77. GOZSDU ELEK (1849–1919) (DIÓSZEGI ANDRÁS)

Full text search

83177. GOZSDU ELEK (1849–1919)
(DIÓSZEGI ANDRÁS)
Szerb-román-macedón eredetű, kiterjedt kereskedő famíliából származik. Nagybátyja, Gozsdu Manó a magyarországi román művelődés jelentős előmozdítója. Családja, amidőn Gozsdu Elek 1849-ben megszületik, már meglehetősen elszegényedett. Nagyapjánál nevelkedik Miskolcon. Iskoláit, a délvidéken élő rokonok támogatásával, Temesvárott végzi és részint Pesten. Pesten jogászkodik, majd egy évtizedre eltűnik az ügyvédi irodák akta-robotjában. Nehezen érvényesül, már harminc éves, de egzisztenciáját még mindig bizonytalannak érzi, elégedetlen a világgal s önmagával. Nem tartozik a kiváltságos osztályból jöttek közé. Keserűen tapasztalja a húsos-fazekak körüli marakodást, s korán kifejlődik benne a rezignációra való hajlam, az egykedvű melankólia. Ennek ellenére túlfűtött energiákkal, merész ambíciókkal teli ember. Érzi férfias külső megjelenésének és gondolkodó képességének együttes erejét.
Írni egyik principálisa, az ugyancsak írogató Margitay Dezső biztatására kezd, s az első kisebb siker után otthagyja a jogi pályát. 1880-tól az ellenzéki Függetlenség munkatársa, s még közelebbi szemlélője a társadalmi és politikai élet visszás, korrupt jelenségeinek. Közvetlen tanúja a nagy port felvert, diák-és szocialista tüntetéseket kiváltó "Verhovay-ügynek". A Függetlenség többi munkatársa, a dzsentri körüli vitákban fellépő Hoitsy Pál, Hentaller Lajos mellett szoros ismeretségben áll Herman Ottóval. Herman nemcsak politikai ellenzékiségével, hanem darwinista szellemű tudományos tevékenységével, propaganda-munkásságával is hatott rá.
Gozsdu kiterjedt családja polgárcsalád, amelyben a légkör egészen más volt, mint a dzsentrifamíliákban. Emlékként hozta magával a könyvek, a szép tárgyak, a zene szeretetét. S ifjúkorától érdekli a filozófia, a természettudomány. Akárcsak a hatvanas évek többi egyetemistája, megismerkedik Büchnerrel és Schopenhauerrel, Darwint, Taine-t és Spencert tanulmányozza. Reá azonban nem csupán felületes hatást gyakorolnak, filozofikus hajlamai egyre mélyebb és szenvedélyesebb stúdiumokra serkentik. Ott ül a Természettudományi Társulat "estélyein", amelyeken mindig Herman fellépése jelenti a legnagyobb szenzációt. S még évek múltán, 1886-ban is így biztatja Justhot: "Lehet, sőt valószínű, hogy ismét nekiesem Darwinnak. Átveszem újra. Neked is igen ajánlom, de nem mint mulatságot, hanem igen komoly tanulmányt (Levél Justh Zsigmondhoz; Fehértemplom, 1886. november 3.). Később munkatársa lesz A vadászat és A természet című lapoknak. Egyik cikkében Lakatos Károlynak, a neves ornitológusnak érdemeit méltatja. Bírálja az Akadémiát, mivel az nem adja ki a magyar természettudósok műveit, s általában csekélyelli a magyar természettudományos közműveltséget. Szakmai körökben is feltűnést keltenek alapos, jól megírt kynológiai tanulmányai.
Irodalmi műveltsége eleinte franciás irányú. Élménye a francia romantika, Dumas és Sardou, de ismeri Baudelaire-t és Zolát is, bár ez utóbbival nem tud megbarátkozni. S antipátiáját átviszi Zola magyar követőjére, Bródy Sándorra, akivel mindvégig feszült marad a viszonya. A darwinizmussal, egyenértékű irodalmi élményt az oroszok jelentenek majd számára, akiket már mint az irodalmi élet résztvevője ismer meg mélyebben. Lapja rendkívül aktívan és 832rokonszenvező hangon foglalkozik a nihilizmussal. Közli Lavigne Rosztow örököse című regényét és Kozubovszky Bódog tanulmányát A nihilizmusról. A Korona Kávéház irodalmi összejövetelein, ahol "este 8-9 órától éjfél után egy óráig majd mindennap így gyülekeztek össze az irodalom és a művészet cigányai", ugyancsak központi vitatéma a nihilizmus, Dosztojevszkij és Turgenyev halálának eseménye.
Világszemlélete egyre komorabb, pesszimisztikusabb. Darwin, Schopenhauer, az orosz írók élménye arra készteti, hogy a való életben szerzett tapasztalatait filozófiailag is általánosítsa s szembehelyezkedjék kora divatos illúzióival.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT