Rádió
Rádió
1945. január 20-án bízta meg a Magyar Nemzeti Bizottság Ortutay Gyulát a Rádió és az MTI vezetésével. Az első szabad május elsején hangszórók hirdették a még romokban heverő főváros utcáin: "A Magyar Rádió végre szabad." Ez időben az Irodalmi Osztály vezetője Pamlényi Ervin, majd 1946 márciusától Kolozsvári Grandpierre Emil volt, s az ekkor még önálló drámai osztály élén Cserés Miklós állt. Az újjászervezésben részt vállaltak – többek között – Képes Géza, Mesterházi Lajos, Schöpflin Gyula is. Az ő tevékenységük nyomán alakultak ki az új irodalmi műsorformák, erősödött a rádió és az irodalmi élet kapcsolata.
Milyenek voltak az indulás, a nehéz anyagi és technikai feltételek között működő rádió irodalmi műsorai? A műsorszerkesztés – akárcsak a korabeli könyvkiadás és lapszerkesztés – teret engedett a legkülönbözőbb csoportokhoz és korosztályokhoz tartozó alkotóknak: neves polgári 89írók (Zilahy Lajos, Márai Sándor) éppúgy szerepeltek a rádióban, mint a népi vagy a szocialista és kommunista írók és műveik. A műsorok – mai mércével mérve is – gazdag, sokszínű tematikáján belül a hangsúly a hiányok pótlására, az adósságok törlesztésére esett. "Külön kell foglalkoznunk azokkal az írókkal, akikről az elmúlt rendszer hazugságainak következtében ma sem él világos kép a köztudatban" – nyilatkozta Kolozsvári Grandpierre Emil. Radnóti Miklós, Komor András, Fenyő László – hogy csak néhány nevet említsünk – ekkor vált ismertté a rádióhallgatók előtt. A háborús évek betiltott vagy ki nem adott alkotásai, az emigrációba kényszerült irodalom képviselői (Balázs Béla, Barta Lajos, Gábor Andor, Gergely Sándor, Hatvany Lajos, Illés Béla) is ez időben kaptak hangot és mikrofont első ízben a – Németh László szavával – "legnagyobb magyar folyóiratban".
Az 1945–1946-ban indult irodalmi sorozatműsorok is a fehér foltok eltüntetésének jegyében formálódtak. 1945-ben indult A némaság éveiből című sorozat, majd 1946 elején felzárkózott hozzá a haladó írók bemutatására vállalkozó Viharmadarak című műsor. 1946 májusában az irodalmi osztály vezetője már két új ismeretterjesztő sorozatról adott hírt: A demokrácia magyar úttörőiről, valamint a Magyarok a németekről című sorozatról, mely a magyar nép függetlenségi harcait idézte a hallgatóknak.
Ez év végén sugározta a rádió irodalmi folyóiratának, a Magyar Parnasszusnak első számát, amely az élő irodalmat tolmácsolta a hallgatóknak. Első számában Áprily Lajos, Jankovich Ferenc, Képes Géza versei, Benedek Marcell elbeszélése, Bókay János cikke hangzott el. A folyóirat munkatársai között ott voltak a fiatal írónemzedék tagjai is: Karinthy Ferenc, Rába György, Szabó Magda.
Fontos közművelődési küldetést töltött be az 1946-tól jelentkező Rádióiskola. Tanárai között olyan egyéniségeket találhatunk, mint Illyés Gyula, Tamási Áron, Keresztury Dezső, Veres Péter, Darvas József, Zilahy Lajos, Vajthó László.
Igen nagy munkát végzett a drámai osztály is. A Magyar Thália-sorozat drámai múltunk legjavát elevenítette fel; elhangzott Csokonai Méla Tempefői, Bornemisza Péter Magyar Elektra, Bessenyei György A filozófus című darabja. A Dolgozók Rádiószínháza, a Falu Rádiószínháza és a Gyermekek Rádiószínháza a speciális rádióhallgatói igényeket elégítette ki. A stúdióelőadások mellett számos helyszíni közvetítés is elhangzott Budapest színházaiból.
A rádió munkatársai, teoretikusai már e kezdeti időkben is arra törekedtek, hogy a rádióműfaj sajátos adottságaihoz igazítsák a színházi drámai kifejezésformát. 1946. január 24-én nyitotta meg kapuit a Madách Színház mint a "Színművészeti Akadémia és a Magyar Rádió Kamaraszínháza", s Hont Ferenc igazgató így vázolta céljaikat: "A magyar rádiózás történetében először magyar színpadra még nem került darabokat olyan 90formában játszanak majd el a színészek mikrofon előtt, ahogyan a rádióstúdióban – tehát olvasva –, de közönség jelenlétében, sőt, minden előadást vita követ."
A rádió sajátos műfaja, a hangjáték is egyre nagyobb teret és figyelmet kapott a műsorokban. Balázs Béla aggódó sürgetése – "miért nem fekszik bele a rádió specifikus műfajokba, miért nem rendez több hang-drámát?" – s a rádió felhívása nyomán számos új magyar hangjáték született; az Új műfaj nyomában című, kísérletező sorozat – többek között – Karinthy Ferenc, Vajda István, Zolnai Vilmos, Török Tamás hangjátékait mutatta be.
Nemcsak hangjátékok, hanem novellák, versek születésénél is bábáskodott a rádió: pályázatok kiírásával, irodalmi díjak odaítélésével. 1948-ban a rádió nagydíját Karinthy Gábor Középkori ballada című verse, Déry Tibor Országúton című novellája és Sőtér István Budapesti látomás című hangjátéka, valamint Halász Péter Lapzárta előtt című riportdrámája nyerte el.
Az 1945-től 1948-ig terjedő időszakban az irodalom jelenléte, súlya ugrásszerűen megnövekedett a rádióban. Míg 1930-ban Móricz Zsigmond még keserűen állapíthatta meg az irodalom részarányáról szólva Magyar író helye a magyar rádióban című cikkében, hogy "a két és fél százalék a magyar irodalom lebecsülése", addig 1947-ben az irodalmi műsorok adásideje (beleértve a drámai adásokat is) a teljes műsoridő 12,6 százaléka volt. További fontos adat ebből az évből: a szereplő szerzők 93 százaléka kortárs alkotó, s 87 százalékot tett ki a hazai irodalom részaránya a külföldiekkel szemben.
