1945. február 1. csütörtök
1945. február 1. csütörtök
(Időjárás: olvadás, változóan felhős égbolt, este a Balck-seregcsoport területén eső; az utak rosszul járhatók.)
(Időjárás: olvadás, változóan felhős égbolt, este a Balck-seregcsoport területén eső; az utak rosszul járhatók.)
A magyar 3. hadsereg arcvonalán az éjjel csupán Simontornyától négy kilométerre nyugatra voltak kisebb harcok, ahol a védőknek több szovjet század erejű támadást kellett visszaverni. Az arcvonal egyéb szakaszain csupán jelentős szovjet felderítő tevékenység folyt.
A 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja a déli órákban Dég keleti előteréből támadást indított és estig elérte a Mezőszilastól négy kilométerre keletre fekvő 159-es magassági pontot. A terep erősen el volt aknásítva.
Közben a szovjetek ezrednyi erejű lövészkötelékkel és öt harckocsival (két ISZ–2, három T–34) támadást indítottak Mezőszilas ellen. A német páncéloscsoport beavatkozott és a támadást visszaverte. A szovjetek egy ISZ–2 nehézharckocsiját és a három T–34 közepes harckocsiját kilőtték, a másik nehézharckocsi megsérült. Német oldalon páncélosveszteség nem volt.59
59 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213910. felvétel), Tagesmeldung vom 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213912. felvétel), HL KSZV-napló 5075. fólió.
A III. páncéloshadtest 23. páncéloshadosztálya Káloztól négy kilométerre keletre jelentős tüzérségi támogatással indított zászlóaljnyi erejű szovjet támadást vert vissza.
A kora reggeli órákban dél felől szovjet harccsoport tört be Sárszentágotára és kiverte onnan a 128. páncélgránátos-ezred biztosító erőit. Miután Kujacinski százados páncéloscsoportja visszaérkezett a hadosztályhoz, már 340volt megfelelő erő az ellenlökésre. A páncéloscsoport kilenc páncélossal támadást indított és kivetette a szovjeteket Sárszentágotáról.
A szovjeteket üldöző páncélosok azonban hamarosan páncéltörő tűzzsákba kerültek. Egy Panther megsemmisült, két StuG. III rohamlöveg és egy Panzer IV harckocsi pedig javítható sérüléseket szenvedett. A harc közben egy szovjet páncéltörő ágyút a németek is kilőttek.
A németek napközben Káloztól délkeletre újabb zászlóaljnyi erővel indított szovjet támadásokat vertek vissza. A hadosztály balszárnyán század erejű kísérletek indultak, de ezeket is elhárították. Nagylók körül az átállt szovjetek szerint három lövészezred gyülekezett.
A hadosztály sávjától távolabb, az 1. páncéloshadosztálynál harcoló 23. páncélos-felderítőosztály Alsócikolamajornál három szovjet harckocsit lőtt ki.60
60 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213910. felvétel), Tagesmeldung vom 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213912. felvétel), 23. Pz. Div. 479. o.
A 3. páncéloshadosztály egyik páncélozott harccsoportja Nagyhantostól keletre lerohanta a szovjetek egyik gyülekezési körletét és jelentős veszteséget okozott nekik.
A nap folyamán a hadosztály parancsot kapott, hogy vonalait mintegy 12-15 kilométerrel vegye vissza. Az új arcvonal Sárosdtól északkelet felé húzódott. A hadosztály harcálláspontját Seregélyesre helyezték át. A 3. páncélgránátos-ezred Andormajor körül foglalt állásokat. A csapatok ellátását nehezítette, hogy a hadosztály csupán egyetlen utánpótlási útvonallal rendelkezett.61
61 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213912. felvétel), 3. Pz. Div. 461. o.
Az 1. páncéloshadosztály csapatai február 1-én hajnalban, immár a Dunapenteléről kitört védők maradékával együtt visszahúzódtak Perkátáig.
Az 509. nehézpáncélos-osztály nehézharckocsijai Tischendorf százados vezetésével próbálták feltartóztatni a szovjetek előretörését észak felé. Január 31-én és február 1-én összesen 20 szovjet harckocsi kilövését jelentették. Tischendorf az itt mutatott teljesítményéért később megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét.
A németeket követő szovjet 68. gárda-lövészhadosztály egyelőre nem tudta elfoglalni Perkátát. Sőt, az 1. páncéloshadosztály csapatainak dél felé másfél kilométernyire sikerült előretolni a peremvonalat. Eközben 50 foglyot 341ejtettek és 10 páncéltörő ágyút zsákmányoltak. A szovjetek körülbelül 50 halottat veszítettek.
A páncéloshadosztály balszárnyát a szovjetek a Dunapentele – Adony út mentén Radicsapusztánál északnyugat felé visszaszorították. A szovjet harckocsik Adonytól nyugatra, már az 5. SS-páncéloshadosztály jobbszárnyán dübörögtek.
Napközben az 1. páncéloshadosztály parancsot kapott, hogy Seregélyesen és Székesfehérváron keresztül vonuljon Nádasdladány körzetébe.62
62 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213910. felvétel), Tagesmeldung vom 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213912. felvétel), 1. Pz. Div. 737. o., Schneider 422. o.
A IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán reggel a szovjet 26. hadsereg 18. harckocsihadtestének 14 páncélosa zászlóaljnyi gyalogsággal délről betört Adonyba. Az 5. SS-páncéloshadosztály itt harcoló erőit kivetették állásaikból és a település északnyugati részébe szorították vissza.
A németek hamarosan ellentámadásba lendültek. Az 5. SS-páncélosezred megmaradt Panthereinek támogatásával az SS-páncélgránátosok heves utcai harcok során visszafoglalták Adony nyugati felét. Innen öt szovjet harckocsi és egy önjáró löveg kilövését jelentették.
Ezzel egy időben észak felől, a Váli-víz torkolatánál a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj igen hézagos arcvonalán a 4. gárdahadsereg 3. gárda-légideszant-hadosztályának osztagai is Adony felé szivárogtak át.
Aggszentpétertől nyugatra a 23. harckocsihadtest 25 páncélosa és a 113. lövészhadosztály ezred, illetve zászlóalj erejű lövészcsoportjai próbálkoztak. Helyi betöréseiket a két SS-páncéloshadosztály csatlakozásán a németek felszámolták.
A 3. SS-páncéloshadosztály arcvonalán Kápolnásnyéket is páncélosokkal támogatott szovjet század erejű támadások érték, de eredményt ezek sem értek el.
A 3. SS-páncélos-utászzászlóalj 3. századát azzal bízták meg, hogy biztosítsa és aknásítsa el a Velencei-tó délnyugati sarkát.63
63 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213910. felvétel), Tagesmeldung vom 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213912. felvétel), valamint Vopersal 645-646. o. és Taraszov 6. számú vázlat.
Székesfehérvártól északra az éjjeli harcok során sem sikerült a szovjetek által ütött rést betömni. A 41/I. lovasosztály ellenlökése a várostól öt kilométerre északra egy ezred erejű szovjet csoportosítással szemben elakadt. 342Zámolytól három és fél kilométerre nyugatra 300 főnyi szovjet kötelék tört át.
A 41/II. lovasosztály nyugat felől Gyulamajor visszafoglalására indult támadása napközben eredménnyel járt. A lovasokat itt kezdetben a „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály három nehézharckocsija is támogatta Koppe hadnagy vezetésével. A majortól keletre futó műút azonban továbbra is szovjet ellenőrzés alatt állt, annak ellenére, hogy innen északra, az út mellett fekvő 214-es magaslaton Piepgras hadnagy parancsnoksága alatt két másik Tiger B harckocsi biztosított. A biztosító nehézharckocsik az éjszaka folyamán hat szovjet páncélos kilövését jelentették.
