Német ellentámadás – három kiadásban
Német ellentámadás – három kiadásban
Adolf Hitler – értesülve Budapest csaknem megvalósult bekerítéséről – 1944. december 24-én este elrendelte a IV. SS-páncéloshadtest Magyarországra vezénylését és bevetését Budapest felmentése céljából. Ezúttal megerősítő gyalogságról is gondoskodtak: a német 96. és 711. gyaloghadosztályok is a magyarországi hadszíntér felé vették az irányt. Heinz Guderian, a német szárazföldi hadsereg megbízott vezérkari főnöke stratégiai okokból helytelenítette a megkérdezése nélkül foganatosított átcsoportosítást. A részben tartalékban álló páncéloshadtestre ő a berlini irányban küszöbön álló szovjet offenzíva megfékezésekor számított.55
55 Maier, Georg: Drama zwischen Budapest und Wien. (Osnabrück, 198559 a továbbiakban Maier) 21. old.
Az SS-páncéloshadtest parancsnoka Herbert-Otto Gille SS-Obergruppenführer und General der Waffen-SS volt, aki csapataival együtt jelentős tapasztalatokkal rendelkezett a keleti fronton vívott harcokkal kapcsolatban. A bekerítésben való védelmi harcot is igen jól ismerte, tekintve hogy 1944. március 19-én repülőn érkezett a bekerített Kowelbe, és annak április 4-én történt felmentéséig sikerrel irányította a védelmet. Az aktív tevékenység sem volt azonban ismeretlen számára: 1944. februárjában Cserkasszinál az 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztály harccsoportjával belülről áttörte a szovjet gyűrűt s ezzel két német hadtestet mentett meg a biztos megsemmisüléstől.56 A német hadvezetés egy része tehát joggal remélhette, hogy Budapest esetében is lehet esélye a sikerre.
56 Maier 22. old.
A tervezett támadással kapcsolatban két változat látott napvilágot. A „déli megoldás” (Südlösung) esetében Székesfehérvártól kiindulva északi-északkeleti irányban támadtak volna, páncélosok számára kedvező terepen. Azonban a felvonuláshoz öt teljes napra és a mozgásokhoz 900 köbméterrel több üzemanyagra lett volna szükség, mint az északi változatban. Az „északi megoldás” (Nordlösung) erénye a gyorsabb felvonulás és a kisebb üzemanyagigény volt, de a terep hegyvidéki jellege miatt a páncélosok manőverezése és harctevékenysége akadályokba ütközhetett. A kétséget Walther Wenck altábornagy, a Heer vezérkara vezetési csoportfőnöke oszlatta el, amikor az 1944. december 30-án Eszterházán tartott megbeszélésen elfogadta a Dél Hadseregcsoport északi megoldást támogató érveit. Megállapodtak Otto Wöhler gyalogsági tábornokkal – aki december 23-ától a hadseregcsoport új parancsnoka volt –, hogy a támadás 1945. január 1-jén este északon indul „Konrad” fedőnévvel.57 Wöhler december 31-én este a Balck-seregcsoportnak küldött táviratában a seregcsoport által végrehajtandó Konrad-hadművelet céljaként elsősorban a Budapest és a Vértes-hegység között lévő szovjet erők szétzilálását és megsemmisítését, valamint a Budapesttel való kapcsolat megteremtését jelölte meg.58
57 Borus József: A Konrad-hadműveletek (In: Hadtudományi Tájékoztató 1994/10. szám) 150. old.
58 HL KTB/HGr. Süd 627. tekercs 7 211 643. felvétel.
A támadásban részt vevő német csapatok szállítmányai igen vontatottan érkeztek be. A támadás kezdő napjáig (január 1.) a IV. SS-páncéloshadtest 3. „Totenkopf” SS-páncéloshadosztályának 66%-a (a harcoló 14részek, kevés ellátó csapatrész), az 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztályának 32%-a (egy páncélgránátos-ezred, a páncélosezred és a tüzérezred részei stb.), valamint a 96. gyaloghadosztály 43%-a (egy teljes gránátosezred, a többi gránátosezred és a tüzérezred részei) érkezett meg.59
