és onnan északnyugatra a szovjetek dunai átkelőit támadták. A vadászrepülőgépek Budapest fölé is berepültek és légiharc során öt szovjet repülőgépet lőttek le.97
97 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 2. 2. 1945 (629. tekercs 7 213163. felvétel).
A Balck-seregcsoport reggeli helyzettájékoztatója során Gaedcke 09 óra 45 perckor jelentette, hogy a csapatok visszavonása általában tervszerűen 356zajlik. Székesfehérvárnál a magyar „Ney” SS-ezred visszafoglalta annak a szőlőhegynek nyugati felét is, ahonnan előző nap a szovjetek támadása kivetette. A várostól északra, a téglagyár körül viszont a szovjetek beásták magukat.
A 4. lovasdandár részeit Gyulamajorból kiverték, de a németek innen nyugatra és északnyugatra reteszállásokat létesítettek, amelybe bevonták a 356. gyaloghadosztály beérkezett 870/I. gránátoszászlóalját is.
A 6. SS-páncélgránátos-ezred az éjszaka nem tudta megindítani tervezett támadását, mert a szovjetek páncélosokkal támogatott rohamait kellett kivédenie. A 3. SS-páncéloshadosztály és az 1. páncéloshadosztály erőit be kellett várniuk. Előbbi éppen úton volt Székesfehérvártól délre, utóbbit pedig a várostól nyugatra kellett gyülekeztetni. A tervek szerint a két páncéloshadosztály erőivel és a 4. lovasdandár részeivel éjszaka támadnának, hogy lezárják a Székesfehérvártól északra keletkezett rést és a szovjeteket kelet felé visszaszorítsák.
Délután háromnegyed hatkor a hadseregcsoport megküldte a Balck-seregcsoportnak azt az előző napi táviratot, amelyben Wenck altábornagy közölte: Hitler jóváhagyta a III. páncéloshadtest és a IV. SS-páncéloshadtest csapatainak visszavonását a Siófok – Mezőkomárom – Káloz – Henrichmajor – Gárdony vonalra. Ezt az arcvonalat viszont tartaniuk kellett.
A Balck-seregcsoport 18.00 órakor megejtette esti helyzetjelentését. Eszerint a nap általában jelentősebb harcok nélkül telt el. Kivétel volt ez alól annak a 15 szovjet páncélosnak a betörése, amelyeket Seregélyesnél a 3. páncéloshadosztály és az 5. SS-páncéloshadosztály harccsoportjai reteszeltek el. Ezután a seregcsoport beszámolt a IV. SS-páncéloshadtest első (hadműveleti) vezérkari tisztjének fogságba ejtéséről. A rádiólehallgatás során kiderült, hogy a szovjetek az esettel egy időben egy német őrnagy elfogásáról adtak hírt.
A seregcsoport benyomása szerint a szovjetek aznap átcsoportosították erőiket, amelyekkel másnap úgy a Velencei-tótól délre, mint Székesfehérvártól északra újra megpróbálnak majd áttörni. Mivel a köd miatt a szovjet csapatmozgások megfigyelésére nem volt mód, a németek nem tudták biztosan, a szovjetek hol képeztek új súlypontot. A Balck-seregcsoport törzsét továbbra is aggasztotta a 7. gépesítetthadtest, amelynek hollétéről semmit sem tudtak.
A gépesítetthadtest körüli homály tovább gyűrűzött. A hadseregcsoport 18 óra 20 perckor rákérdezett a seregcsoportnál, lehetséges-e, hogy a 7. 357gépesítetthadtest a Sárvíz-csatornától nyugatra a 25. honvéd gyaloghadosztály csapataival állt szemben. A Balck-seregcsoport szerint valóban voltak ilyen hírek, de a szovjetek ezen az arcvonalon olyan passzívak voltak, hogy lehetetlen, hogy a hadtestet itt vetették volna be. Nagyobb volt az esélye, hogy a 23. páncéloshadosztály előtt helyezkedett el, de még itt sem alkalmazták.
Balck tábornok 22 óra 05 perckor felvázolta Wöhlernek elképzeléseit a helyezettel kapcsolatban. A seregcsoport parancsnokának az volt a határozott benyomása, hogy a szovjetek ereje már a végét járja. A 25. honvéd gyaloghadosztály és a III. páncéloshadtest visszavont csapatait a szovjetek alig követték. A IV. SS-páncéloshadtestnél szinte csak azzal a bizonyos 15 páncélossal próbálkoztak. Az érem másik oldala viszont azt mutatta, hogy a német csapatoknak sem maradt túl sok erejük.
Ennek ellenére Balck azt tervezte, hogy másnap reggel a IV. SS-páncéloshadtesttel támadást indít. A 3. SS-páncéloshadosztály a jobbszárnyon, az 1. páncéloshadosztály középen, a 4. lovasdandár kötelékei pedig a balszárnyon lépnek majd akcióba. A nyugat – keleti irányú támadás célja az volt, a Zámoly – Székesfehérvár műúton átkelve az arcvonalat a Császár-vízig tolják ki.
Wöhler egyetértett a tervvel, de megjegyezte, hogy a Székesfehérvártól délre még mindig ott leng „a 7. gépesítetthadtest damoklészi kardja”. A hadseregcsoport parancsnoka attól tartott, hogy a hadtestet a Sárvíz-csatornától nyugatra a magyar 3. hadsereg ellen alkalmazzák.
Balck sietett megnyugtatni, hogy a 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja megszilárdította a magyarok helyzetét. Ezért nem hitte, hogy a 7. gépesítetthadtestet a magyarok ellen vetnék be.