A 4. lovasdandár február 1-én jelentős fegyverzetet állíthatott szembe a betört szovjet csapatokkal. A dandár bevethető páncélosállománya három StuG. III rohamlövegből, két Panzer II könnyűharckocsiból és hét lövészpáncélosból állt. Páncéltörő fegyverek terén a csapatok hét harcképes 7,5 cm-es Pak40 páncéltörő ágyúval, két 3,7 cm-es Pak35/36 páncéltörő ágyúval és két zsákmányolt szovjet 45 mm-es páncéltörő ágyúval rendelkeztek. A gyalogsági fegyverzet 336 (ebből 240 MG–42) géppuskából, 25 francia golyószóróból, 5 777 karabélyból, 32 távcsöves karabélyból, 152 öntöltő puskából, 1 195 Sturmgewehr–44 gépkarabélyból, 399 MP–38/40 géppisztolyból, 15 zsákmányolt PPSh–41 géppisztolyból, 965 pisztolyból és 183 puskagránátvető-toldatból állt.64
64 BA-MA RH-11 I/64.
A kora reggeli órákban az 1. gárda-gépesítetthadtest 30 M4A2 Sherman harckocsija és a páncélosokat kísérő lövészzászlóaljak dél felé fordultak, majd a németeket Székesfehérvár északi és északnyugati szélére vetették vissza. A „Ney” SS-ezredet kivetették Kisfaludból, de a magyar önkéntesek a nagy harcászati jelentőséggel bíró 182-es magaslatot visszafoglalták.
Az 1. gárda-gépesítetthadtest 14 páncélosa a zámolyi úton támadva elérte Székesfehérvár északi szélét és az ott lévő útkereszteződést, míg másik 16 harckocsi a lovasberényi úton a 133-as magaslatot közelítette meg.
A szovjet harckocsik gyülekezését a 166-os magaslat körül a 4. lovasdandár már kora reggel észlelte. A dandár azonnal utasította is az alárendeltségében lévő „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály parancsnokát, von Diest-Koerber századost, hogy páncélosaival induljon ellenük. A százados négy nehézharckocsival indult el, de különböző meghibásodások miatt csak saját harckocsija érte el a megjelölt magaslatot. Útközben rádión Piepgras hadnagy két páncélosát hívta segítségül a 214-es magaslatról.
343Von Diest-Koerber hamarosan észrevette a szovjet páncélosokat. Annak ellenére tüzet nyitott, hogy csak egy harckocsija volt. Egy páncélost kilőtt, de ezután sorozatban kapta a találatokat, amelyek ugyan nem semmisítették meg a Tigert, de mozgás- és harcképtelenné tették. Ekkor érkeztek meg Piepgras hadnagy nehézharckocsijai, amelyek újabb három szovjet páncélost lőttek ki. A többi szovjet páncélos dél felé távozott.
A nehézpáncélos-osztály a továbbiakban Gyulamajornál védett tovább. A február 1-ére virradó éjszaka kilőtt páncélosokkal együtt aznap 17 szovjet harckocsi és önjáró löveg megsemmisítését jelentették. Este Gyulamajornál az egyik Tiger B olyan mélyen megsüllyedt, hogy nem tudták kivontatni a sárból, s ezért felrobbantották. A majornál csak két kijavított harckocsi maradt biztosítani, a többi Sárkeresztesre vonult karbantartás céljából.
A kora reggeli órákban a szovjetek Zámolytól északnyugatra is áttörték a német-magyar arcvonalat. A 80. gárda-lövészhadosztály ezred erejű csoportosítása Magyaralmást északkeleti irányból két kilométernyire megközelítette. Zámolyt keletről az 5. gárda-légideszant-hadosztály, északról pedig a 80. gárda-lövészhadosztály együttes támadása elfoglalta. Az előretörő szovjet gyalogságot a német-magyar csapatok csak Zámolytól három kilométerre délnyugatra, illetve két kilométerre nyugatra tudták felfogni. A betört erők visszaszorítására a 356. gyaloghadosztály egyik újonnan beérkezett gránátoszászlóalja indított ellenlökést.65
65 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213910. felvétel), Tagesmeldung vom 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213912. felvétel), valamint Nehézpáncélosok 105-106. o. és Taraszov 6. számú vázlat.
