A német fegyveres erők általános állapota 1945 elején
A Wehrmacht az 1943. július-augusztusban megvívott kurszki csata során immár a keleti fronton is véglegesen elveszítette stratégiai kezdeményezőképességét és hadászati védelembe kényszerült. Ereje azonban arra még bőven elegendő volt, hogy a szovjet csapatok előrenyomulását jelentősen akadályozza és súlyos veszteségeket okozzon nekik.
1944-ben mind a keleti, mind pedig a nyugati fronton döntő jelentőségű események zajlottak. Az angolszászok június 6-i partraszállása után kialakult normandiai csata megosztotta a németek apadó tartalékait. A keleti front középső szakaszán a Közép Hadseregcsoport július-augusztusban gyakorlatilag megsemmisült a szovjetek iszonyatos erejű „Bagratyion” hadművelete során, s a Vörös Hadsereg újabb hatalmas területeket vehetett birokba.
A német fegyveres erők számára az 1945-ös esztendő sem kezdődött különösebben jól. Mivel az 1944. december 16-án indított ardenneki támadás nem hozta meg a kívánt eredményt, a legnagyobb nehézségek árán összeszedett német páncélostartalékok további szétforgácsolódásának megakadályozása érdekében 1945. január 5-től megkezdődött azok kivonása. A megkezdett visszavonulást Hitler január 8-án utólag jóváhagyta. A német szárazföldi haderő veszteségei egyre növekedtek: csupán az ardenneki támadás során 10 ezer 749 halottat, 34 ezer 439 sebesültet és 22 ezer 487 eltűntet veszített.
A keleti fronton ugyanakkor gigantikus szovjet csapatösszevonások jelezték, hogy rövid időn belül a Vörös Hadsereg is megindítja újabb offenzíváját. 84A németek felismerték ugyan a szovjet szándékot és a mintegy 1200 kilométer széles arcvonalon várható támadás irányát is jó közelítéssel meg tudták határozni, de a megfelelő páncélostartalékok kikülönítése Hitler állandó beavatkozásai miatt akadályokba ütközött. Miután a Führer a IV. SS-páncéloshadtestet a Dél Hadseregcsoporthoz vezényelte, a keleti front középső szakaszán Guderian vezérezredes minden ügyességére szükség volt, hogy a megmaradt nyolc páncélos- és hat páncélgránátos-hadosztályt megőrizze a hamarosan meginduló szovjet támadás feltartóztatására. Ahogy a szárazföldi haderő megbízott vezérkari főnöke fogalmazott:
„A keleti arcvonal olyan, akár egy kártyavár. Ha a frontot akár egyetlen helyen is áttörik, az összeomlik, mivel 12 és fél hadosztálynyi tartalék a hatalmas kiterjedésű arcvonalra túl kevés.”
A német haderő 1944-ben minden korábbinál jelentősebb személyi és anyagi veszteségeket szenvedett. A valódi nagyságrendeket az ellenséges propaganda – természetes módon – igyekezett felnagyítani.
A német Wehrmacht pótolhatatlan személyi vesztesége – minden arcvonalat beleértve – 1939. szeptember 1. és 1944. december 1. között 4 millió 64 ezer 438 főt tett ki. Ebből 1 millió 911 ezer 300 fő a halott. Az eltűnt vagy hadifogságba került katonák száma 1 millió 714 ezer 054 fő volt.
Az élőerő-utánpótlás nagyságrendje 1941 végétől folyamatosan csökkent. Ennek következtében a német alakulatok szervezési előírásainak létszámviszonyait fokozatosan csökkentették, hogy a szétvert vagy feloszlatott alakulatok helyett hasonló mennyiségű alakulatot tudjanak kiállítani. A német szárazföldi haderő létszáma az 1943-as sztálingrádi vereség óta gyalogság tekintetében a kitűzött feladatok végrehajtására folyamatosan elégtelennek bizonyult.
85A szovjet híradások 1944 végén a keleti front 1941-1944 között vívott harcaiban 70 ezer 366 kilőtt német páncélosról számoltak be. Ezzel szemben a német páncéloscsapatok főszemlélője által 1945. január 15-én kiadott összefoglaló jelentés szerint a német páncéloscsapatok 1941. június 22. és 1944. december 31. között a keleti fronton az alábbi páncélosveszteségeket szenvedték:
Időpont
|
Harckocsi
|
Rohamlöveg
|
Önjáró tüzérség
és páncéltörő
ágyú
|
Lövészpáncélos
és felderítő
páncélgépkocsi
|
Egyéb
|
Összesen:
|
1941. 06. 22-
|
2 403
|
85
|
27
|
759
|
–
|
3 274
|
1941. 11. 30.
|
|
|
|
|
|
|
1941. 12. 01-
|
3 195
|
219
|
91
|
972
|
–
|
4 477
|
1942. 12. 31.
|
|
|
|
|
|
|
1943
|
5 637
|
1 459
|
1 111
|
2 676
|
153
|
11 036
|
1944
|
4 438
|
3 468
|
1 669
|
4 746
|
216
|
14 537
|
Összesen:
|
15 673
|
5 231
|
2 898
|
9 153
|
369
|
33 324
|
5. számú táblázat: A német páncélosveszteségek a keleti fronton 1941-1944 között.
A német hadiipar termelékenysége ugyan a szövetséges stratégiai bombatámadások ellenére 1944-ben minden korábbi eredményt meghaladott, de a növekvő veszteségeket kielégítő mértékben már nem tudta pótolni.
1945. január elején a német hadsereg a főbb páncélos-típusokból az alábbi mennyiségekkel rendelkezett:
Panzer III harckocsi (5 és 7,5 cm-es löveggel)
|
534
|
Panzer IV (7,5 cm-es löveggel)
|
1 684
|
Panther (7,5 cm-es löveggel)
|
2 151
|
Tiger E (8,8 cm-es löveggel)
|
276
|
Tiger B (8,8 cm-es löveggel)
|
195
|
Rohamlöveg és rohamtarack
|
1 213
|
Összesen:
|
6 053
|
6. számú táblázat: A rendelkezésre álló német páncélosok mennyisége 1945. január elején.