59 Maier 494. old.
A „Konrad” erőviszonyainak kérdése érdekes probléma. Mind ez ideig – főként szovjet hadtörténeti feldolgozásokra és visszaemlékezésekre alapozva – a szakirodalomban tartotta magát a nézet, hogy a „Konrad”-hadműveletek idején a támadó német csapatok páncélosok tekintetében fölényben voltak a szovjet 3. Ukrán Front 4. gárdahadseregével szemben.60 Ez azonban nem állja meg a helyét. Egy szovjet levéltári források felhasználásával készült orosz kiadvány61 segítségével lehetőség kínálkozik a valós erőviszonyok felvázolására. (A német és szovjet páncéloserők január 1-jén érvényes adatainak összevetését a 22. oldalon található táblázatok tartalmazzák.)
60 Szovjet források alapján a magyar szakirodalom zöme a német támadó csoportosítás páncéloserejét 450 harckocsiban és rohamlövegben adja meg. Lásd többek között Száva Péter (szerk.): Magyarország felszabadítása. Tanulmányok hazánk felszabadításának történetéből (Budapest, 1975) 225. old. Tóth i. m. 151. oldalán a német páncélosfölényt 240%-ban adja meg.
61 M. Szvirin—O. Baronov—M. Kolomiec—D. Nedogonov: Boi u ozera Balaton (Moszkva, 1999) 77. old.
A támadás napján, annak megindítása előtt a német III. páncéloshadtest 1. páncéloshadosztályának páncélozott harccsoportja megtévesztő céllal Székesfehérvártól 22 kilométerre nyugatra támadást indított Ösi elfoglalására, de a bevett helységet hamarosan fel kellett adniuk. A szovjet felderítés nem tudta megállapítani, hogy a németek a 4. gárdahadsereg arcvonalának melyik szakaszán készülnek támadni, de leginkább Székesfehérvár körzetét tartották veszélyeztetettnek.62
62 Fejezetek 67. old.
A IV. SS-páncéloshadtest – az addig beérkezett erőivel – 1945. január 1-jén este 19 óra 30 perckor indította meg támadását. A balszárnyon a 3. SS-páncéloshadosztály, attól délre az 5. SS-páncéloshadosztály támadott. A jobbszárnyat a Pape-hadosztálycsoport fedezte. A 96. gyaloghadosztály ezrednyi erővel hídfőt létesített Mócstól délre és Nyergesújfalunál. Azonban a kezdeti sikerek ellenére öt napi szakadatlan, igen heves helységharcokkal súlyosbított támadás63 után a mintegy 28-37 kilométert előrenyomult páncéloshadtest arcvonala még csak Bicske nyugat-északnyugat 3 kilométer—Bicske északkelet 3 kilométer erdő délkeleti széle—Csabdi nyugat-északnyugat—Mány északnyugat 2 kilométer és északkelet 3 kilométerre lévő magaslat—Szomor délkelet 1 kilométere lévő magaslat, Kirva nyugat 2 kilométerre lévő magaslat—Epöl kelet-délkelet 1 kilométerre lévő magaslat—Dág északnyugat 1 kilométerre lévő magaslat—Csolnok nyugati és északnyugati széle—Esztergom vonalon húzódott. Esztergomot a német 711. gyaloghadosztály január 6-án visszafoglalta. Bicske és Zsámbék körzetében azonban a szovjet csapatok megállították a német támadást, mivel annak lassú üteme lehetőséget kínált a szovjet tartalékok átcsoportosítására és azok segítségével új védelmi vonal kiépítésére.64
63 A harcok hevességére jellemző, hogy csupán január 4-én 40 szovjet harckocsit és rohamlöveget semmisítettek meg a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán – legtöbbjüket közelharcban (páncélököllel, páncélrémmel és tapadóaknával). Lásd erről HL KTB/HGr. Süd 629. tekercs 7 212 897. felvételt.
64 Tóth 160. old. A németek jelentősebb bevethető tartalékkal nem rendelkeztek. Január 1. és 7. között a IV. SS-páncéloshadtest nem csekély veszteségeket szenvedett (529 halott, 2625 sebesült, 358 eltűnt, megsemmisült 39 harckocsi és rohamlöveg). Lásd HL KTB/HGr. Süd 898. tekercs 7 212 278. felvételét.
Január 6-án a 2. Ukrán Front 7. gárda- és 6. gárda-harckocsihadserege a Garam menti állásaiból támadást indított Komárom irányába. Ezzel kezdetét vette a második garami páncélosütközet. A támadás céljaként a szovjet szakirodalom (s ennek nyomán a magyar hadtörténészek zöme is) a 4. gárdahadsereg tehermentesítését, illetve a Balck-seregcsoport (benne a IV. SS-páncéloshadtest) hátának veszélyeztetését jelöli meg. Ha valóban ez lett volna a kitűzött cél, vajon miért kellett (volna) a 4. gárdahadsereg jobbszárnyának is támadásba átmennie Komárom irányába?65 Véleményünk szerint ennek az újabb akciónak a december 20-án kezdődött támadás maximális stratégiai céljait (a „siker kifejlesztését”) kellett (volna) megvalósítania. A IV. SS-páncéloshadtest bekerítése tehát nem cél, csupán következmény lett volna.
65 Többek között Tóth 161. old. és Fejezetek 75. old.
A szovjetek azonban – ahogy néhány nappal korábban a németek is – alábecsülték ellenfelük képességeit. A mintegy 162 harckocsival és rohamlöveggel66 indított szovjet kísérlet az LVII. páncéloshadtest szívós védekezése és a Lévától átcsoportosított német 20. páncéloshadosztály január 10-i ellenlökése következtében megrekedt. Sőt, a szovjet csapatokat vissza is szorították – anélkül, hogy a Dunától délre lévő csoportosítást a németek jelentősen meggyengítették volna.67
66 A csoportosítás január 13-án már csak 73 páncélossal rendelkezett. Lásd Ungváry 165. old.
67 A korábban a IV. SS-páncéloshadtestnél lévő német 208. páncélososztályt január 7-én alárendelték a Dunától északra harcoló német 8. páncéloshadosztálynak.
Január 7-én a Breith-hadtestcsoport Székesfehérvár északnyugati körzetéből, súlypontban a német I. lovashadtest (4. lovasdandár, 1. és 23. páncéloshadosztály, valamint a 3. páncéloshadosztály páncéloscsoportja) erőivel Csákvár irányába indított támadást, hogy az elakadt IV. SS-páncéloshadtest előtt harcoló szovjet csapatok utánpótlási vonalait elvágja és a páncéloshadtest Budapest felé történő további előrenyomulását elősegítse.68 Ennek nyomán az itt védelemben lévő szovjet 20. gárda-lövészhadtest mögött tartalékban álló 7. gépesített hadtest részei, majd az 1. gárda-gépesítetthadtest ellenlökései miatt Székesfehérvár térségében újabb – a második – páncélosütközet alakult ki. Ezen igen súlyos harcok közepette a németek csupán csekély területnyereséget értek el, de lekötötték a szovjetek jelentős páncéloserejét, és súlyos veszteséget okoztak nekik.
68 Maier 43. old.
Január 9-én az I. lovashadtest tovább támadott. Ez volt a „Konrad 2”-hadművelet első csatanapja.69 A német lovas- és páncéloscsapatok csupán a Zámolynál kibontakozó páncélosütközetben 74 szovjet páncélost lőttek ki. Magát Zámolyt január 11-én foglalták el. Január 9-ére virradó éjszaka a IV. SS-páncéloshadtest 15áthelyezte támadásának súlypontját a balszárnyra. A 10. „Westland” SS-páncélgránátos-ezred (5. SS-páncéloshadosztály) megerősített ezredcsoportját Esztergomtól délre gyülekeztették, hogy a 711. gyaloghadosztály állásain keresztül délkelet felé, Szentendre és Pomáz irányába újabb támadásra készüljön fel.
69 A szakirodalom döntő többsége január 7-től, az I. lovashadtest támadásától számítja a „Konrad 2” hadművelet megindulását. Azonban a támadás 7-én és 8-án csak a IV. SS-páncéloshadtest korábbi feladatai megvalósítását erőltető harcát támogatta, s csak 9-én változott meg a páncéloshadtest fő támadási iránya. Mi a magunk részéről Georg Maier szakaszolásával értünk egyet, miszerint a „Konrad 2” 1945. január 9-én kezdődött. Lásd Maier 50. old.
A 96. gyaloghadosztály által Esztergomtól keletre birtokba vett terepszakaszról a Dél Hadseregcsoport egy merész, de kockázatos vállalkozást készített elő. A súlyos budapesti ellátási helyzet javítása céljából egy körülbelül 200 tonna ellátmányt szállító konvojt akartak bejuttattni a bekerített magyar fővárosba. Ezt úgy képzelték, hogy miután Philipp ezredes harccsoportja70 áttörte a szovjet biztosító vonalat és a Duna partján vezető úton előretörve elérte Budapestet, a konvoj a harccsoportot követve jutott volna át a gyűrűn. A végül január 10-én megindult akció 11-én nehézkesen eljutott ugyan Pilismaróttól 3 kilométernyire északnyugatra, de ott az északi partról érkező harckocsiágyú- és páncéltörőágyú-tűz lehetetlenné tette a továbbjutást. A 711. gyaloghadosztály is csak nagyon lassan nyert tért, amint az Esztergom—Budapest irányban heves erdei harcok sorát vívta. A támadási ütem fokozására bevetett megerősített „Westland”-ezredcsoport mozgását az időjárás akadályozta.71
70 A német 1. páncélosezred parancsnoka által vezetett harccsoportot a „Feldherrnhalle” páncéloshadosztály újoncokból álló két páncélgránátos-menetszázada (MP-44 rohamkarabélyokkal és páncélöklökkel felszerelve), a 284/II. gránátoszászlóalj, 6 lövészpáncélos, 5 harckocsi és rohamlöveg, valamint 3 páncélozott felderítő harcjármű alkotta. A páncélosokat a két SS-páncéloshadosztály adta. Lásd Vopersal, Wolfgang: Soldaten, Kämpfer, Kameraden. Band Vb (Bielefeld, 1991; a továbbiakban Vopersal ) 556. old.
71 HL KTB/HGr. Süd 629. tekercs 7 212 951. felvétel.
Január 11-én a „Westland”-ezredcsoport a magyar 1. SS-rohamvadászezred részeivel közösen támadva72 betört Pilisszentkeresztre, és másnap el is foglalta. Azonban ekkorra már Hitler nem bízott a támadás sikerében, és még 11-én döntés született arról, hogy a támadást ebben a térségben leállítják, s a IV. SS-páncéloshadtestet Székesfehérvártól délnyugatra gyülekeztetik egy új támadás céljából, amely gyakorlatilag a „déli megoldás” céljait valósítaná meg. Gille mindent megpróbált a támadás folytatása érdekében, de végül engednie kellett, és megkezdődött az SS-páncéloshadosztályok átcsoportosítása. Noha a támadásban részt vevő SS-katonák – 21 kilométerre a fővárostól – már közel látták Budapest sikeres felmentését, s a támadás leállítását nem értették, a valóságban erejük csak a védőkhöz vezető folyosó létrehozásához lett volna elegendő, de megtartására már nem, és a Budapesttől 15 kilométerre északra csoportosuló szovjet 5. gárda-lovashadtest őket is könnyen bekeríthette volna.
72 Lásd v. G. Payer: Armati Hungarorum (München, 1985; a továbbiakban Payer) 462. old.
Január 17-ig a IV. SS-páncéloshadtestet – a szovjetek megtévesztése végett Komáromon keresztül – új gyülekezési körletébe, Zirc térségébe szállították. Ebből a szovjetek azt a téves következtetést vonták le, hogy az SS-páncéloshadosztályokat elszállítják a magyarországi hadszíntérről. (Annyi ráció volt az elgondolásban, hogy január 12-én indult meg a szovjetek hatalmas offenzívája a berlini irányban, s ott valóban elkelt volna a segítség.)