Tolbuhin és Zaharov terve bejött. A Székesfehérvárnál elért szovjet betörés miatt a Balck-seregcsoport a nap folyamán mind északon, mind pedig délen arcvonal-rövidítéseket foganatosított, hogy erőket szabadítson fel a rettegett áttörés megakadályozására. A 4. gárda- és 26. hadsereg erői előtt a németek fokozatosan visszahúzódtak, így azok jelentősebb ellenállás nélkül nyomulhattak előre.
Február 1-én reggel rövid tüzérségi előkészítés után az 1. gárda-gépesítetthadtest és a 21. gárda-lövészhadtest (69. gárda-lövész- és 84. lövészhadosztályok) egységei támadást indítottak Székesfehérvár ellen. A 69. gárda-lövészhadosztály alakulatai betörtek Kisfaludba és estére el is foglalták. Az 1. gárda-gépesítetthadtest erői Székesfehérvárra törtek be északi irányból.
Székesfehérvár keleti előtere az itt fekvő magaslatokkal kiemelkedő jelentőséggel bírt a város védelme szempontjából. Aki itt állásokat birtokolt, 344az ellenőrizte a városba futó utakat is. A magaslatokon felállított tüzérségi eszközökkel egész Székesfehérvárt tűz alatt lehetett tartani.66 Ezért volt nagyon fontos, hogy a magyar „Ney” SS-ezred még február 2-ára virradó éjjel visszafoglalta a 182-es magaslatot.
66 Taraszov 81-82. o., 4. gárdahadsereg 177. o.
Az időjárás továbbra sem kedvezett a repülőtevékenységnek. Aznap sem a szovjetek, sem a német-magyar repülőerők nem hajtottak végre jelentősebb mennyiségű bevetést. A 4. légiflotta a Balck-seregcsoport felett csupán felderítő repülésekre szorítkozott.67
67 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213151. felvétel).
A reggeli helyzetjelentés során 09 óra 45 perckor Gaedcke jelentette Grolmannak, hogy a szovjetek dél felől a part menti úton Adony felé törnek előre. A Perkátánál harcoló 1. páncéloshadosztályt utasították, hogy a balszárnyán Adony felé nyomuló szovjeteket támadja hátba és semmisítse meg. A szovjetek az 5. SS-páncéloshadosztály erőit már ki is vetették Adonyból. A szovjet páncélosok ez idő szerint Pusztaszabolcs felé vették az irányt. Észak felől lövészalakulatok próbáltak meg Adony felé átszivárogni a német vonalakon.
Székesfehérvárnál a szovjet páncélosok elérték a város északi szélét. Zámoly elesett, a szovjet gyalogság már Magyaralmástól északkeletre harcolt.
Székesfehérvár védelmére éjszaka a következő intézkedések történtek. A 3. SS-páncéloshadosztály 6. SS-páncélgránátos-ezredének I. és II. zászlóalja (összesen mintegy 350 főnyi harcoslétszámmal) biztosító állásokat létesített a város északi szélén. Mivel páncélosaik nem voltak, a tervezett ellentámadáshoz be kellett várniuk az 509. nehézpáncélos-osztály 11 nehézharckocsiját és a IV. SS-páncéloshadtestnek időközben alárendelt 24/I. páncélososztály Panthereit.
Az 509. nehézpáncélos-osztály 1. és 2. százada Vaal és Böttger hadnagyok vezetésével Székesfehérvár északi részén fedezték a bevezető utakat, s eközben 10 szovjet harckocsi kilövését jelentették. Ennek azonban ára volt: estére csak hat Tiger B maradt bevethető állapotban.
A 24/I. páncélososztály 28 bevethető harckocsija a nap folyamán már ugyancsak Székesfehérvár északi szélén biztosított és egy T–34, valamint három nehéz önjáró löveg (valószínűleg SZU–100) kilövését jelentette. 345A megfelelő gyalogsági fedezet nélkül manőverező német harckocsik álcázott szovjet páncéltörő ágyúkba ütköztek és estére csak öt Panther maradt harcképes állapotban.
