A Székelyföld problematikája
A Székelyföld problematikája
1940-ben a második bécsi döntés alapján Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdély földrajzi helyzete és a megvont határ által visszanyert terület különleges alakja különleges katonai védelmet igényelt. A Borgói-hágónál a kosnai nyak beszögellése és a Kissármás térségében lévő beszögellés az északkeleti és déli határ közti, amúgy is szűk, zsákszerű területet hetven kilométerre húzta össze. E keskeny terület a Székelyföld délkeleti sarkában, tehát éppen Háromszéken, még szűkebbre zsugorodott, oda csapatokat bevinni és azokat lőszerrel, élelemmel ellátni igen kockázatos volt. A terület védelmi tervét a dél felé nyitott határ, kelet felé az erődítés alatt lévő Kárpátok szabták meg. Kelet felől az orosz előnyomulásnak kellett gátat vetni, dél felől a románokkal szemben kellett résen lenni. A Székelyföld védelme a Marosvásárhelyen székelő Székely Határvédelmi Erők hatáskörébe tartozott. Lényegében egész Erdély védelme a kolozsvári IX. hadtestre hárult.
A Székely Határőrség létrehozásának gondolata 1942-ben merült fel az Országgyűlés alsóházában. Pál Gábor képviselő előterjesztésében az szerepelt, hogy: „Erdély keleti szélén 1763-tól 1848-ig székely katonai határőrvidék volt, osztrák közigazgatás alatt, annak minden szenvedésével együtt. Ez a katonai határőrvidék és szervezete tette lehetővé, hogy az 1848–49. évi szabadságharcban a székelység olyan 140erővel vehette fel a harcot azokkal szemben, kik őt ebbe a szervezetbe belekényszerítették.
Az a helyzet, amelyben most vagyunk, amikor a székelység zsákszerű megszorultságban van, megköveteli, hogy a Honvédelmi Miniszter úr tegye megfontolás tárgyává a székely katonai határőrvidéknek most már magyar alapon való megszervezését, mert Erdély keleti szélén nem volnának székelyek, ha mindig egységes szabályok szerint éltünk volna. Náluk honvédelem tekintetében különleges szabályokat kell alkotni, Svájc mintájára ott kell hogy legyen a lőszer, puska, ruha, hogy veszedelem idején azonnal talpra ugorjon, korhatárra és szolgálati kötelezettségre való tekintet nélkül mindenki, minden épkézláb ember.”71
71 Idézi Sylvester Lajos: Úz-völgyi hegyomlás. Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 1996. 19. o.
Az alakulatokba a hadkötelezettségi kort meghaladott, s az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített öreg székely férfiakat vették fel, ötvenéves felső korhatárral. 20 zászlóaljat állítottak így fel. A kiképzés községenként hetenként egy-két napon folyt, 1942-től kéthetes kiképzőtáborban folytatódott. 1942-től a leventekiképzésen túl lévő fiatalokat, az unokákat is igénybe vették.
A hadsereg ezen új hadrendi elemét, mint neve is mutatta, a katonai helyzet romlása következtében, határvédelmi célból szervezték meg. Úgy gondolták, ezáltal Erdély magyarlakta területein olyan fegyveres erőt nyernek, amely adott esetben képes eredményesen szembeszállni a román csapatokkal és a szovjet hadsereggel egyaránt. A székely határvédelmi erők a 9. határvadász dandárból és öt határvédelmi csoportból tevődtek össze, összesen 6 határvadász zászlóaljra, 20 székely határőr zászlóaljra, 8 portyázó századra és 36 erődszázadra tagozódva.
Minden határvadász, illetőleg határőr zászlóalj 3 puskás és 1 géppuskás századból állt, a puskás századokat 12 golyószóróval, 2 nehézpuskával és 2 gránátvetővel, a géppuskás századokat pedig 12 géppuskával és 4 aknavetővel látták el. A zászlóaljak közvetlen alakulatként árkász századdal és távbeszélő szakasszal rendelkeztek. A határvédelmi 141parancsnokság alárendeltségébe közvetlen alakulatként egy tábori és egy légvédelmi tüzérosztály, 1 huszárszázad, 1 utász-zászlóalj és 1 híradózászlóalj tartozott.72
72 Ravasz István: Székelyföldi harci események 1944 augusztus vége, szeptember közepe. Közölte: Acta 1997. 1. kötet, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 1997. 291. o.
