37. MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN (Munkaközösség) | A magyar irodalom története

92437. MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN
(Munkaközösség)

1918-ban, az impérium-változás bekövetkezésekor Erdélyben és a szomszédos területeken nem volt önálló magyar élet, mert 1867 után gazdasági, politikai és kulturális vonatkozásban egyaránt Budapest lett az ország vérkeringésének kizárólagos központja. Voltak ugyan 1867 és 1918 között is dencetralizáló kísérletek saját szellemi gócpontok létrehozására, indultak helyi lapok, folyóiratok, keletkeztek irodalmi, művelődési társaságok, de sorsuk a gyors elhalás vagy a puszta tengődés volt. A teljes érdektelenség közepette a főváros vonzerejével szemben nem tudtak hatékony alkotómunkát kifejteni.

A történelmi mozgás azonban kikényszerítette a decentralizációt, bár a hatalmukat vesztett és anyagi erejükben is meggyengült volt erdélyi magyar uralkodóosztályok és az ún. középosztály s értelmiség velük szövetséges elemei nem tudtak belehelyezkedni a változott viszonyokba és gyors fordulatban bizakodva, passzív ellenállást hirdettek vagy Magyarországra költözködtek. A fejvesztettséggel, zűrzavarral és pánikhangulattal szemben a józanabb középrétegek, a városi kispolgárságot, a kisiparosokat és a parasztságot képviselő ellenzéki erők azonban hamarosan az új adottságok szerint igyekeztek berendezkedni. Programul tűzték ki a nemzetiségi élet megszervezését és az alárendelt vidéki közérzet megszüntetését – önálló kultúra megteremtésének útján. Ennek a törekvésnek voltak anyagi, egzisztenciális okai is. Az értelmiségi, hivatali pályán mozgók közül az új helyzetben sokan állás, kereset nélkül maradtak. Ezek egy része írással igyekezett fenntartani magát (többek között Benedek Elek, Tabéry Géza, Sipos Domokos, Kós Károly ír erről a szempontról) . Az impériumváltozással bekövetkezett új szellemi szükséglet fokozatosan rentábilisabbá tette az addig életképtelen lapalapítási és könyvkiadói vállalkozásokat. Ilyen tényezők eredményezték, hogy az uralomváltozás után szinte azonnal megindult a nagyarányú irodalmi termelés.

Az első évek. 1919–1924 A huszas évek elején feltűnt írók Reményik Sándor Kós Károly Tabéry Géza Franyó Zoltán A Szépmíves Céh – Az Erdélyi Helikon – A transzilvanizmus 1924–1930 Az Erdélyi Helikon lírája Áprily Lajos Tompa László Bartalis János Szentimrei Jenő Olosz Lajos Kiss Jenő Dsida Jenő Az Erdélyi Helikon prózája Kuncz Aladár Molter Károly Sipos Domokos Kacsó Sándor Karácsony Benő A "népi" mozgalomhoz közelálló törekvések. Erdélyi Fiatalok A harmincas években indult írók Horváth Imre Szabédi László Szemlér Ferenc Bözödi György 1929–1940. Szocialista irodalmi törekvések. A Korunk A szocialista kritika és publicisztika kiemelkedő egyéniségei Gaál Gábor Balogh Edgár A Vásárhelyi Találkozó Szocialista lírikusok Salamon Ernő Brassai Viktor Korvin Sándor Méliusz József Szocialista prózaírók Nagy István Kovács György Asztalos István 1940–1944 A felszabadulás utáni romániai magyar irodalom Kiadások Irodalom

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem