LUKÁCS GYÖRGY PÁLYAKÉPE A FELSZABADULÁS UTÁN (KENYERES ZOLTÁN)
467LUKÁCS GYÖRGY PÁLYAKÉPE A FELSZABADULÁS UTÁN
(KENYERES ZOLTÁN)
(KENYERES ZOLTÁN)
A tudós gondolkodó pályáját nem mindig lehet az életrajz léptékében mérni. Vannak mégis az életútnak olyan nagy fordulói, melyek látható és azonnali változást idéznek elő a gondolatrendszerben is, vagy legalább hangsúlyait, tárgyválasztását és irányát nyomban befolyásolják. Ilyen fordulópont volt Lukács György életében Magyarország felszabadulása: hatvanéves korában, negyedszázados emigráció után hazája földjére lépett, és bekapcsolódott a magyar szellemi életbe. Sem állami, sem párthivatalt nem töltött be, de 1946-ban kinevezték egyetemi tanárrá és tagja lett a meginduló Forum c. folyóirat szerkesztő bizottságának. Nemzetközi tekintély övezte, a magyar kommunisták közt ő volt a legfelkészültebb társadalomtudós. Magától értetődött, hogy a meggyőzés és a szellemi táborszervezés munkájában döntő feladatok várták. A magyar értelmiség különböző rétegeit meg kellett nyerni egy számukra akkor még többé-kevésbé ismeretlen ideológiának, be kellett vezetni őket a marxista filozófia és esztétika tudományába, fel kellett előttük vázolni a gazdasági és politikai átalakulás nyomán teremtendő új kultúra távlatait. Lukács György hazatérésekor a magyar kommunista párt időszerű feladatainak szolgálatába állította tudását, érveit és tekintélyét.
PUBLICISZTIKAI ÉS KRITIKAI TEVÉKENYSÉGE (1945–1949)
FILOZÓFIAI ÉS ESZTÉTIKAI MŰVEI (1945–1963)
AZ ESZTÉTIKUM SAJÁTOSSÁGA
A TÁRSADALOMONTOLÓGIA