A január 18-án reggel 05.00 órakor induló „Konrad 3”-hadművelet céljaként a következőket jelölték meg: előbb elérni a Dunát keleti irányban, hogy a Balaton és a Vértes között elhelyezkedő szovjet csapatokat elvágják, majd észak felé fordulva áttörni Budapest felé, hogy a budapesti védőkkel a harcászati kapcsolatot újra megteremthessék.73 A súlyponti csoportosítás a 3. és 5. SS-páncéloshadosztályt, az 1. és 3. páncéloshadosztályt, illetve az 1. páncéloshadosztálynak alárendelt 509. nehézpáncélos-osztályt és a 24/I. páncélososztályt tömörítő IV. SS-páncéloshadtest volt.74 A támadásban a III. páncéloshadtest és az I. lovashadtest erői is részt vettek. A támadás a harmadik székesfehérvári páncélosütközet nyitánya volt.75
73 Wöhler január 12-i táviratát teljes egészében idézi Maier i. m. 502. old.
74 A páncéloshadtest keretében január 18-án bevetett német páncélosok számát is túlbecsüli a szakirodalom nagy része. Például Tóth i. m. 175. oldalán szovjet adatok alapján a IV. SS- és a III. páncéloshadtest páncélosainak együttes számát 560 darabban adja meg. Ungváry német adatok alapján i. m. 172. oldalán mintegy 300 darabot említ. A rendelkezésre álló adatok (KTB/HGr. Süd) összesítése ez utóbbi értéket támasztja alá. Eszerint a IV. SS-, a III. páncélos- és az I. lovashadtestnek január 18-án összesen 306 bevethető harckocsija, vadászpáncélosa és rohamlövege volt.
75 Megítélésünk szerint a „Konrad 3” és az azt követő szovjet ellencsapás a Velencei-tótól északra és délre nem választható külön – együtt alkotják a harmadik székesfehérvári páncéloscsatát, amely csupán február 16-án ért véget.
A támadás kezdetben – a bátor és makacs szovjet védekezés ellenére – eredményes volt. Január 19-én reggel a 3. páncéloshadosztály Dunapentelénél elérte a Dunát, s a németek ezzel gyakorlatilag 24 óra leforgása alatt kettévágták a 3. Ukrán Frontot. Az 1. páncéloshadosztály még aznap elvágta a Székesfehérvár—Seregélyes útvonalat, amely a szovjetek egyik legfontosabb utánpótlási vonala volt. Január 20-án a 3. páncéloshadosztály egy része észak felé fordult, de Adony előtt a szovjetek megállították. Időközben a január 18-án Bicske térségéből átcsoportosított szovjet 18. harckocsihadtest korábban bekerített részei – elegendő bevethető német tartalék hiányában – kitörtek a bekerítésből és a német utánpótlási vonalakat fenyegették, így a 3. páncéloshadosztály kénytelen volt ismét dél felé fordulni.
Január 21-én megindult a Székesfehérvár elleni német támadás. A német 1. páncéloshadosztály, alárendeltségében Ney Károly SS-Sturmbannführer magyar legénységű SS-harccsoportjával, a német 23. páncéloshadosztály részeinek támogatásával súlyos helységharcban 22-én reggelre visszafoglalta a várost.76
76 A magyar SS-harccsoport 17 szovjet harckocsi kilövése mellett 171 halottat, több mint 300 sebesültet és mintegy 100 eltűntet veszített. Lásd Payer 461. old.
Január 25-ig a IV. SS-páncéloshadtest az Adony—Baracska terepszakaszt, nagyjából a Váli-víz mentén húzódó vonalat érte el, azonban a többszöri irányváltásokkal tarkított német páncélostámadásokat a szovjet páncélelhárító körletek és a beérkező szovjet harckocsizó és egyéb tartalékok e térségben lényegében feltartóztatták. Ezen a napon a IV. SS-páncéloshadtest – a 3. páncéloshadosztály állománya nélkül – már csak 50 bevethető páncélossal rendelkezett.77
77 Vopersal 612. old.
Ennek ellenére január 25-én este még egy utolsó kísérletet tettek a Velencei-tó és a Duna között időközben kiépített szovjet védelem áttörésére. A 3. SS-páncéloshadosztály és az 1. páncéloshadosztály részei Baracska 16és Pettend körzetéből északnyugati irányban támadást indítottak. Január 26-án délután, miután 16.00 óra tájban nagy nehézségek közepette átkeltek a Váli-vízen és az 1/I. és 24/I. páncélososztályok Pz.V Panther nehéz harckocsijai Gyúrói majortól 2 kilométerre nyugatra harcoltak, sikerült rádiókapcsolatba lépni a Budapesten harcoló Dörner-harccsoporttal. Azonban a csoportosítás egyik parancsnoki harckocsijában hamarosan vették a támadás beszüntetését és a harccsoport Vereb körüli gyülekezését elrendelő rádióparancsot is. Ekkor voltak a támadó német csapatok a legközelebb a bekerített magyar fővároshoz. A páncélosok azonban teljesítették a visszavonulási parancsot.78
78 Stoves, Rolf: 1. Panzer-Division 1935—1945. Chronik einer der drei Stamm-Division der deutschen Panzerwaffe. (Bad Neuheim, 1961) 731. old.