A kialakítandó csoportosításhoz osztották be a 23. páncéloshadosztály 51. páncélos-utászzászlóalját is, amely Aba – Sárkeresztúr körzetéből vonult Székesfehérvárra. Mór irányából a 356. gyaloghadosztály beérkező 870/I. gránátoszászlóalját várták. Ennek a zászlóaljnak kellett lezárni a Zámoly és Csákberény között tátongó rést.
Gaedcke közel sem volt biztos benne, hogy az így összeszedett erők elegendők lesznek-e egy eredményes ellentámadáshoz. Ezért a Balck-seregcsoport nevében engedélyt kért, hogy a IV. SS-páncéloshadtest északi arcvonalát visszavegye az Adony – Velencei-tó északkeleti csücske vonalra. Ezzel a Kápolnásnyéknél lévő arcvonal-kiszögellést feladták volna, de az ott védő 5. SS-páncélgránátos-ezredet is átcsoportosíthatták volna Székesfehérvárhoz.
Az első sokkhatás után végrehajtott vizsgálat megállapította, hogy az előző nap bekövetkezett szovjet betörés azért alakulhatott ki, mert a 356. gyaloghadosztály 871. gránátosezrede visszavonult a szovjet harckocsizó ékek elől. Jelentősebb szovjet gyalogság jelenlétét ugyanis akkor még nem észlelték. Gaedcke szerint a gyaloghadosztály egy leharcolt seregtest volt, amelynek tapasztalatlan újoncai nem állták a szovjetek harcmodorát. Ezért is szükséges volt arra, hogy Székesfehérvártól északra tapasztalt, a keleti frontot megjárt német csapatok harcoljanak.
A 356. gyaloghadosztály parancsnoka napközben átvette a parancsnokságot a Szabadbattyán (kizárva) és Sárkeresztes (bezárva) közötti arcvonalon. A 871. gránátosezredet és a 870/I. gránátoszászlóaljat a Holste-hadosztálycsoportnak rendelték alá.68
68 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 1. 2. 1945 (629. tekercs 7 213915. felvétel).
Guderian vezérezredest nyugtalanította a székesfehérvári arcvonalon kialakult helyzet, ezért 11 óra 02 perckor felhívta Grolmant. A Dél Hadseregcsoport vezérkari főnöke vázolta a helyzetet és beszámolt a Balck-seregcsoport azon szándékáról, hogy az 5. SS-páncélgránátos-ezred felhasználása érdekében az arcvonalat Adony és a Velencei-tó között lerövidíti.
A tervezett arcvonal-rövidítés ügyében 12 óra 10 perckor a hadseregcsoport kérte az OKH szárazföldi haderő vezérkara hadműveleti osztályának engedélyét. A hadseregcsoport utasította a Balck-seregcsoportot, hogy csak akkor vegye vissza az arcvonalat, ha ezt a harcászati helyzet kikényszeríti.
346Gaedcke 13 óra 50 perckor ismét tájékoztatta Grolmant a kialakult helyzetről. Szerinte a páncélosokkal támogatott 6. SS-páncélgránátos-ezred támadása egészen Gyulamajorig juthat. Ennél több ettől a harccsoporttól viszont nem volt elvárható.
Zámolytól délre a németek egyelőre nem rendelkeztek olyan erőkkel, amelyek lezárhatták volna a rést. Erre a 356. gyaloghadosztály gránátoszászlóalja a korábbi tapasztalatok szerint aligha volt alkalmas. Ennek következtében a németek arcvonalában Gyulamajor és Zámoly között továbbra is rés tátongott.
Balck ezt is mérlegelve azt javasolta, hogy a 25. honvéd gyaloghadosztály arcvonalát Siófok és Mezőkomárom között hagyják változatlanul, de a hadosztály balszárnyát vonják vissza a Mezőkomárom – Dég – Káloztól hat kilométerre délre húzódó vonalra. Ezzel összefüggésben a 23. páncéloshadosztály tartsa korábbi arcvonalát, de a 3. páncéloshadosztály húzódjon vissza a Sárosd – Seregélyestől nyolc kilométerre keletre lévő magaslat – Gárdony vonalra. Így az 1. páncéloshadosztály és a 3. SS-páncéloshadosztály felszabadulna a Székesfehérvárnál történő alkalmazás céljaira.
Ezekkel az erőkkel első ütemben fel kellett számolni a város északi részén álló szovjet erőket és le kell zárni a rést Zámolytól délre. Később a 3. páncéloshadosztály segítségével akár teljesen vissza is állíthatnák a korábbi helyzetet Székesfehérvár körül.
Grolman megjegyezte, hogy szerinte visszaütött a Balck-seregcsoport előző napi optimista helyzetértékelése. Ha akkor megfelelően értékelik a szovjet csapatösszevonásokat, most nem szovjet támadások közepette kellett volna ellenintézkedéseket tenni.
Balck javaslatait a hadseregcsoport 14 óra 15 perckor továbbította a hadműveleti osztálynak. Nem sokkal később, 14 óra 35 körül megérkezett a válasz: az OKH engedélyezi a Kápolnásnyéknél lévő kiszögellés feladását.
Késő délután, 17 óra 45 perckor Wenck közölte Grolmannal, hogy engedélyezik a III. páncéloshadtest és a IV. SS-páncéloshadtest elszakadását a Dunától. Ezt Grolman öt perccel később továbbította a Balck-seregcsoportnak is. Este 23.00 órakor írásban is Balck tudtára adták, hogy február 1-éről 2-ára virradó éjjel szabad kezet kapott a déli arcvonal Siófok – Mezőkomárom – Dég – Káloz dél – Sárosd – Velencei-tó közepe vonalra való viszszavételére. A felszabaduló két páncéloshadosztállyal a Székesfehérvártól északra kialakult fenyegető helyzetet kellett felszámolnia.
347Közben Hitler a hadműveleti osztály útján rákérdezett, hol vetették be a 403. népi-tüzérhadtestet. A hadseregcsoport január 28-i adatok szerint válaszolt: három tüzérosztálya Székesfehérvártól északkeletre, két tüzérosztálya a várostól délkeletre volt tüzelőállásban. Egy tüzérosztály még a IV. SS-páncéloshadtest északi arcvonalán harcolt és csak azután kezdte meg az átcsoportosítást, miután lőszerkészletét ellőtte. Grolman erről Balck kézjegyével ellátott aktuálisabb jelentést szeretett volna kapni.
Balck tábornok 18.00 órakor megbeszélte Wöhlerrel a székesfehérvári hadműveleti helyzetet. A várostól északra a németek nagyjából tartották az arcvonalat. Gyulamajort visszafoglalták, Zámolyt viszont elveszítették. A tervek szerint a IV. SS-páncéloshadtest megerősített 6. SS-páncélgránátos-ezrede Tiger B és Panther harckocsik támogatásával még aznap éjszaka támadást indít északi irányban, hogy Sárkeresztesnél végleg felszámolja az arcvonalon támadt rést. A harccsoport ezután tartja állásait, és bevárja a délről érkező erősítést. Balck Székesfehérvárnál nem akart kockáztatni.
Wöhler ezzel egyetértett. Szerinte is az volt a legfontosabb, hogy Székesfehérvárnál tartalékokat különíthessenek ki.
Balck közben válaszolt a 403. népi-tüzérhadtesttel kapcsolatban felmerült kételyekre is. A tüzérhadtest a szovjetek január 31-i támadása idején egy tüzérosztályát kivéve tűzkész volt, de nem tudta befolyásolni az eseményeket, mert a 871. gránátosezred, amint a szovjet harckocsik elérték állásait, egyszerűen visszavonult.69
69 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch 1. 2. 1945 (628. tekercs 7 213152-7 213157. felvétel), BA-MA Karte RH-2 Ost 5349, valamint Schneider 422. o., 24. Pz. Div. 309. és 315. o.
Noha a gránátosezred minden bizonnyal igyekezett kitérni a szovjet páncélosok elől, önmagában bűnbaknak kikiáltani mégsem volt indokolt. Az ezred saját páncéltörő képessége jószerével csupán a gránátosoknál páncélöklökre és páncélrémekre korlátozódott, mert a 356. gyaloghadosztály páncéltörő ágyúkkal vagy vadászpáncélosokkal felszerelt páncélvadászosztállyal még nem rendelkezett (az alakulat éppen felállítás alatt volt). Az újoncok tapasztalatlansága a felsőbb német katonai vezetés előtt sem volt titok, ezért őket is felelősség terhelte azért, hogy a gránátosezredet jelentősebb páncéltörő fegyverzet nélkül alkalmazták.
348Február 1-én este a Balck-seregcsoport magyar 3. hadserege, III. páncéloshadteste és IV. SS-páncéloshadteste az alábbi páncéloserővel rendelkezett:70
70 BA-MA RH-10/140 66-68, 10/142 76-77, 10/314 60-61, 10/316 70-71, 10/159 94, 10/302 13, és BA-MA Karte RH-2 Ost 5349.
IV. SS-
pc.hdt.
|
Panzer IV
|
Panther71
71 Panther és parancsnoki Panther harckocsik.
|
Tiger
|
Jagd-
panzer IV
|
StuG. III
|
Sturm-
Pz. IV72
72 A 219. rohampáncélos-osztály 22 Sturmpanzer IV-gyel a német 6. hadsereg közvetlen alárendeltségében volt, de bevethető páncélossal nem rendelkezett.
|
Összesen:
|
|---|---|---|---|---|---|---|---|
3. SS-pc.ho.
|
5 (17)
|
3 (17)
|
2 (10)73
73 Tiger E nehézharckocsik.
|
2 (8)
|
7 (19)
|
–
|
19 (71)
|
509. npc.o.
|
–
|
–
|
6 (38)
|
–
|
–
|
–
|
6 (38)
|
24/I. pco.
|
–
|
5 (45)
|
–
|
–
|
–
|
–
|
5 (45)
|
5. SS-pc.ho.
|
2 (4)
|
8 (20)
|
–
|
0 (10)
|
0 (5)74
74 StuG. IV rohamlövegek.
|
–
|
10 (39)
|
303. rotü.dd.
|
–
|
–
|
–
|
–
|
12 (23)
|
–
|
12 (23)
|
1. pc.ho.
|
4 (16)
|
9 (65)
|
–
|
–
|
2 (2)
|
–
|
15 (83)
|
4. lov.dd.
|
2(5)75
75 Panzer II és Luchs felderítő harckocsik.
|
–
|
–
|
–
|
3 (17)
|
–
|
5 (22)
|
m. 2. pc.ho.
|
10 (24)
|
0 (2)
|
–
|
–
|
–
|
–
|
10 (26)
|
"FHH" npc.o.
|
–
|
–
|
8 (26)
|
–
|
–
|
–
|
8 (26)
|
351. lgsz.
|
7 (13)76
76 Panzer III(Flamm) lángszórós harckocsik.
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
7 (13)
|
hk.szd.
| |||||||
Összesen:
|
30 (79)
|
25 (149)
|
16 (74)
|
2 (18)
|
24 (66)
|
–
|
97 (386)
|
III. pc. hdt.
| |||||||
3. pc.ho.
|
4+4
(18+11)77
77 Az első szám Panzer IV harckocsikat, a második Panzer IV/70 (A) vadászpáncélosokat jelez.
|
10 (33)
|
–
|
4 (8)
|
4+1
(8+1)78
78 Az első szám StuG. III rohamlövegeket, a második StuG. IV rohamlöveget jelez.
|
–
|
27 (79)
|
23. pc.ho.
