Keszthelyi Zoltán
Keszthelyi Zoltán
1909-ben született Keszthelyen, munkáscsaládból. Középiskoláit magánúton végzi, szövőtanulónak megy s részt vesz a munkásmozgalomban. Később tisztviselő lesz, majd újságíró, 1933-től a Népszava munkatársa, itt jelennek meg rendszeresen versei is. Szerepel a Nyugatban, a Válasz és Szép Szó is közli írásait, valamint a szocialista antológiák. A felszabadulás után egy ideig a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár munkatársa, 1947–48-ban a Kortárs című lapnál, majd két évig a Népművelési Központban dolgozik. Háromszoros József Attila-díjas.
Keszthelyi Zoltán verseinek állandó ünnepi feszültségével, költészetének zeneiségével tűnik ki kortársai közül. Hangulatok és színek orgiáit nyújtja már első kötetében (1936), noha itt a képek kissé testetlen lebegését még szürrealista fátyolozottság kelti. Később egyszerűsödik világának belső rendje, mondanivalója közvetlenebb közeibe száll és kiderül, hogy a szegények és elnyomottak szava szól általa; a fasizmus és az úri rend törli le a fényt és a latin derűt sugárzásban ázó dunántúli tájairól. A természet és az emberi közösség szabad elemében oly otthonosan mozgó költőt a keserűség, a bánat fojtogatja, a rabság tudata terít rá szomorúságot. Az alkotásra és szabadságra termett ember fuldoklását a megsűrűsödött rettenetben Radnótin kívül talán Keszthelyi fejezte ki legérzékletesebben. Jövőt és felszabadulást váró reménye oly mohó, mint a zápor után áhítozó szomjas mezők; az esőhöz és szélhez írt 628szárnyaló ódái és Rapszódiája mind e vágyakozás kifejezői. – Az ünnepi, ódai hang jellemzi a felszabadulás után is, de ez sohasem válik nála retorikusan üressé. Keszthelyi érzékenyen tapintja ki a változó emberi világ ezernyi új jelét és a realitás és látomás varázslata tölti be derűs humanizmusát. A diszharmóniát keltő változásokra megrendüléssel reagál. Érett, zengő nyelven versel, a szonett fegyelmét és a himnikus áradást egyaránt megbírja költői ereje. Az epikus-elbeszélő elem is feltűnik költészetében, mesét és "tündérjátékot" (Visszatért évek) ír, s befejezi ifjúságára emlékező epikai költeményét, az évek óta érlelt Legénykét. Keszthelyi jeles műfordítóink közé tartozik, különösen Shakespeare szonettjeinek és Walt Whitman verseinek átültetése emelkedik ki munkásságából.