1943 októberében átszervezték a határvédelmet, létrehozták a Székely Határvédelmi Erőket. Határvadász zászlóaljakat szerveztek, a székely határőr zászlóaljakból megalakították a határvadász csoportokat, melyeknek alárendelték az erődszázadokat, a híradóalakulatokat és az ellátó szerveket. Az öreg legénység ötven százalékát sorozás előtt álló, 18–20 éves fiatalok váltották fel. 1944 nyarán a Székely Határvédelmi Erőknek keleten mintegy 200 kilométer, délen és nyugaton ugyancsak 200 kilométer hosszú síkságot és hegyvidéket kellett megvédeniük, körülbelül 40–50 000 főnyi élelmezési létszámmal. Egy határvadász zászlóaljra mintegy 70–80 kilométer, egy ütegre 50 km határszakasz jutott.
Ennek a nem túl nagy erőnek és talán az egész Magyar Királyi Honvédségnek az állapotáról kapunk képet a vezérkarfőnökség 5. kiképzési osztályának tájékoztatójából:73
73 HL VKF iratok, 277/3100. sz. mikrofilm-lap.
„A milic alapon megszervezett székely határőrség (22 zlj. + 2 ü. + megfelelő vonatrészek) emberanyagát 1942–43. évben kiképeztük. A vezető keretek (ti., thtts., ts.) részére külön tanfolyamokat is tartottunk. 1944-ben ugyancsak megtartottuk a vezető keret továbbképzéséhez szükséges tanfolyamokat és az egész határőrség első fegyvergyakorlatát. Jelenleg a zlj-ak szabadságon vannak. A vkf. úr dönt arról, hogy e zlj-ak újból mozgósítva legyenek-e.
Miután a határőrség idős emberekből (III. korcsoport) áll, felmerült annak szükségessége, hogy a legfontosabb helyekre (irányzók stb.) fiatal embereket állítsunk be. Így került sor 1943 októberében 8 gyalogos és két tü. kiképző-tábor felállítására a Székelyföldön, kb. 8000 fő (két fiatal újonc évfolyam) kiképzendővel. Utóbbiak 18–19 évesek, tehát még nem is hadkötelesek.74 A kiképző személyzetet az egész ország területéről vezényeltük.
74 A hadkötelezettség akkor Magyarországon 20 éves kortól kezdődött.
142A kiképzés időtartama 1 év, melynek leteltével a székely határőr zászlóaljak tartalékállományba kerülnek. Itt maradnak mindaddig, míg a hadköteles kort el nem érik, akkor valamelyik soralakulatnál leszolgálnának még két évet.”
Egy másik érdekes dokumentum, a Székely Határőrség megszervezésének nehézségeit mutatja. Az anyagi ellátottság színvonala sok mindent elárul.75
75 HL H.M. eln. 3034. csomó, 23–444. M. kir. honvédelmi miniszter 3819. sz. M. III. Csfség.-1942. Székely határőrség megszervezésével kapcsolatos anyagi intézkedés. H.M. 6/k osztálynak.
„Budapest, 1942. évi április hó 29-én.
1. A rendelkezésére álló 900 000 P hitelkeretet úgy használja fel, hogy annak zöme, kb. 500 000 pengő szükséges a 693/M 1. a.-1942 sz. rendeletben elrendelt ki- és átképzés végrehajtására.
A fegyverzet és felszerelés elhelyezésére szolgáló raktárbérleti, illetve építési költségek kb. 200 000 pengőt tehetnek ki, a maradvány kb. 200 000 pengő használható a fent idézett rendeletben meghatározott többi feladatokra.
Amennyiben a raktárbérleteket és építkezéseket az e célra előirányzott 200 000 pengő keretében felelősség mellett megoldja, akkor számíthat arra, hogy a még felmerülő költségekre kb. 100 000 pengőt rendelkezésre tudok bocsátani.
2. A fegyverzet kiutalására 7211/eln. 3 a. –1942. sz. alatt, a lőszer kiutalására 9092/eln. 3. –1942. sz. alatt intézkedtem.
Ez a lőszer M szükségleti célokat szolgál, az átképzéssel és kiképzéssel kapcsolatban tehát fel nem használható.
Kiképzéshez szükséges lőszert a vkf. 5. osztálytól igényelje, és csak az általa kiutalt mennyiséget használja fel.
3. Honvédségi egyenruhát a Székely Határőrség részére mindaddig nem bocsáthatok rendelkezésre, amíg a szükséges készlettel nem rendelkezünk, annak dacára, hogy az egyenruha jelentőségét és előnyeit a Székely Határőrségre nézve magam is átérzem.
A közérdekű munkaszolgálatos alakulatok egyenruhájának megszüntetése is rövidesen meg fog történni úgy, hogy azok nem lesznek előnyös helyzetben a Székely Határőrséggel szemben.
143Nem járulok hozzá, ahhoz, hogy fegyvergyakorlat (zárógyakorlat) alkalmával egyenruhát öltsenek a székely határ-őrök, mert ezáltal egyrészt a hdt. »A« ruházati készlete veszítene értékben, amit pótolni ma nem áll módomban, másrészt pedig visszás volna békében egyenruhát kiadni részükre, amit háborúban nem tehetünk meg.
4. A polgári ruhában való szolgálatteljesítés esetében ruhakopatási díj illetékes, amelynek kiszabata a következő:
1 saját polg. kiskabát után napi
|
4 f.
|
1 saját polg. mellény után napi
|
1 f.
|
1 saját polg. nadrág után napi
|
4 f.
|
1 saját polg. felsőkabát után napi
|
3 f.
|
1 saját rend fehérnemű (1 ing, 1 alsónadrág, 2 pár harisnya vagy kapca) után napi
|
2,5 f.
|
1 pár saját polg. lábbeli után napi
|
5,5f.
|
1 saját polg. kalap vagy sapka után napi
|
0,5f.
|
Ezeknek az összegeknek újbóli megállapítása folyamatban van.
A ruhakoptatási díjak csakis a tényleg viselt saját polgári ruházati cikkek után és csakis azokra a napokra illetékesek, amely napokon azokat valóban viselték is. Az utolsó kifizetés alkalmával nyilatkozatot kell aláíratni, hogy e címen a székely határőröknek a kincstárral szemben követelésük nincs.
Amennyiben a székely határőröknek az általuk valóban viselt 1 pár lábbelijük szolgálati idejük alatt fél talpalást, vagy sarkalást (szükség szerinti foltozást) igényelne, megengedem, hogy ily egyének részére a szükséges javítóanyag ártérítés ellenében rendelkezésre bocsáttassék.
A kiszolgáltatott javítóanyag azonban a kifizetendő ruhakoptatási díjból levonandó és a ruha karbantartási átalány javára befizetendő […]
A miniszter rendeletéből:
vitéz Heszlényi s. k. vörgy.”
Ez az intézkedés igen jól illusztrálja a székely határőr zászlóaljak „ad hoc” jellegét. Mind az anyagi, mind a személyi feltételek hiányoztak, amiket csak lassan és igen nehezen tudtak előteremteni. 1944 nyarán, nem sokkal tűzkeresztségük előtt, még elavult, régi, elsővilágháborús fegyverekkel 144rendelkeztek. Még derékszíj sem jutott, fehér gurtnival helyettesítették.
A Székelyföld katonai védelme külön gondot jelentett az Erődítési Parancsnokságnak is. Az erődrendszer déli szárnya teljesen nyitott volt, ott hegyek nem akadályozták a mozgást, ezért a Székelyföld sajátos helyzete megkívánta a körkörös erődítést.
Az Árpád-vonal további építése a Déli-Kárpátokban nem volt lehetséges, ezért átmeneti megoldást kellett találni. Mivel keletről a Háromszéki-, a Csíki- és a Gyergyói-havasok, nyugatról a Hargita és a Görgényi-havasok fogják közre, lehetségesnek látszott, hogy a Székelyföldet az Árpád-vonal déli – nyitott – szárnyán óriási kiterjedésű bástyaként alkalmazzák. Ehhez körkörös erődítésére volt szükség, ami két fontos cél megvalósulását is lehetővé tette. Egyrészt biztonságosan lezárhatták az Árpád-vonal déli szárnyát, másrészt katonai védelmet tudtak nyújtani a Székelyföldön egy tömbben élő magyarság számára. Ez igen fontos volt, mert a sármási és kosnai beszögellés mintegy zsákba fogta a területet. A Székelyföld körkörös erődítésének keletről és nyugatról kedveztek a havasok nagy tömbjei, ám dél felől komoly fejtörést okozott a terület nyitottsága.