|
3 (13)79
79 Ebből egy parancsnoki Panzer III harckocsi.
|
4 (36)
|
–
|
8 (14)
|
0 (9)
|
–
|
15 (72)
|
Összesen:
|
11 (42)
|
14 (69)
|
–
|
12 (22)
|
5 (18)
|
–
|
42 (151)
|
34916. honv. rotü.o.
|
–
|
–
|
–
|
–
|
8 (16)80
80 Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélosok.
|
–
|
8 (16)
|
m. 20. honv. rotü.o.
|
–
|
–
|
–
|
–
|
24 (24)81
81 Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélosok.
|
–
|
24 (24)
|
6. pc.ho. pc.csop.
|
2
|
11
|
–
|
–
|
–
|
–
|
13
|
Mindösszesen:
|
43
|
50
|
16
|
14
|
61
|
–
|
184 (590)
|
20. számú táblázat: A Balck-seregcsoport magyar 3. hadseregének, IV. SS-páncéloshadtestének és III. páncéloshadtestének páncélosállománya 1945. február 1-én este.
Milyen páncéloserők által ekkor a 3. Ukrán Front rendelkezésére? Nos, a január 27-én megindult kétirányú ellencsapás során a meglévő szovjet harckocsik és önjáró lövegek száma igen jelentős mértékben lecsökkent. 1945. február 1-én az 5. gárda-lovashadtest már nem rendelkezett páncélosokkal, vagy csak olyan kis mennyiség tartozott állományába, hogy azt a szovjetek nem tartották érdemesnek számításba venni. A 7. gépesítetthadtest korábban szétvert alakulatainak maradékát a Velencei-tó északi partján harcoló 16. gépesítettdandárban fogták össze, de jelentősebb harckocsi-mennyiséggel ez a kötelék sem rendelkezhetett.
Az 1. gárda-gépesítetthadtest, a 23. harckocsihadtest és a 18. harckocsihadtest február 1-én rendelkezésre álló állományát az alábbi táblázat mutatja:82
82 Balaton 1999 77. o.
Alakulat
|
T–34
|
M4A2
Sherman
|
ISZ–2
|
SZU–85
|
SZU–100
|
ISZU–122
|
ISZU–152
|
Összesen:
|
1. gd.-g.hdt.
|
–
|
47
|
–
|
–
|
17
|
–
|
–
|
64
|
23. hk.hdt.
|
13
|
–
|
–
|
11
|
–
|
6
|
–
|
30
|
18. hk.hdt.
|
–
|
3
|
26
|
11
|
–
|
–
|
8
|
48
|
Összesen:
|
13
|
50
|
26
|
22
|
17
|
6
|
8
|
142
|
21. számú táblázat: A 3. Ukrán Front három hadtestének páncélosállománya 1945. február 1-én este.
350A szovjet front állományába tartozó önjáró tüzérezredek eszközeiről sajnos nem állnak rendelkezésre hitelt érdemlő adatok. Ugyancsak nem ismerjük ezen a napon az önálló 32. gárda-gépesítettdandár harckocsiállományát, amely a Balck-seregcsoport déli szárnyán került bevetésre. Véleményem szerint a szovjet harckocsizó és gépesített alakulatok valószínűleg folyamatos, bár esetenként nem túl jelentős utánpótlást kaphattak, mert ellenkező esetben a nagyarányú veszteségek miatt előbb-utóbb szó szerint elfogyott volna haditechnikájuk.
Minden körülményt és a részadatokat figyelembe véve úgy vélem, 1945. február 1-én a szemben álló felek a bevethető páncélosok mennyisége tekintetében közel azonos erővel rendelkeztek. Minőség szempontjából már lényeges német fölényt állapíthatunk meg, hiszen a szovjetek közepes harckocsik terén főként amerikai gyártmányú M4A2 Sherman típussal rendelkeztek, míg a másik oldalon ebben a kategóriában főleg Panzer IV és Panther harckocsikat vetettek be.83
83 A német harckocsik lövegei jóval nagyobb teljesítményűek voltak.