Jellemző, ahogyan a szovjet hadtörténeti irodalom vélekedik a „Konrad 3”-hadműveletről: „A Nagy Honvédő Háború folyamán az ellenséges ellencsapás gyakori jelenség volt. Ezt tapasztalhattuk a volgai csatában, az aktivkai és a begoduhovi ütközetekben, Korszuny-Sevcsenkovszkij körzetében, valamint a szovjet—német arcvonal más olyan szakaszain is, ahol a német fasiszta csapatok »katlanba« kerültek. De a legerősebb ellencsapást Budapest alatt mérték.”79
79 Zaharov 254. old.
Január 27-én megindult a 3. Ukrán Front már 25-26-ára tervezett ellencsapása a Velencei-tótól északra és délre. A front két csapásmérő csoportosításának (északon a 23. harckocsihadtesttel, az 5. gárda-lovashadtesttel és a 104. lövészhadtesttel, délen pedig a 18. harckocsihadtesttel, a 30. és a 133. lövészhadtestekkel) Sárosd irányába találkozó irányú csapást kellett mérni a német csoportosítás bekerítése és megsemmisítése céljából.80 Noha a szovjetek több helyen kisebb-nagyobb német harccsoportokat átmenetileg valóban elvágtak, a IV. SS-páncéloshadtestet nem sikerült bekeríteniük.
80 Tóth 188. old.
A visszavonulás során egymás után intézett német páncélos-ellenlökések igen súlyos veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak, amelyek visszaszorították ugyan a németeket, azonban Székesfehérvárt nem tudták visszafoglalni.81 Sőt, a február 16-án megmerevedő arcvonalak mentén a németek némi csekély területnyereséget is elkönyvelhettek. Ennek a kiszögellésnek mintegy három hét múlva igen nagy jelentősége lett. Ugyanis március 6-án innen indult meg a második világháború utolsó nagyobb német támadó hadművelete „Tavasz ébredése” (Frühlingserwachen) fedőnéven.
81 Német adatok szerint a szovjetek 1945. január 25. és február 10. között egyebek mellett mintegy 4372 halottat, 916 foglyot, 711 harckocsit és rohamlöveget, 441 páncéltörő ágyút és 216 tüzérségi löveget veszítettek. Lásd Maier i. m. 521. old.
Összességében a magunk részéről úgy értékeljük, hogy a német (s kisebb részben a magyar) csapatok a budapesti csatában a 2. és 3. Ukrán Frontokat először lelassították, majd a január folyamán indított német ellentámadások (továbbá az ezen munka kereteiben nem tárgyalható „Südwind” és „Frühlingserwachen” hadműveletek) 1945. január 1. és március 15. között, a háború hatodik évében, két és fél hónap időtartamra megállították. Eközben ugyan maguk is jelentős veszteséget szenvedtek, de az ennél jóval súlyosabb veszteségeket elkönyvelni kénytelen szovjet csapatok csak 1945 márciusának harmadik negyedében tudták teljesíteni azt, amit eredetileg 1944 végéig kellett volna végrehajtaniuk, nevezetesen a Besztercebánya— Komárom—Nagykanizsa vonal és Bécs megközelítő útvonalainak elérését.82
82 Vö. Styemenko 1977, 230. old.
Ezek azonban katonai fogalmak. Budapest számára, amely addig a világ egyik legszebb fővárosa volt, ezek az események csaknem a teljes pusztulást hozták. Mindannyian örülhetünk, hogy fővárosunk a háború után újjáépült – bár a harcok nyomai még itt-ott ma is felfedezhetők–, s a város nem maradt egy barbár háború örökre lerombolt mementója.