Sík terep megerődítése, mint korábban már említettük, a szükségszerűen nagy kiterjedésű védművek miatt, meglehetősen költséges és nagy létszámú védőerőt igényel. Mint láttuk, egyik sem állt rendelkezésre. A Háromszéki-medence déli részét kettévágta az 1940-es határ, ami azt jelentette, hogy a Székelyföld könnyen prédájává válhat egy esetleges, az Olt völgyében kibontakozó északi irányú román betörésnek. Ráadásul az ellenség megkerülhette az Árpád-vonal déli szárnyán elhelyezkedő völgyzárakat. Ezért döntöttek az Olt szorosának Tusnádfürdő és Sepsibükszád közötti megerődítése mellett. Így, Háromszék esetleges eleste után, a Csíki- és Gyergyói-medence még védhető maradt. A Székelyföldet biztosítani kellett továbbá egy délről induló átkaroló támadás ellen is, ezért került a Hargita és a Görgényi-havasok hágóira egy-egy körkörösen védhető zászlóalj-támpont. Ilyen erődítésekkel tudták csak lezárni a délről nyitott Háromszéki-medencét is. A Vörös Hadsereg közeledtével vasbeton 145erődítéseket már nem lehetett építeni, ezért a meglevő völgyzárakat tábori (föld-fa) erődítésekkel egészítették ki, amelyek nem voltak ugyan tartós védelmi építmények, de a célnak, ha volt elegendő védő csapat a védelmükre, megfeleltek. A Honvéd Vezérkar főnöke gyakran rendelt ki szemlebizottságot az erdélyi erődítések ellenőrzésére és folyamatos javítására. Arra törekedtek, hogy a lehetőségekhez képest a legjobbat hozzák létre. Sok múlott az Árpád-vonal déli szárnyán. A számos szemlejelentés közül idézzünk most néhányat, hogy pontos képet kaphassunk e törekvésekről, például a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökének útijelentése az 1942. szeptember 13–17. között végrehajtott szemleútról:76
76 HL VKF 277/2736. sz. mikrofilm-lap.
„Az 1942. 09. 13. és 17. közti időben megtekintettem az er. pság munkaterületei közül:
1. a Prislopon telepített állandó erődítéseket,
2. a Radnai-hágón telepített állandó erődítéseket,
3. a Nagyilva-völgyben épülő völgyzárat,
4. a Székpatak völgyében lévő völgyzárat,
5. a Borszéknél lévő völgyzárat,
6. a Reczefalván lévő völgyzárat,
7. a Marosfőtől délre telepített önálló harckocsiakadályt,
8. a Tatros patak völgyében telepített völgyzárat és Hidegség patak betorkolásánál telepített tábori erődítéseket,
9. a Maros völgyében, Szalárdnál létesített önálló harckocsiakadályt, amelynek völgyzáró erődítéssé való kiépítése az 1943. évben fog megtörténni.
I. Általános észrevételeim a látott munkálatokkal kapcsolatban.
A megtekintett völgyzárak telepítésének helyével hadműveleti szempontból teljesen egyetértek. Azok mindegyike alkalmas arra, hogy a hadműveleti követelmények szükségleteinek megfelelően, és a védelemre rendelkezésére álló erő növekedésének mérvéhez képest fokozatosan továbbfejleszthető legyen.
Harcászati szempontból az állandó erődítési elemekhez tartozó tábori jellegű nyílt tüzelőállások és az akadályok a harcászati követelmények gondos és alapos mérlegelése mellett 146még átvizsgálandók és kiegészítendők, mert jelenlegi formájukban még nem tökéletesek. […]
Javaslom Óradna környékén még egy völgyzár, vagy legalábbis állandó erődítési elemekkel megerősített tábori erődítés létesítését. E munkálatokkal kapcsolatban szükséges a Nagyilváról Óradnára vezető út lezárása is.
A Tölgyesi-szoros (Reczefalva, illetve a borszéki irány) fokozottabb lezárása érdekében szükségesnek tartanám [völgyzár létrehozását] Gyergyótölgyesnél. Ezenkívül szükségesnek tartanám a reczefalvai völgyzár némi kiegészítését. Ennek részleteit az er. pság. vkf-e előjegyezte.
