SZŰRDOLMÁNY
623SZŰRDOLMÁNY
A 16. század végi limitációk szerint ez idő tájt a szűr rövid párja, a szűrdolmány is készült a szűrszabók műhelyében. Ekkor még – ismereteink szerint – csak a vasi, zalai mesterek termékei között szerepelt, az 1660-as évektől azonban már az Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Ung megyei férfiak, asszonyok és „inasok”, azaz 16 év körüli legénykék is szűrdolmányban jártak. Lehet, hogy ekkor a szűrdolmány csupán mint a szűrszabók áruja és terminusa volt újdonság az ország túlsó végén, hiszen számtalan – idővel a limitá-ciókban is előforduló – táji elnevezés utal arra, hogy a szűrköpönyegnél rövidebb szűrposztó ujjasok már korábban is szerte az országban használatban voltak.
A 18. század elején a kankó, tót kankó nógrádi, később a lengyel kankó, „Magyar Szűr Kankó” mellé hevesi, gömöri adatok sorakoztak. A szó jelentése pl. csongrádi felbukkanásakor magyarázatra is szorult: „Szűr Dolmán Kankó”, „Kankó vagy Szürdolman”. Az ipolysági asszonyok által barna, szőrös gyapjúból fonott, szövött és meg is varrt rövid és hosszú kankót gunyátznak nevezték a 19. század elején (Szeder F. 1835: 30), Miskolc környékén pedig „tsupare forma” rövid szűrök is voltak.
Az Alföld keleti és Erdély nyugati sávja a mesterember készítette és a házilag feldolgozott gyapjúból otthon készített szűrujjasok találkozási helye volt. Az erdélyországi kondás szűre (Kemény L. 1918: 130), egy múlt század közepi tudósítás szerint a csurapé sem volt egyéb, mint kankó, vagyis szűrdolmány (Oroszhegyi Szabó R. 1844: 465, id.: Kresz M. 1956: 173). A Fekete-Körös völgyében is – akkor, amikor a szűr már meghátrált a guba előtt – a daróc egyik típusa és a hozzá hasonló szűrkankó továbbra is fontos szerepet töltött be. Az itt viselt szűrkankó a debreceni szűrszabók terméke volt, a daróc viszont az 1860-as években a fehér condrából házilag szabott kalotaszegi rövid daróchoz hasonlított, ez pedig a románok szumánjához (Györffy I. 1912a: 11–13). A szűrdolmány, román hatásra szomán néven, a Szilágyságban is a nők, gyermekek, szegényebb sorsúak felsőruhája volt (Ú. Kerékgyártó A. 1969: 40–41).
A dél-alföldi férfinép öltözködésében nem a guba, hanem a bunda vetekedett a szűrrel, miközben a szűrkankó itt sem veszített népszerűségéből a 19. század elejéig. Debrecenben, ahol a 17–18. századi céhtörvények szerint többek között az inasok szűrposztó ujjasokat kaptak bérbe, a csapók, szűrművesek inasait mindvégig megillette a szűrdolmány is (Zoltai L. 1938: 93). A nagykunsági és például a kecskeméti cselédbérekben – ha a bőrruhák kedveltebbek voltak is – a 19. század közepéig fel-felbukkant a szűrrel együtt a szűrkankó is (Györffy I. 1937: 130–133; Papp L. 1930: 24–25). A mezőberényi „szolga béresek” az 1830-as évekig a bunda alatt viselt szűrkankót ekkor cserélték át a divatos ujjas mándlira (Hentz L. 1972: 309).
A házi készítésű, rövid szűrujjasok bizonyára többféle alakváltozatot, ezzel szemben a szűrszabók szűrdolmányai – a szűrhöz hasonlóan – országosan egységesebb formát mutattak. A győri és szombathelyi szűrszabók 1767-es remeklési szabályai szerint ekkor heted, nyolcad hosszúságú, német juhásznak való „két singes” és gyermeknek való szűrdolmányt szabtak. Kötelezték a remeklő legényt, hogy „Egy ahoz illő jó végh Szűrbül egy meczéssel messen anyit, a’ Derék meczés után irányozva, hogy azon egy meczésbül minden toldás nélkül Ujjai, Ránczo, elő toldosso és Gallérja ugy ki tellyék, hogy semmi abbul ne maradgyon” (Dömötör S. 1957b: 359). A szűrdolmány szabásának ez a leírása az ekkor viselt rövid, vékonyposztó dolmányok szabásával egyezik. Ezeknek „Ránczo” – 624oldalának kiugró, a csípőt szélesítő fodra – és „elő toldosso”, amelynek háromszöge a csákóra vágott dolmányderekat kialakította (Waugh, N. 1964: 39; Davenport, M. 1976: 467, 509, 565, 612, 615), az állógallérral együtt (Herald, J. 1981: 53) a 16. század végétől nemcsak a nyugati, hanem az oszmán-török öltözködésnek is sajátja volt. Csak míg nyugaton az ívelt szabásvonalakkal a dolmány derekához hozzászabták a toldásokat, az oszmán kaftánok bőségét az ujjak alá és/vagy elejére varrt, lefelé szélesedő, ék alakú betoldások biztosították. A nyitott felsőkaftán háromszög alakú toldása a nyaktól, míg a derékig gombolt alsókaftánoké csupán deréktól indult (Tezcan, H.–Delibaˇ, S. 1986: 25–30; Scarce, J. 1987: 58, 76, 92; Burnham, K. D. 1973: 28). Ezt a dolmányszabást idézi a szlavóniai Kórógyon megörökített szűrkankó, amit ott az idős emberek még századunkban is viseltek (Gáborján A. 1985–1988: 38).
A sárközi kisszűr – amit szűrdolmánynak is neveztek – azonban négyzetes oldaltoldásaival (Kovách A. 1907: 76) nem illett e „dolmány szabású” szűrdolmányok közé, valójában a szűrköpönyegek rövidebb párjának tűnt. Másutt az eleje toldása egyenes, oldalában ék alakú volt, a Fekete-Körös völgyi daróc pedig úgy volt átmenet a két lehetőség között, hogy oldaltoldásai négyzetesek, de elejének szárnyai ék alakban voltak toldottak (Gáborján A. 1972: 58).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