III. Az erődcsapatokkal kapcsolatos észrevételeim és javaslataim.
Szükségesnek tartom továbbá, hogy a völgyzárak megszállására hivatott erődalosztályok békelétszáma emeltessék. A völgyzárak csak akkor érnek valamit, ha azokat adott esetben biztosan és megfelelő erővel lehet megszállni.
Nagy hátrányt jelent az, hogy a völgyzárak zsákmányfegyverzettel vannak ellátva, ezért szükségesnek tartom, hogy a zsákmányfegyverzetről mielőbb áttérjünk saját fegyverzetre. Ezt indokolják a kiképzési szempontok és a lőszerutánpótlás kérdése. A jelenleg rendelkezésre álló 5 lőszer-javadalmazást, amelyből 3 javadalmazás lesz a századnál, elégtelennek tartom.
A jelenlegi helyzetet, amely szerint az erődalosztályok kiképzési lőszerrel nem rendelkeznek, azonnal meg kell szüntetni, mert különben az a helyzet állhat elő, hogy az erődalosztályok háború esetén fogják fegyverüket először használni.
Megfontolandó és szükségesnek tartanám, hogy az erődalosztályok tüzérséggel (legalább egyes lövegekkel) megerősíttessenek.
Ezenkívül szükséges volna az is, hogy a völgyzárak környékét és általában az ellenséges előnyomulási és gyülekezési helyeket már békében bemérjük és a vonatkozási pontokat, ütegállásokat tartalmazó segédletet már békében előkészítsük.
Lényeges kérdésnek tartanám az erődalosztályok kiképzésének egységes irányítását. Az er. pság. a hdt. pk-ok véleményének ismeretében azt javasolja, hogy egyelőre 1942–43 kiképzési évben az erődalosztályok kiképzésére irányelveket és általában 147az erődharccal kapcsolatos kérdések kiértékelését az er. pság. végezze. Erre a célra egy gyalogsági törzstiszt van beosztva.
IV. Az er. pság. 1942. évi feladatával kapcsolatos észrevételeim, javaslataim.
Az er. pság az 1943. évre kapott feladatok előkészítését már folyamatba tette. Az állandó jellegű völgyzárak szemrevételezését a hdt. pságok és érintett hv. zlj. pságok bevonásával október elejére befejezik. A Brassó irányban végrehajtandó erődítések, valamint a Hargita DNy-i oldalán végrehajtandó erődítések megtervezéséhez [az erődítési parancsnokság] a konkrét határvédelmi intézkedések ismeretében foghat hozzá. Ezek feldolgozása folyamatban van.”
Egy másik szemlejelentés már kifejezetten a Székelyföld körkörös erődítésének állapotát vizsgálta. A vizsgálat során kiderült, hogy még igencsak az elején tartottak az erődítésnek, ráadásul nem is született pontos elgondolás, számos rögtönzés kellett, hogy elfogadható eredményt tudjanak felmutatni. A szemleutak értékelésekor azonban az erődítési parancsnokság kiemelkedő szakmai teljesítményét mindig elismerték:
„M. kir. honvéd vezérkar főnöke hdm-i csoportfőnök
609. eln. hdm. csf./1943.
Tárgy: Székelyföldről szemlejelentés77
77 HL VKF 277/3023. sz. mikrofilm-lap.
M. kir honvéd vezérkar főnökének
Budapest, 1943. évi szeptember hó 9-én
Jelentem, hogy f. évi augusztus 29. és szeptember 3-a közti időben a székelyföldi állandó és tábori erődítéseket és az erődítési alakulatokat megszemléltem.
1. A szemle során megtekintettem:
VIII. 30-án a borszéki és a gyergyótölgyesi völgyzárat.
VIII. 31-én a Sepsiszentgyörgy környékén épülő helységtámpontokat, és a Kászon patak völgyében épülő, valamint Sepsibükszádnál épült völgyzárat,
IX. 1-én az Úz-völgyi zárat és a Szentegyházasfalunál épülő zlj. támpontot,
IX. 2-án a Gyimesi és Békás-szorosban lévő völgyzárakat és a parajdi zlj. támpontot,
148IX. 3-án a IX. hdt. pság-on folytattam megbeszéléseket.
2. A látottak alapján az erődítés jelenlegi helyzetét általában kielégítőnek minősíthetem.
Az er. pság. a számára 1943-ra kiadott követelményeknek előreláthatólag eleget tud tenni, kivéve a hargitai támpontok építését, ahol az erős munkáshiány a támpontoknak az év végére történő kiépítését előreláthatólag nem teszi lehetővé.
Így számolhatunk azzal, hogy az 1944. évet erődítés szempontjából a Székelyföldön már felkészülten kezdhetjük meg. Természetesen a határ óriási kiterjedése és a terep nagy részének aránylag jó járhatósága az erődítések állandó kiegészítését és továbbfejlesztését kívánja. Ez a rendelkezésre álló lehetőségek kihasználásával folyamatban van, illetve a jövő évre adott irányelvek szerint biztosítva lesz.
Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom az erődítési parancsnokság kiváló működésére. Ez a szervünk rövid 3 év alatt úgyszólván a semmiből hatalmas szervezetté bővült, és jelenleg már rendelkezik azon korszerű eszközökkel is, melyek szükségesek ily hatalmas arányú munkálatok elvégzéséhez.
Külön ki kell emelnem Pacor Ernő vk. őrgy. és Varró László vk. szds-ok munkásságát, akik ennek kapcsán kiváló vk. és mű. felkészültségükről tettek tanúbizonyságot.
3. Az erődítéssel kapcsolatos észrevételeimet az alábbiakban jelentem:
a. A helyszínen látottak és a 9. hv. dd.pk-nak előadott kérelme alapján a 6. k. 1. vkf. – 1943. szám alatt kiadott »Erődítési irányelvek 1944 évre« című intézkedésnek a létesítendő szilánkálló zlj támpontokra vonatkozó részét a hvéd. tervhez idomulva az alábbiak szerint kellene módosítani.
aa) Az akloscsárdai körvédőképes zlj. támpont (két zlj. részére) helyett három körvédőképes szd. támpontot kellene építeni, éspedig:
Akloscsárdánál (egy szd.)
Gyürketetőn (egy szd.)
Csobánpatak-völgy 881. mag. pont területén (egy szd.)
Ezenkívül az Úz-völgyi völgyzár szárnyait kellene egy-egy szakasztámponttal megerősíteni.
bb) Szépvíz, Csíkszentmiklós területén két zlj. helyett csak egy zlj. részére kellene körvédőképes támpontot építeni. Ehelyett
149cc) egy-egy körvédőképes zlj. támpont volna építendő Csíkszentlélek, Boroszló, Zsögöd és Marosfő területén. (A 9. hv. dd. pk. javaslata szerint Csíkszentmárton K., Pongráctető és Hegyestető területén is.)
b) Az 1943. évre kiadott követelmények alapján az er. pság-nak szeptember elején 4 körvédőképes zlj. támpont építését kellett volna megkezdenie Kézdivásárhely környékén.
A 9. hv. dd. pk. nézete szerint (amivel magam is egyetértek) az e területre szánt csekély erő miatt ezen építés egyelőre felesleges, megelégedhetünk e területeken egyelőre 1. zlj. támponttal is és az így felszabaduló anyag és munkaerő igénybevételével a Gyimesi, Gyergyótölgyesi és Bélborivölgyekben kellene egy-egy körvédőképes zlj. támpontot kiépíteni. A IX. hdt. pk-a a javaslattal ugyancsak egyetért.
c) Az egyes elemek kiépítésére vonatkozóan jelentem, hogy az eddigi követelményeknek megfelelően az összes tüzelőállások nyíltak voltak. Az orosz haditapasztalatok alapján az er. pság. a tüzelőállások egy részét úgynevezett betongyűrűkkel befedte és a jövőben a tüzelőállások egy része, mint fedett tüzelőállás kerül kiépítésre, a váltóállások továbbra is nyíltak maradnak.
d) A Sepsiszentgyörgy környékén kiépült helységtámpontok védelmének nincs mélysége. A kiépítés folytán mű. alátámasztott harc csak a hk. árkok mentén folytatható. A helységtámpontok egyes házainak megerősítésével a védelem mélységét növelni lehetne.
e) A hk-ból kiépítésre kerülő rövidcsövű 75 mm pct. ágyúkat kupolával együtt a völgyzárakban kellene felhasználni, mert korszerű harckocsik ellen a völgyzárak csak műszaki zárással tudnak védekezni. Mint általános kívánalom felmerül az erőd alosztályok nehézfegyverzetének, elsősorban aknavetőinek szaporítása.
f) Elhelyezési kérdések:
aa) Az erődök (völgyzárak) területén lakó megbízhatatlan elemeket mielőbb ki kellene telepíteni.
bb) Általános panasz tárgyát képezi az elhelyezési problémák lassú és körülményes megoldása. Így pl. az erődalosztályok elhelyezése még egyáltalán nincs megoldva. Mivel az a benyomásom, hogy a H. M. 11. osztály a felmerülő nehézségekkel nem 150képes egyedül megbirkózni, célszerű lenne az erődlaktanyák építésébe legalább részben az er. pság-ot bevonni.
Az erődalosztályokat elvileg a völgyzárak területén kellene elhelyezni. A szemrevételezések alapján az erődlaktanyák helyét több helyen az erődök mögött jelölték ki.
Az elhelyezéssel kapcsolatos nehézségek azonban a folyamatban levő átszervezés kapcsán is mutatkoznak. Október 1-jére Csíkszeredára 80 tiszt és 1500 fő leg. kerül. Ezek elhelyezése egyáltalán nincs biztosítva, sőt még a barakképítés sem kezdődött meg. Az így épülő laktanyákat általában hv. erők elhelyezésére lehetne felhasználni.
Ennek megfelelően pl. a 32/1. hv. szd. laktanyáját (az Úz-völgyben) a 32/1. erődszd. elhelyezésére kellene felhasználni. A 32/1. hv. szd. részére pedig Akloscsárda területén kellene új laktanyát építeni.
g) Személyi kérdések:
aa) A székely zlj. pk-i helyek nincsenek mindenütt betöltve. E helyek betöltése a csapatok kiképzése és bevethetősége szempontjából lényeges.
bb) Az erődszd. pk-ok általában kiselejtezett emberek. E tényen az önként jelentkezés bevezetésével és bizonyos kedvezmények nyújtásával lehetne hatékonyan segíteni.
cc) A szé. hvéd. pság szervezetében hadbiztos nincs beállítva. Ennek beállítása szükséges volna.
h) A határszolgálati pótdíj az általános fizetésemelés kapcsán nem emelkedett, és még ma is 15 P. Javaslom a határszolgálati pótdíj 100%-al való felemelését és az erődalosztályok tisztjeinek és legénységének adományozását.
i) Az erődök területén telepítendő mű. zárak kérdése még nincs véglegesen rögzítve. Ennek kidolgozása az erődökben vívandó harc sikere érdekében igen fontos.
j) A tervezett hvéd. rombolások aktiválásába saját területükön az erődalosztályokat is bele kellene vonni. Ezek végrehajtása eddig a hvéd. alakulatok feladata volt.
k) Szervezési téren a 9. hv. dd. pk-a (Szász vk. ezds.) azt a javaslatot tette, hogy a 27. szé. k. ho. mint hdm. egység oszlattassék fel, zlj-ai legyenek hv. zlj-ká átszervezve, egyéb alakulatai pedig állíttassanak át a Szé. hvéd erők közvetlen alakulataivá.
151(A javaslat továbbá még egy új hv. dd. pság és két új hv. csop. pság felállítását kívánja, éspedig a 10. hv. dd. pságot Marosvásárhelyen, a 63. hv. csop. pságot Teke és a 64. hv. csop. pságot Kézdivásárhely állomáshellyel.)
Megállapítható, hogy a fenti szervezési javaslat a jóváhagyott Szabolcs hadrenddel ellentétes. Míg ugyanis a Szabolcs hadrendben a székelyföldi hv. zlj-ak felhasználásával a 27. szé. k. ho. már békében egy teljes három ezredes ho-á bővül, a közvetlen határvédelem pedig a székely határőr zászlóaljakból és ütegekből összeállított hvéd. csoportokra hárul, addig a 9. hv. dd. pk. fenti javaslata a központi tartalékot képező hdm. egységet is a közvetlen határvédelem céljaira zlj-anként osztja szét a hvéd. csoportokra.
4) A völgyzárakban elhelyezett csapatok hangulata és harci kedve igen jó.
Jelentenem kell azonban, hogy a polgári körökben nem mindenütt tapasztalhattam ezt. A románoknak az utóbbi időben tanúsított kihívó magatartásával szembeni passzív magatartásunkat általában a gyengeség jelének, minősítik és a gyengébb jellemek már igyekeznek jó pontokat szerezni az oláhoknál.
Bardóczy Ferenc vörgy.”
